 | Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha
szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is
kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
| 
|
Ingyenes webtárhely uCoz
|
| 21. rész - Túl groteszk
Alexis és a kicsi Sophie ideiglenesen Brightonba költöztek a közeledő
esküvő miatt. Apámat hetek óta hívogattam nem vette fel, így nincs
egyéb családtagom aki segíthetett volna a szervezésben. Persze Alexis
kolerikus személyiségének köszönhetően azonnal bevállalta, hogy segít
megszervezni a lagzit. Jelenleg Mitch brightoni lakásán laknak, ugyanis Mitch
még évekkel ezelőtt itt kapott munkát... Az esküvő előtt két nappal Glen és társai állításuk szerint
nagyon szolid legénybúcsút szerveztek otthon, így kötelességem volt lelépni
onnan. Alex és én vitáztunk azon, hogy Bridget Jones naplója, vagy A gyűrűk
ura maratont tartsunk, de mivel én vagyok a menyasszony, az volt amit én
választottam...
...Mire Frodóék elhagyták volna a megyét, Alex már régen aludt.
 A fene se gondolta volna, hogy egy ennyire kellemetlen látogató
zavarja meg ezt a "szolid" estét odahaza.
- Majd én nyitom!
- Ej de férfias sztriptízes vagy te!
- Carolt keresem.
- Carol nincs itthon, ha meglátná, hogy nőket hívunk estére,
Glent kiherélné. De azért szólok Glennek. Mit mondtál, hogy
is hívnak?
- Glen! - üvöltött Glen egyik cimborája aki valószínűleg
a hamarosan érkező hölgynek szeretett volna ajtót nyitni.
- Megyek.
- Te meg ki vagy? - hunyorított Ralf szemébe Glen. Már legalább négy
felest leguríthatott, szóval nem nagyon adott a jó modorra.
- Lám, de ismerős vagy te nekem! Nem Ön az az az alkoholista fiatalember aki
bárban megkörnyékezte a barátnőmet? És Ön Carol vőlegénye,
ez milyen édes! Örömmel látom, hogy teljesen felépült azóta.
- Mi a rákot akarsz te itt? - habár Glennek mindent elmondtam, mi
történt kettőnk között, nem érthette miért áll az ajtaja előtt Ralf.
Igazából én sem tudtam volna.
- Elnézést, még be sem mutatkoztam. Ralf Mandel vagyok. Carol biztosan
sokat mesélt már rólam, és remélem közölte is magának, hogy meghívott
az esküvőjére, és még egy kis esti találkát is lebeszélt velem. Bár biztosan
félreérthettem valamit, ugyanis ő azt mondta, hogy Ön ma este nem lesz itthon.
- Még szerencse, hogy éppen Angliában voltam leellenőrizni, hogy megy a
bolt. Őszintén szólva meglepett, hogy Carol kisasszony a legutóbbi eset
után, pláne úgy, hogy vőlegénye van, le szeretne velem feküdni.
Remélem ezeket mind közölte Önnel, remélem nem okoztam kellemetlenséget.
- Én fogok nagyon nagy kellemetlenséget okozni, ha nem tűnsz el azonnal.
másnap 18:11
Késő délután, már majdnem este volt, mikor Alex hazafuvarozott, egy laza
szépülős nap után. Bejártuk az egész várost, hogy megtaláljuk a legjobb
szolit, kozmetikust, és manikűröst. Akkor már kezdtem izgulni a holnapi
nap miatt is. Néhányszor megcsörgettem Glent, hogy megkérdezzem, hogy
érezték magukat este, de egész nap ki volt kapcsolva. Fura.
Az pedig még furcsább volt, amit a bejárati ajtó előtt láttam.
- Ez meg mi? Biztos este találták ki. - ezen kívül a ház ajtaja zárva volt,
a csengő hallatára senki sem jött ki, és Glen mobilja továbbra is
ki volt kapcsolva.
- Ez nem vicces! Gyere le! Bepisilek, hallod?!
- Mit akarsz? - kérdezte Glen, miután lejött egy szál gatyában, hatalmas karikás és
beesett szemekkel. Ha nem tudnám, hogy este buliztak, azt mondanám, hogy
kisírta.
- Be szeretnék menni.
- Hová!
- Be, te idióta!
- Nem nem, ide már nem. Minden fontos holmid ott van a bőröndben.
És most húzz el. - válaszolt elhidegülten, ami nem tudtam hová tenni.
- Ez meg mi?
- Nem érted? Takarodj innen. Az esküvő miatt meg ne fáradj,
még ma lemondom, így nem kell ezzel vesződnöd.
- Glen! Mi van veled?
- Csak mondd meg mit tettem? Vagy valami rosszat mondtam? Megbántottalak
valamivel? Nyögd már ki! - könyörögtem kétségbeesve, várva, hogy nevetve
közölje, hogy csak ugrat.
- Tudod te azt nagyon jól.
- Glen! - majd becsapta maga mögött az ajtót, és ráfordította a kulcsot, hogy
még véletlenül se tudjam követni. Igazából nem is követtem volna, nem
dörömböltem az ajtaján zokogva, mivel továbbra is reméltem, hogy ez az egész egy vicc.
És csak vártam.
Pár percig reszkető lábakkal meredtem az ajtó felé, remélve, hogy visszajöjjön, kinyissa az
ajtót, és megöleljen. Meg voltam győződve róla, hogy ez csak egy vicc... De a ház csendes maradt.
Még legalább negyed órát várakoztam, és merengve járkáltam fel s alá az ajtó előtt.
De nem változott semmi. Fel sem fogva a történteket belegyömöszöltem a földre dobott
maradék ruhámat és cipőmet a bőröndbe, majd elindultam. Magam sem tudtam hová,
de abban biztos voltam, hogy nem fogok ismét Alex ajtaja előtt kikötni.
Mire besötétedett, egy zárt és üres parkba sétáltam be, és kinéztem magamnak
a "legkényelmesebb" padot. Mivel a pénztárcám szinte üres volt, nem engedhettem
meg magamnak, hogy szállodába menjek. És nem is akartam századjára, megalázkodva
ácsorogni Alex küszöbe előtt. Így is el tudnék süllyedni, mikor eszembe, jut
mennyi mindennel tartozom neki.
A gondolat, hogy Glen valószínűleg újra faképnél hagyott, ráadásul az esküvőnk
előtti este, még továbbra sem ágyazódott be a tudatomba. Túl groteszk volt ez a gondolat a számomra ebben a helyzetben.
Még sírni sem voltam képes. Még azon sem töprengtem, hogy "miért?".
Üres voltam. Az sem foglalkoztatott, hogy holnap mit fogok enni, és hol
fogok aludni. Talán feladtam.
- Jesszus! Te meg mit keresel itt? Carol!
Alex erős hangja keltett fel, olyan 10 óra tájékában. Kíváncsi
vagyok, rajta kívül hányan láttak még meg... Bár ez a látvány
minden városban megszokott.
- Hát te meg, hogy találtál rám? - kérdeztem rekedten és szipogva,
rendesen megfázhattam az éjjel.
- Reggel eszembe jutott, hogy kölcsönkérem tőled azt a szép hajpántot,
mielőtt elindulok vásárolni, tudod, amit mutattál. Kb tíz perc kitartó
csengetés után Glen jött ki egy szál gatyában. Őrjöngött. Az mondta tűnjek
el. Nagyon megijesztett, csak annyit tudtam belőle kiszedni, hogy elmentél,
de nem árulta el hová, és azt sem, hogy miért. Utána elhajtott. Hívtalak, de
ki vagy kapcsolva, és gondoltam a biztonság kedvéért körülnézek a környéken.
Egy ilyen pink sörényű lányt pedig nehéz nem észrevenni.
- Hát, ez nagyon rendes volt tőled. - feleltem halkan, és igyekeztem erős maradni,
hogy ne sírjam el magam.
- Mi történt? Összevesztetek?
- Elhagyott.
- Ez viccnek is rossz! - nevetett Alex, meggyőződve arról, hogy csak hülyítem.
- Nem ez nem vicc. Még el sem árulta, hogy miért. Biztosan meggondolta magát... Fogalmam sincs.
- feleltem merengve.
- Akkor most szépen velem jössz, megnyugszol nálam, és később mindent megbeszéltek.
Hiszen holnap esküvő! - Alex teljesen nyugodt volt, mintha egy kis összeveszésről
lett volna szó. Mintha mindennapos dolog lenne, hogy kint alszok a parkban...
- Nem érted Alex? Nincs esküvő. Nincs Glen. Nincs semmim. És nem fogok többé
hozzád menekülni minden gondom elől. Folyamatosan látnom kell, hogy neked
a gimi óta napfény és kacagás az életed, van állásod, férjed, szép házad, és
nemsokára jön a második gyereked! Mindened meg van a boldogsághoz!
Én meg évek óta csak irigykedem, és reménykedek, hogy egyszer fele annyira
boldog életem lesz mint neked. Örökké csak a második leszek, a szerencsétlen, a boldogtalan.
Nélküled, és Glen nélkül is meg kell tudnom állni a helyem az életben. Nem akarok többé megalázkodni...
Neked sem. - szinte teljesen kikeltem magamból.
- Így már értem. - válaszolt Alexis a tőle igen szokatlan komoly, és csalódott
tekintettel. Már akkor szörnyen bántam. Amint kimondtam, hálátlannak, tapintatlannak,
és szívtelennek éreztem magam. Hiszen annyi mindent köszönhetek neki.
- Akkor sok szerencsét az önálló életedhez. - majd sarkon fordult, és ott hagyott.
Én pedig álltam, koszosan, csapzottan, egy szál bőrönddel. Egyedül.
Folyt. köv.
| 
|
|
