21.rész - Kívül mosoly, belül fáj


Egy órával később világossá vált számomra hogy Jeff csak a maradék holmijáért jött, három
bontatlan tusfürdő, a kedvenc parfümje és a laptopja volt mindaz amit magával szándékozott
vinni.


Reménykedtem benne hogy talán most meghallgat és talán kibékülhetünk mert én igenis
őt szeretem! Karjaimmal megragadtam, közelebb húztam magamhoz, érezve rajta hogy
talán ő is vágyik a csókomra amely oly régen csattant el közöttünk.


-Kérlek Jeff hallgass meg!       Kérleltem miközben jobb kezem az arcát simította.
-Jana én nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra!    Felelte és odébb tolt a derekamnál fogva.


Összeszedte a kedvenc könyveit, néhány fontosabb papírját én pedig megkérdeztem tőle:
-Nahát amit tőlem kaptál parfümöt már magaddal sem viszed?     Fogtam és a földhöz vágtam azt.
-Kérlek ne gyerekeskedj, fogd fel hogy elmegyek és kész.


-De legalább csak hallgass meg, mivan ha tényleg nincs senkim rajtad kívül és nekem van
igazam. Bizonyítani sem tudod hogy egy pasinál voltam amikor a meglepetésedet szerveztem..
-Nem tudom de te sem hogy meglepetést szerveztél!!  Különben is minek, mire fel? ..nem
emlékszem rá hogy most lenne a szülinapom.


Eközben Jeff hatalmas szúró fájdalmat érzett mellkasában, kezével óvatosan dörzsölve azt.


Nagy fájdalom lett úrrá testén, levegő után kapkodott.
-Jeff, szerelmem minden rendben? Nagyon sápadt vagy!
-Csodálkozol rajta? Kikészítesz!       Felelte mogorván.
-Én csak jót akartam hogy hallgass meg, ne legyen vége a hosszas éve tartó kapcsolatunknak
ilyen piti dolgok miatt.  Gyere üljünk le és beszéljük meg!


Még egy férfinek sem könyörögtem ennyit mint ezen az estén Jeffnek, hosszas könyörgések
árán leült a kanapéra.
-Hallgatlak!         Mondta én pedig nagyon rosszul éreztem magam amiért ismét hazudnom
kell azért csak hogy ne veszítsem el!
-Én tényleg meglepetést szerveztem neked, lefoglaltam egy asztalt a város másik végén
lévő étteremben, el akartalak vinni vacsorázni, oly rég romantikáztunk már kettesben!
-Ezt nem fordítva kellene?      Kérdezte.
-Mit?
-Nekem kellene elvigyelek téged és nem fordítva.


-Ugyan már!       Legyintettem a kezemmel és megnyugodtam, talán elhiszi amit mondtam.
Ami köztem és Connor között történt az a bizonyos csók, az örök titok marad..
-Jólvan hiszek  neked de máskor ne legyen ilyen, inkább szólj ha később jössz haza. Na meg
annyira kicsíped magad ha suliba mész, néha úgy érzem hogy tetszeni szeretnél valakinek
és úgy gondolom van okom féltékenykedni.

-Szerelmem de hát mi okod lenne rá, hisz csak téged szeretlek?! ...de ezt te is tudod!
-Jólvan na, hiszek neked, olyan rossz érzés volt látni ahogy sírsz, amikor kidobáltam a 
cuccaid akkor is az ablakból figyeltelek..
-Szeretlek!       Mondtam neki.
-Én is téged de örülnék neki ha nem csípnéd ki magad ennyire a sulihoz mert a végén még
rosszra gondolok, bár számíthatsz arra is hogy váratlanul meglátogatlak!


-Látogass!   Feleltem, tudtam hogy úgysem fog eljönni, csak a szája nagy!
-Gyere aludjunk, nagyon fáradt vagyok!
-Örülök hogy itt maradtál Jeff!
-Énis, te pedig úgy készülj hogy szerdán költözöl ki hozzám, addig van még 2 napod, a suliból
pedig már csak 3 nap van ha jól tudom, az utolsó nap nem mész be.

Másnap reggel azon gondolkodtam hogyan foglaljam le tényleg az említett asztalt Jeff és
számomra, mégsem buszozhatok el a város másik végébe.
Arcomról sikerült elfednem szinte már teljesen a sebeket alapozóval és púderral, végre úgy
nézhettem ki ahogyan a balesetem előtt..


Boldog voltam ám legbelül mégis szörnyen éreztem magam és szörnyű embernek tartottam magam
amiatt hogy folyamatosan hazudok Jeffnek. Kívül mosolygok, belül mégis fáj, de muszáj volt
hazudnom azért hogy ne veszítsem el! A jó isten bocsájtsa meg amit tettem..


-Nahát nem arról volt szó hogy nem öltözöl ki ennyire?
-Nem is öltöztem ki, ugyan miben menjek? Nincs kint sem a hasam sem a tangám sem pedig
a melleim.   ..de megyek, mert nem szeretnék elkésni!
-Rendben, várlak haza!      Lehelt egy puszit homlokomra.Ekkor megfordult a fejében hogy
talán váratlanul meglátogat engem a suliban..


Szörnyen éreztem magam a suliban, a tudat hogy pár perc múlva megérkezik Connor is,
hogy ismét láthatom és hogy folyamatosan hazudozok Jeffnek de az érzéseimben nem
hazudtam, én tényleg őt szeretem!


Belépett az ajtón ismét késve, próbáltam nem rá vetni tekintetem, inkább csak a padot néztem
és virágokat firkáltam rá..


-Minden reggel maga viszi a testvérét az iskolába? Miért késik folyton?     Kérdezte tőle a tanár.
-Én hát!             Felelte lazán, a tanár pedig értetlenkedett de elhitte neki.
Én tudtam hogy ez csak ürügy arra hogy pár percig tovább aludhasson
reggel, de szörnyen bejött ez a stílusa.


Amikor meglátta hogy szomorú vagyok azonnal oda sietett mellém, leült a szokásos helyre ami
1 centire volt tőlem, szó szerint!
-Mi a baj szépség?
-Semmi!
-Dehát látom hogy szomorú vagy, mond el mi a baj!        Ilyenkor ismertem meg az érzelmesebb
oldalát, talán tényleg érdekli hogy mi a bajom? Talán tényleg törődik velem?


-Jeff! Jeffről van szó! Folyamatosan hazudok neki, én ezt már nem birom!
-Muszáj hazudnod ha nem akarod hogy kiderüljön az igazság, bár felőlem kiderülhet én
igenis büszke vagyok arra a csókra!            Mondta és egyik karjával hátulról átölelt.


-Hé csajszi! Hallod! Ne szomorkodj már különben átölellek! Azt akarod hogy mindenki meglássa
hogy mennyire bejössz nekem?
-Szerintem már ígyis tudják hisz nem normális dolog hogy két osztálytárs alig 1 centire ül
egymás mellett, össze tolják a padjukat, egész nap nézik egymást..stb


-Jól van akkor átölellek! Mondtam hogy átölellek ha tovább szomorkodsz!
-Nee Connor engedj el még meglátja valaki!
-Ugyan már, mindenki a tanárra figyel!
-De pont ezt nem akartam hogy megtörténjen..nem érted? Miattad kell folyamatosan hazudnom
Jeffnek..           Löktem el magamtól!


-Én nem értem miért vagy vele, sok pénze van vagy mi?
-Mert szeretem!
-Talán nekem nincs annyi pénzem de szerintem jól kijönnénk egymással!     Felelte és megint
ő volt az aki felvidított az ölelésével, bár eltoltam magamtól és aki felvidított a bókjaival...


-Várjál csak! Most nézem Jana, te ma különösen gyönyörű vagy!

- Folyt. Köv. -