22.rész - Este hívlak!


Az órán nem csak a saját hazugságaim miatt voltam szomorú, hanem átfutott bennem az
érzés hogy még három napig ülhetek ezen a széken, Connor mellett, utána talán soha
többé.


Ha elköltözök Jeffel akkor talán soha többé nem találkozhatok majd Connorral...
Az óra közben a tanár a naplót böngészte végig kérdezve az egész osztályt a lakcím és
telefonszámok változásáról.


Amikor az én nevemhez ért nem gondoltam bele abba hogy esetleg Connor a számomra
pályázik, határozottan mondtam végig az új telefonszámomat és amikor Connor a
fülembe sugta: -Megvan!    Meglepődve néztem rá és összeráncoltam a homlokom.


A piros padomra írta fel egy ceruzával a számomat, 06301234432187 majd beírta azt
a telefonjába is amire rámutatott és közölte széles vigyorral hogy majd este felhív...


-Kérlek ne hívj fel!       Mondtam neki mielőtt haza mentem volna de ő csak annyit felelt
hogy de-de fel fog hívni.  Nem tudtam hogy csak viccel és esze ágában sincs felhívni de
tudtam hogy van pénz a kártyáján és tényleg fel tudna hívni ha szeretne..


Eközben a karját a derekamra tette és próbált magához húzni de én szó szerint elpattantam
mellőle mert ha nem tettem volna biztosan elő törtek volna bennem az érzések amiket
próbálok a legmélyebbre eltemetni.


Hazafelé menet felhívtam az éttermet hogy asztalt foglaljak ma estére és a telefonomat
is lenémítottam, nehogy akkor hívjon Connor amikor Jeffel vagyok. Nem tudtam hogy
tényleg fel hív-e majd vagy csak viccelt, de biztos ami biztos, némítva maradok!
-Készülj szivem, ma estére foglaltam az asztalt a romantikus vacsoránkhoz.
-Inkább te készülj, tudod én pár perc és kész vagyok!


Kiöltöztem elegánsan, talán kicsit túlzásba is vittem de úgy éreztem méregdrága helyhez
úri külső illik, úgy néztem ki mint egy úri kisasszony ebben a kalapban.


Tökéletesen passzoltam Jeffhez, talán egy szőkés barna férfihez mégjobban passzoltam
volna de nem baj, nem hagyom hogy ismét Connorra gondoljak!


Dühös voltam magamra amiért engedtem Connor csábításának, a csóknak, ráadásul már
a számomat is tudja, tényleg nagyon kevés választ el attól hogy Jeff mindenre rájöjjön.
Elég ha felhív vagy csak elég egy sms amit nem tudok kimagyarázni..


Indulás előtt a kocsihoz érve jöttem rá hogy a telefonomat a házban felejtettem,
-Vissza megyek a telefonomért Jeff!
-Hagyd csak, majd én hozom!       Felelte.


Elindultunk, a telefonomat pedig a kezembe csúsztatta, megsimítva azt és megkérdezte
hova foglaltam az asztalt, már nagyon kíváncsi volt a romantikus vacsorára amit
kivételesen én szerveztem...


-Miért volt lenémítva a telefonod?    Kérdezte út közben.
-Óóh, biztosan véletlen nyomtam be a némítást, hisz minek némítanám le?!


-Mindjárt fel veszem a hangot, nem tudom hogy nyomhattam el..
-Hagyd én már felvettem neked!      Mondta Jeff, mire én egy nagyot nyeltem és csuktam
be szemeim.


Egész út alatt feszült voltam, Connor tényleg bármelyik percben felhívhat és akkor vége
mindennek, már a magyarázaton gondolkodtam, ha sor kerül rá mit is mondjak Jeffnek.


Az étterembe érve már kicsit megnyugodtam, ha eddig nem hívott akkor talán ezután
sem fog..
-Gyönyörű ez a hely! Sajnálom hogy kételkedtem benned, most már tudom hogy minden
szavad igazad volt!        Húzott magához. -Ne haragudj hogy nem hittem neked!


Mindabból amit hitt hogy igaz volt, semmi sem volt az, ha tudná hogy csak ma foglaltam
le az asztalt és csakis azért hogy ne bukjak le..muszáj volt! Szeretem!
-Kincsem csörög a telefonod! Ki lehet az ilyenkor?

- Folyt.Köv. -