 | Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha
szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is
kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
| 
|
Ingyenes webtárhely uCoz
|
| 22. rész - Micsoda dög
Egy nyilvános wc-ben kerülve a feltűnést gyorsan átöltöztem, és kontyba fogtam a már jó
zsíros hajamat. Nem adhattam fel, újra elmentem Glenhez, remélve, hogy
lehiggadt, és képes lesz velem emberi módon beszélni. Ki volt kapcsolva,
egyáltalán nem tudtam elérni. Az ajtó még mindig zárva volt, de addig csöngettem,
míg ki nem jött valaki..
..A legkevésbé számítottam Heather-re.
- Te meg mit akarsz itt? - kérdezte ismét flegmán és lenézően,
ugyanazzal a hozzáállással, mint mikor megismertük egymást.
- Glen?
- Glen most nem ér rád. Látni sem akar.
- Beszélnem kell vele. Kérlek! Csak egy percre!
- Miért nem próbálkozol inkább Mandel úrnál? Ő biztosan
boldogan fogadna téged.
- Mande.. Te meg honnan tudsz erről? És mi köze van neki
hozzánk? Miről beszélsz? - ezeket a kérdéseket feltéve esett
le minden.
- Te voltál.
- Jesszus Carol, honnan veszel te ilyeneket? Kinézel belőlem
ilyesmit? - kérdezte annyira önelégült, és kárörvendő
tekintettel, és ironikus hangnemben, hogy abban a pillanatban meg tudtam volna fojtani.
- Persze, hogy ki! Mit mondtál neki? Mit hitettél el vele?
- Én ugyan semmit. Glennek nem lennék képes hazudni. Egyszerűen
elbeszélgettem Mr. Mandel-el, persze a te nevedben, és felajánlottam
neki mi lenne, ha eljönne az esküvődre, de előtte szeretnéd megismételni
vele azt a bizonyos éjszakát. Tudod, mielőtt végleg elköteleznéd magad.
- Te kis takony! Ha nem lennél Glen húga, most itt helyben beleznélek ki. - üvöltöttem
vele, magamból teljesen kikelve. Az idegességtől már minden tagom remegett,
egy hajszál választott el attól, hogy a bámuló szomszédok előtt egy hatalmas
pofont keverjek le neki.
- Ha közelebb jössz sikítok!
Tehetetlen voltam. Semmit sem értem volna el azzal, ha Heather-t földig verem,
hiszen ezzel csak rontottam volna a helyzeten. Bárhogyan agyaltam, egyszerűen
nem tudtam rájönni, hogyan jött rá mindenre.
A gondolat majd szétszedett, hogy mindennek az a kis taknyos az oka.
Én pedig semmit sem tehettem. Nincs Glen, nincs Alexis. El kellett tűnnöm.
London. A maradék pénzemet a vonatjegyre kidobva úgy határoztam, hogy
egy másik városban kezdek új életet. Bár ez nem valami könnyű egyedül, és
pénz nélkül. Egy vasam sem maradt, szóval meg kellett keresnem a lehető legolcsóbb
szállást. A brightoni pincérnői állásomból két napja hívott a főnök. Kirúgtak.
Milyen meglepő! Még az utolsó fizetésemet sem kaptam meg... Természetesen
nem mondtam le ilyen könnyen Glenről, titkon reméltem, hogy előbb-utóbb
megkeres. De eddig semmi..
SZOBA KIADÓ! - olvastam egy villanyoszlopon. Azonnal felhívtam a számot,
elvégre egy szobát csak nem annyira nehéz kifizetni. Azonnal meg is nézhettem.
Egy társasház földszintjén kaptam szállást. Egy nagyon fiatal lány fogadott,
Megan.
- Szóval. Azt hozhatsz el akit csak akarsz, de előtte szólj nekem. Bulik szintén
csak az én engedélyemmel, ha valamin változtatni szeretnél, az pedig csak a te
költségeden. - nem fenyegetett az a veszély, hogy óriási bulikat csapok majd,
az meg főleg nem, hogy bárkit magammal hoznék a lakásba.
- Én magam is csak egy hete költöztem be. Szóval nézd el a rendetlenséget. - Megan
különben megkegyelmezett rajtam, adott egy hónap haladékot, hogy kifizessem
neki a szobát.
A szobám hűvös volt és frissen festett illatú, a szőnyegemen állt a szösz és a por.
Egy-két láda volt bent, amiben elvileg Megan fölösleges holmijai álltak, és egy
szokatlanul széles ágy, amit nyilván senkivel sem oszthattam meg.
Ráfért volna a szobára egy kiadós takarítás, rám pedig egy még kiadósabb alvás.
Utoljára brightonban a padon aludtam egy nagyot, azon kívül a vonaton
legfeljebb egy órát. Elterveztem, hogy amit szobát/lakást találok bedobom
magam a zuhany alá, de annyira kimerült voltam, hogy még ezt is
elfelejtettem.
Szörnyen feszült és ideges voltam napok óta, folyton Glenre, és az
elillant gyönyörű közös életünkre gondoltam. Reméltem, hogy míg
alszok minden tehertől és fájdalomtól megszabadulok.
De míg aludtam, tovább sóvárogtam a boldogság után. Glen után. - Hé Brighton, ébresztő! Gyere, nassolj velünk egy kicsit!
Lassan éjfél, és már délután óta alszol. A végén még éhen halsz!
Kedves volt Megan-tól, hogy felkelt nasizni, de jobban örültem
volna, ha tovább hagy aludni. És álmodni.
Bemutatom a barátomat. Carol, Steve, Steve Carol. - remek.
Mától nézhetem, hogy egész nap turbékolnak, és hogy mennyire,
de mennyire boldogok.
-Sört?
- Mondd csak Carol, mi szél hozott téged ide? Állítólag
Brighton jó hely. Bár az tény, hogy Londonnál nincs jobb.
- Kirúgtak a 100. állásomból is. Gondoltam, ha ott nem,
talán itt több lehetőségem lenne munkát találni. - a zavaros
magánéletembe nem akartam őket bevezetni, mert akkor
még reggel is ott ülhettünk volna.
- És ez nem is érdemel több szót. - folytattam - Steve,
hogy-hogy én lakok itt, és nem pedig te?
- Tudod, a munkahelyem innen túl messze van, így nehezen
tudnék oda naponta eljutni. Ennyi az egész. Ha eleget kerestem
veszek egy közelebbi lakást, és mindketten odaköltözünk
majd. - mennyire ismerős tervek..
- Ha nagyon meg vagy szorulva - tette hozzá Megan - ajánlok
neked egy helyet, ahol ha jól teljesítesz, egy-két nap alatt
megszedheted magad.
- Hallgatom.
- Innen néhány saroknyira van egy sztriptízbár...
- Soha! - vágtam közbe felcsattanva.  - Hallgass végig! Elég ha egy, maximum két éjszaka mész
el. És máris gazdag vagy. Ideiglenesen. A jó táncosokat
megfizetik. Én is ebből kerestem meg a tandíjamat az egyetemre. - meglepett,
hogy ennyire közvetlenül beszél erről a barátja előtt, ő pedig mosolyogva hallgatja.
- Ott ismertük meg egymást. - fűzte hozzá Steve, majd megsimogatta Megan kezét.
Így már mindent értettem. Ezután Megan elmesélte, hogy pszichológus akar lenni,
és, hogy Steve már fél éve eljegyezte. Milyen szép. Én pedig itt vagyok egy párocska
nyakán egy diplomával, munka nélkül, és egyedül.
Az éjszaka további részében(egy jó zuhany után) folyamatosan Megan, és az ő
"állásajánlata" járt a fejemben. Csak egy alkalom. Nem több.-Micsoda dög!
- Nem túl kurvás? - kérdeztem másnap este egy aprócska topban, és egy nadrágban
ami épp, hogy szét nem repedt rajtam. De a cipőt imádtam.
- De az, de csininek kell lenned, hogy felvegyenek. Ott a minőségre törekednek,
nem vesznek fel alkoholistákat, dagadtakat, és negyven éveseket.
- Ez fantasztikus. - ezek szerint tökéletes rúdtáncos alapanyag vagyok. Remek
karrier elé nézek. Idáig jutottál Carol?
Valóban, biztosan erre a szakmára születtem. A tulaj amint meglátott, bevezetett
az öltözőbe, a kezembe nyomott egy apró fehérnemű szettet, és közölte, hogy
azonnal kezdhetek.
Szerencsére nem volt valami hatalmas tömeg a bárban, de az a néhány
vendég akik már órák óta csak üldögéltek, és iszogattak jó pár ropogós
papírpénzt dobáltak hozzám, vagy gyömöszöltek bele a melltartómba. Hányni
tudtam volna magamtól, de az a gondoltat, vezérelt, hogy ha most megszedem
magam, nem lesz gondom a szállással. Számoltam a perceket.
Már csak néhány perc volt a csodálatos erotikus táncomból hátra, mikor
egy nagyon régi, de ismerős hangot hallottam meg.
- Carol?
- Apa?
Folyt. köv.
| 
|
|
