 | Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha
szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is
kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
| 
|
Ingyenes webtárhely uCoz
|
|
20. rész - Barátok
Végre, végre véget értek az ünnepek, és már a tél is jócskán véget ért. Május közepe van, és meleg. Glen
első dolga szilveszter után az volt, hogy munkát talál a számomra. Mivel üresedés
volt az étteremben, ahol ő már jó ideje főpincérként dolgozik, felvettek, mint
kezdő pincért. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy ócska bár, intelligens,
civilizált emberek járnak ide napközben egy-egy kávéra, este pedig egy kiadósabb vacsorára.
De mivel nincs túl nagy gyakorlatom a vendéglátásban, gyakran rám marad
a mosogatás is.
 Abigail-lel a kapcsolatunk egyszerűen felhőtlen lett az odaköltözésünk óta. Bár nagyon
hiányzik a lakásom amit olyan szépen berendeztem, de remekül érzem magam
itt, a belvárosban is. Szegény anyósom továbbra sem tudja, hogy nem az
Adastralban dolgozom, emiatt még mindig gyötör a bűntudat.
A család gyöngyszeme pedig a kis konfliktusunk óta egy szót sem szólt hozzám.
Remekül érzi magát a közös vacsorák, tévézések alatt, hiszen egyszerűen
levegőnek néz. Mikor mégis úgy alakul, hogy kénytelenek vagyunk egy légtérben
tartózkodni egy percnél tovább, valószínűleg mindketten arra gondolunk, milyen
módszerrel tudnánk a másikat minél fájdalmasabb módon eltenni láb alól. Bár ez
csak az én véleményem, de nem hiszem, hogy az ő fejében a nagy kibékülés járna.
Öt hónapja fenyegetett azzal, hogy mindent elmond Abigail-nek, de úgy tűnik
elfelejtette, vagy meggondolta magát.. Bár még most sem vagyok teljesen nyugodt,
hiszen még nem keltünk egybe Glennel. Különben Heather eközben a cigire is rákapott,
de túl nagy a szívem, így nem köpöm be sem Glennek, sem pedig Abigail-nek..
- Légyszi légyszi légyszii!
- Nem lehet. Pár perc és Alexis megjön.
- Csak egy menet... Ígérem gyors leszek! Használjuk ki, hogy anyám dolgozik, Heather
meg suliban van. - az anyóssal és sógorral való együtt lakás hátránya az volt, hogy
nem tehettük mindig azt, ami csak az eszünkbe jutott..
- Sajnálom, ki kell bírnod nélkülem pár óráig.
- És ha veletek mennék?
- Szó sem lehet róla! A vőlegény nem láthatja a menyasszonyi ruhát.
- Ne legyél már ennyire babonás. - majd megszólalt Alex kocsijának a dudája.
Glen végül otthon maradt, én pedig bepattantam Alexhez, aki már bőven
a 7. hónapban járt. Ez már jócskán meg is látszott. Megkértem rá, hogy
segítsen menyasszonyi ruhát választani. Sajnos ezt az utolsó pillanatra hagytam,
ugyanis három nap múlva esküvő. Csodával határos módon még nem izgulok.
- Hol a lovagod?
- Te sem ismered a babonát?
- Carol, nincs olyan vőlegény aki ne látná a ruhát az esküvő előtt. És mi
újság a sógornőddel?
- Továbbra is annyira levegőnek néz engem, mint én őt. Szerintem rég elfelejtette
amivel pár hónapja fenyegetett, de azért még sokszor aggaszt a dolog.
Glennek inkább nem szóltam erről, nem akartam, még nagyobb feneket
keríteni ennek az egésznek, na meg ha szólnék neki, valószínűbb lenne,
hogy Heather beköp... Ha belegondolok miket vágott a fejemhez, valóban
elhiszem, hogy...
- Ilyenekre ne is gondolj.
- Te jó ég! Egyszerűen gyönyörű vagy Carol. - hüledezett Alex, mikor már
körülbelül a tizedik ruhát próbáltatta fel velem. Igazából nekem már az
első is tetszett, de Alex végig ecsetelte, hogy nem jelenhet meg egy menyasszony
az esküvőjén akármilyen ruhában.
- Annyira szeretnék a helyedben lenni. Vékony vagy, és gyönyörű, én meg
olyan vagyok mint egy cethal, és a legnagyobb farmeromba sem férek bele.
- érdekes, hónapokkal és évekkel ezelőtt én is ugyanerre gondoltam.
Azonban mióta Glennel újra dúl a szerelem, határozottan megszerettem
a saját életemet is.
- Köszönöm.
- Mit köszönsz?
- Hogy mindig velem voltál. - úgy éreztem itt az ideje, hogy bevessem a legszentimentálisabb,
és legnyálasabb oldalamat Alexnél is. Ha ő nincs, nem is élnék, és egy-két szóval
muszáj köszönetet mondanom.
- Akkor most próbálj fel egy utolsó ruhát.
- Kizárt!
Évek óta vezetek virtuális naplót, amiben napi szinten fejtem ki minden gondolatomat.
Mivel új az otthonom, minden személyes holmimmal együtt, ezt is el kellett hoznom.
Továbbra is Heather szobájában lakunk, amit sejtem mennyire díjaz a lányka.
De pár nap, és újra elfoglalhatja a határozottan ízléses kis szobát. Alig várom, hogy
lelépjünk egy olyan lakásba amiben csak mi leszünk. Csak mi.
- Carol!
- Ha?
- Nincs kedved velem fürdeni? - kiáltotta Glen a fürdő ajtajából.
- Egy pillanat! - majd befejeztem az utolsó bekezdést a napi gondolatmenetemben...
...és hála a "kiváló" memóriámnak, mindenből elfelejtettem kilépni.
 "október 29. Szörnyen érzem magam. Nem tudom, hogy még mindig a GHB
hatása alatt állok-e, nem hiszen. Egyszerűen a bűntudat, és a tehetetlenség
miatt érzem azt, hogy perceken belül elájulok. Már kétszer zuhanyoztam, hogy
lemossam magamról Ralf Mandel illatát. Még az a szerencse, hogy semmire sem
emlékszem milyen volt vele az éjszaka, hiszen alig voltam magamnál. Vagy egyáltalán
nem is. Megpróbálhatom ezt a napot végleg kitörölni a fejemből, de van egy olyan
érzésem, hogy a bűntudat és a lelkiismeretem soha nem fogja ezt engedni. Élnem
kell a tudattal, hogy ha akaratlanul is, de megcsaltam Glent a pénz miatt. Az sms amit írt.. A
hab a tortán." - olvasta Heather, mikor visszagörgetett jó néhány hónapot.
- Nincs kedved odébb mászni egy picit?
- Nincs kedved először leöltözni?
Mivel semmilyen oldalról, így a facebookomból sem léptem ki.
- Ralf Mandel...Ralf Mandel.
- Glen, ha még egyszer belefingasz a vízbe, esküszöm, hogy belefojtalak!
- Hm Kedves Ralf! Ez nem jó.. Szia Ralf! Gagyi... Drága Ralf!
- Meg vagy!
Glen még a konyhában nassolt a fürdés után, addig gondoltam elolvasok
néhány fejezetet egy Abigail által ajánlott egyik könyvből. Fel sem tűnt,
hogy Glen helyett valaki más sompolyog be a szobába.
- Carol! Rám érsz egy pillanatra? - kérdezte Heather vékony hangján,
szokatlanul kedves és ártatlan hangnemben.
- Persze. - ugyan legszívesebben még mindig megfojtottam volna, de igyekeztem
nem bunkó lenni.
- Csak az akarom mondani, hogy.. Sajnálom, hogy így viselkedtem veled, és olyan
dolgokat vágtam a fejedhez, ami nem is igaz. Biztosan meg volt az oka mindennek,
ezért nem is akarom tönkretenni a kapcsolatotokat.
- Rendben. Kezdjünk mindent tiszta lappal. És köszönöm, hogy végre megértesz. - igaz,
először nem tudtam eldönteni, hogy igaz-e, vagy sem amit motyog az orra alatt,
de muszáj volt neki adni egy esélyt, hátha..
- Barátok?
- Barátok.
Folyt. köv. | 
|
|
