22.rész - Nem szingli


Másnap reggel boldogan ébredtem Teo mellett, úgy 10 óra tájt lehetett amikor felébredtem,
de ő aludt továbbra is ezért elkezdtem figyelni. Hallgattam ahogy szuszog, figyeltem az arca
minden rezdülését, a mozgó szemhéját és a mosolyát ami néha előbukkant. Biztosan szépet
álmodik. Boldog voltam, hogy végre mellette ébredhetek, nagyon csalódott lennék, ha
megint lelépett volna úgy, ahogy a múltkor is. Óvatosan megpusziltam a száját, ő erre felébredt.


-Jó reggelt! Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni!
-Ha mindig ilyen finom puszival ébresztesz, akkor bármikor felkelthetsz, még akár hajnal
kettőkor is. -puszilt vissza. -Tök jó volt a tegnap este! -kacsintott rám és az ölébe húzott.
-Nekem is tetszett! -mondtam, hiszen a tegnapi nap volt életem legszebb napja és ez a
mai nap a legelső "nem szingli" napom Teoval. 
-Reggelizünk valamit? Nagyon éhes vagyok és nagyon másnapos, tökre fáj a fejem!
-Mit szólnál a fánkhoz? Az mindig van itthon! -ajánlottam, mostanában úgyis nagyon
menő a lyukas közepű fánk leöntve mindenféle mázzal.


Miután sikerült kikelni az ágyból, mindketten felöltöztünk. Próbáltam valami kényelmes,
otthon is viselhető ruházatot választani, ami mégis szexi, mert a fiúk szeretik a rövid sportosabb
ruházatot, legalábbis ezt tapasztaltam. A hajamra nem vetettem nagyobb hangsúlyt, csak
befontam hátul mert szeretem a fonatos hajakat. Amíg én a fürdőben bíbelődtem, addig
Teo megkereste a fánkjaimat és megterített egy kétszemélyes reggelihez.
-Jössz már? Éhen halok! -kiáltás hallatszott a konyhából.


-Nahát! Te már meg is terítettél? -lepődtem meg mert azt hittem, hogy nekem kell
mindent az asztalra rakni. Nagyon figyelmes ez a Teo! -Hát ez? -vetettem egy pillantást
a rózsára ami szintén az asztalon volt és biztos voltam benne, hogy eddig nem volt ott.
-Az a tiéd! -mosolygott, de olyan nagyon, hogy a gödröcskék is megjelentek orcáján.
-Honnan van? -néztem rá kíváncsian, hiszen tudtommal mindvégig mellettem volt.
-A kertedből szedtem! -vallotta be és mindketten elnevettük magunkat!
-Hát..! -nevettem.
-Mi az? Nem tetszik? -vett ki egy szálat a sok közül és felém nyújtotta.
-De! Imádom! Köszönöm! -szagoltam meg a rózsát.


Vissza tettem a rózsát a helyére, ő pedig közelebb jött hozzám és felemelt!
-Örülök, hogy az én csajom vagy! -puszilt bele a nyakamba.
-Én is örülök! Annyira boldog vagyok veled! 
-Szeretlek! -mondta, ez volt az első komolyabb "szeretlek" kijelentése felém, amibe
én jócskán belepirultam. Arcom mindkét fele pirossá vált, a paradicsomhoz hasonlítanám
most magamat. -Na mi az? Zavarba hoztalak?
-Te mindig! -mosolyogtam félénken.
-Együnk most már! Szeretem a fánkokat!



Helyet foglaltunk a megterített asztalnál és boldogan falatoztuk a finomabbnál
finomabb fánkokat, amelyek belsejében töltelék is volt. Volt köztük erdei gyümölcsös,
Milka csokis és mogyorókrémes is. Teo kávét is főzött, én ugyan nem szeretem a kávét
de mivel öntött bele tejet is, s mivel ő készítette így nem hagyhattam ki.
-És mit csináljunk a nap hátralevő részében? -kérdeztem, mert nekem semmi öltetem nem
volt, azt pedig semmiképp sem akartam, hogy unatkozzon velem.
-Elmehetnénk moziba!
-Moziba? -néztem rá furcsán, ám mégis örültem ötletének, hiszen én még soha nem voltam
moziban.


Amíg apáékkal laktam, addig Karen sohasem engedett el moziba, de most, hogy önálló
életet élek, itt az ideje minden szórakozási lehetőséget kipróbálni!
-Igen moziba! Vagy nem akarsz?
-De mehetünk! -lelkesedtem fel.
-Délután fél háromkor kezdődik egy jó film, az biztosan neked is tetszeni fog! -mondta,
ő már szinte fejből tudta, hogy mikor vannak jó filmek, mert mindig nyomon követi az
interneten és gyakran jár moziba.
-És addig mit szeretnél csinálni? -kérdeztem, hiszen addig még egy csomó idő van.


-Hogy mit? Lenne egy ötletem! -jött közelebb hozzám és megint felemelt.
Elkezdtünk puszikat adni egymásnak, amiket hamar hosszas csókok hada követett.
Kezével beletúrt a hajamba, és vett egy nagy levegőt. -Bárcsak megint tegnap este lenne,
amikor ketten a fürdőben voltunk! Na jó, beérném víz nélkül is!
Jó volt hallani, hogy tetszett neki a tegnap este, bizonyára nem okoztam neki csalódást
annak ellenére sem, hogy tapasztalatlan vagyok.
Éppen megfogta a kezemet, hogy a kanapé felé húzzon, amikor mindketten kopogásra
figyeltünk fel.


Valaki erőteljesen kopog a bejárati ajtón, biztosan fájhat az ujja mert tényleg nagyon
hangosan kopog. Már szinte ijesztő ahogyan kopog, szerintem nagyon fontos dolgot
szeretne mondani az illető.
-Nem nyitod ki? - kérdezte Teo, miközben mindketten a kopogást hallgattuk.
A kopogást felváltotta a csengő sipító hangja, hurrá rájött, hogy csengőnk is van.
-Szerintem Mark az! -jelentettem ki, de amíg az ajtóhoz siettem belegondoltam, hogy Mark nem
az a fajta, aki ilyen türelmetlenül "verné" az ajtómat.


Kicsit bátortalanul fogtam meg a kilincset, miközben bevillant számos jelenet. Rájöttem, hogy
az ajtón dörömbölős kéz hangja ismerős számomra, az én szobám ajtaját is püfölte így valaki
egészen addig, amíg meg nem szerezte a kulcsot, ami az ajtót nyitotta.
Már túl késő volt, már kinyitottam az ajtót és igen. Ő állt velem szemben. Ő maga, teljes élet
nagyságában, teljes személyében.


Karen.

-Folytatás következik-