20.rész - A jóból is megárt a sok

- 3 ÓRÁVAL KÉSŐBB -


Kétségbeesetten ültem Mark mellett a kanapén, dühös voltam magamra, amiért nem a
nappaliban aludtam. Miért kellett nekem Markkal aludni? Ha nem aludtam volna vele, akkor talán
kibékültünk volna Teoval. Mi van, ha most újra összejön a volt barátnőjével? Én azt nagyon nem
szeretném!
-Azt hiszem ideje lesz mennem mert elkések a melóból, Teoval pedig ne is foglalkozz! Nem tudom,
hogy volt képes ezt kinézni belőlünk, hiszen csak barátok vagyunk!
-Azért nagyon sajnálom, hogy nem hitt nekünk. -csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Ne aggódj, később belátja, hogy tévedett és nekünk volt igazunk! Na szia!
-Szia Mark!


Miután elment Mark magamra maradtam. Egyes egyedül, ebben a nagy házban. Átöltöztem és
megcsináltam a hajamat. Olyan, mintha megint egy randira készülnék, szép szeretnék lenni.
Igen, most azt tervezem, hogy elmegyek Teohoz mert meg szeretném neki magyarázni a történteket.
Ráadásként fújok magamra keveset a legkellemesebb illatú parfümömből és elindulok hozzá.
Kisétálok a házból, bezárom magam mögött az ajtót, de nem jutok sokáig mivel pont amikor 
kilépek a kapun, vele szemben találom magam. Én akartam menni hozzá, ő pedig énhozzám.
-Teo? -csak nézek rá meglepetten hiszen váratlanul ért a találkozás.


-Ne haragudj rám kérlek! -nyújtotta át a vörös rózsa csokrot, amit nekem hozott. -Kérlek bocsájts
meg, amiért nem hittem neked. Akire itt haragudni lehet, az egyedül én vagyok. -sütötte le
tekintetét. -Nem lehetne, hogy elölről kezdjük?
-Szia! Megan vagyok! -nyújtottam felé kezemet, amire ő egyből jobb kedvre derült.
-Szia! Én pedig Teo! Mondták már, hogy gyönyörű vagy?
-Óh, azt hiszem igen! Pont egy ugyan olyan nevezetű személytől hallottam, mint te.
-Esetleg eljönnél velem meginni egy italt? Mondjunk vörösbort? -állt elő ajánlatával.
-Ám legyen, de csak egy pohárral! -bólintottam rá.



Megfogta a kezemet és úgy, kézen fogva indultunk el valahová, még fogalmam sincs, hogy
hová, gondolom egy bárba, vagy egy pubba. Én sohasem fogyasztok alkoholt fényes nappal,
meg úgy általában sem, de azt hiszem a mai napra kivételt teszek. Egy közeli pubba mentünk, ami
alig három utcányira volt tőlem, bár a város ezen részén még nem vagyok járatos.
Miközben sétáltam vele, kéz a kézben, felidéztem magamban azokat a napokat amikor boldog
voltam vele, talán mind közül  a kedvencem a Halloween volt. Annyira meleg és puha a keze,
ami átmelegíti az én jéghideg kezemet is. Hatalmas tenyerében elveszik az enyém, ezért
összekulcsoljuk ujjainkat.


-Tetszik ez a hely? -kérdezte amikor mindketten helyet foglaltunk a kanapén.
-Igen! Nagyon klassz hely! -néztem körbe az elkülönített helyiségben, 
amiben csak mi ketten voltunk.
Pár perc eltelte után egy srác jött oda hozzánk és megkérdezte, hogy mit szeretnénk fogyasztani.
Teo a legjobb borukból rendelt egy üveggel, de mi van ha én egyáltalán nem szeretem a bort?!
-Nagyon finom, kóstold csak meg! -bátorított, miután megtöltötték poharunkat. -Én már ittam
ilyet! Kicsit édeskés, enyhén mazsola ízű.
Bátortalanul szagoltam meg az alkoholt, majd ittam belőle egy kortyot, de beismerem, ez
tényleg finom.


-Na ízlik?
-Igen! Nagyon is jó íze van, pedig nem szeretem a bort. -vallottam be.
-Amúgy én sem, csak ezt az egy fajtát. Már ittam ilyet korábban ugyanitt! 
-Mi lenne ha koccintanánk? Mondjuk ránk? -emelte felém poharát és az enyémnek
koccintotta. -Arra, hogy adtál nekem egy újabb esélyt, hogy itt vagy most velem. Én minden
percemet veled szeretném eltölteni. Annyira gyönyörű vagy, a szemeid olyan szépen csillognak..
és azok a gödröcskék az arcodon, amik megjelennek valahányszor mosolyogsz?!
Szavaiba belepirultam és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Ha tudná, hogy szemeivel
megbabonáz valahányszor rám néz, hogy olyan gyönyörű mélybarnák a szemei, amihez még
hasonlót sem láttam. Hogy úgy néz ki, mint álmaim férfija. Imádom a haját, az arcát, az illatát
és minden érintését. Ha tudná, hogy szerelmes vagyok belé..de nem merem neki elmondani.
Szerelmet vallani nem egyszerű dolog!


Miután megittam a harmadik pohár boromat, már jócskán éreztem a hatását. A hangulatom egyre
jobb lett és elkezdtem egyre többet beszélni, aztán Teo úgy fogta be a számat, hogy váratlanul
megcsókolt. Nem számítottam csókjára, ami méz édes volt. Automatikusan lecsuktam a szememet
amikor szája hozzá ért az enyémhez. Nem is értem ez miért van? Miért csukott szemmel csókolóznak
az emberek? Pár másodpercre abba hagyta, belenézett a szemembe, majd a számra vetett egy
pillantást és folytattuk a csókolózást.
-Nagyon kívánlak! -suttogta. -Ma különösen gyönyörű vagy!


A csókjait több percig is élvezhettem. Szájával átvándorolt a nyakamra és belefúrta az arcát.
-Húú, nagyon szédülök! -mondta és visszatért a számhoz.
Kezével elkezdte a nyakamat cirógatni, de ujjai egyre lejjebb vándoroltak.
Nem érdekelt, hogy nyilvános helyen vagyunk, mert nincsen körülöttünk senki, ezen
az elkülönített helyen csak mi vagyunk ketten.
-Akarlak most! -suttogott továbbra is a fülembe és újabb csókjaival halmozott el.


A keze még lejjebb vándorolt, ami ellen nem tettem semmit. Hagytam, hogy kibontakoztathassa
érzéseit. A kezével megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Egyik kezét a combomra
helyezte, míg a másikat a hajamba fúrta. Megszorította a combomat, én pedig elkezdtem remegni,
de nem azért mert nem volt jó érzés az érintése, én sem tudom miért. Talán mert szeretem.
Érzem, amint a keze óvatosan besiklik a szoknyám alá, amire kicsit félten reagálok.
-Héé! Mégiscsak nyilvános helyen vagyunk! -szólaltam meg, de furcsa módon már vagy egy órája a
felszolgáló sem nézett ránk.


-Bocsi, de nehezen tudom visszafogni magam. Annyira szeretnélek! -harapta meg alsó ajkát.
Belepirultam kijelentésébe amivel nagyon zavarba hozott. Egyértelműen a tudtomra adta,
hogy le akar feküdni velem, legalábbis én erre következtettem.
-Még egy kis bort? -kérdezte.
-Már nem kérek, úgy érzem ez is megártott!
-Ne aggódj, nekem is! -nevettünk fel mind a ketten. -Folytatjuk nálam? Vagy inkább nálad?

-Folytatás következik-