25.rész - Végre el fog menni


-Bocsánat! Ne haragudj Megan! Én csak.. -kereste a szavakat miközben eltávolodott
tőlem. -Én csak annyira féltelek! -bökte ki végre, de bevallom jól estek szavai.
Jól esik, hogy legalább egy valakinek igazán fontos vagyok, de azért aggaszt ez az
egész. Miért viselkedik Mark ilyen furcsán? Egyre jobban közeledik hozzám, egyre többször
akar megérinteni. Ugye nem....?
-Nem haragszok Mark, de most már rendeljük azt a pizzát mert éhen fogunk halni!
-Rendben! Teo mit is mondott, milyet kér? -kérdezte és előkotorta zsebéből a telefont.
-Szerintem neki teljesen mindegy, csak pizza legyen. -mosolyodtam el.


Miután megrendeltük a pizzákat, előkészítettük a terepet a játszáshoz.
Fél órával később a pizzákat is kihozta a futár, természetesen Mark rendezte az egészet.
Teo még mindig nem ért vissza, vajon meddig kell még várni rá?
-Igazán jöhetne már Teo! -ültem Mark mellett kellemetlenül, az előbbi közeledése óta kicsit
furcsa érzés vele lenni. Sokkal jobban érezném magam, ha Teo is itt lenne.


-Bocsi! Megjöttem! -viharzott be Teo az ajtón. -Gyors letusoltam meg átöltöztem. Imádni
fogjátok ezt a játékot, nemrég jutottam hozzá, nagyon király! -Tette le az asztalra a dolgokat
amiket hozott, konkrétan azt sem tudtam, hogy mik azok, gondolom mind szükséges a játékhoz.
-Hozol valami innivalót? -kérdezte tőlem Mark, én pedig kimentem a konyhába és kerestem
valamit a hűtőbe. Amíg én elmostam pár poharat, mert egyetlen egy sem volt tiszta, addig ők
ketten nagyon csendben voltak. Néha hallottam valami pusmogást, de különösebb figyelmet
nem kerítettem felé.


-Jövőhéten pénteken lesz Megannek a születésnapja. Nem rendezünk neki valami bulit? -állt
elő ötletével Mark.
-Hú tényleg? De jó, hogy mondod, mert nem is tudtam, hogy most lesz neki! Benne vagyok a
buliba, ami szerintem legyen meglepetés számára. Meghívhatnánk egy csomó mindenkit!
-És hol legyen?
-Szerintem ő... Nem tudom! Kibérelhetnénk egy helyet is nem? -kérdezte Teo.
-Jó ötlet! Tudok is a közelben egy klassz szórakozóhelyet, megtartha..
-Pszt! Jön! -szakította félbe mondandóját Teo, amikor közeledtem feléjük.


-Na mi az? Miért pisszegteg?? Ugye nem én vagyok a téma? -kérdeztem,
miután meghallottam Teo pisztegését.
-Dehogyis, csak meg akartunk várni! De jó baba, sört is hoztál? Imádlak! -kacsintott rám
egyik szemével Teo és maga mellé invitált.
-Nem baj ugye, hogy fiús játékkal fogunk játszani? -kérdezte Mark, miközben kezébe vette
a joystickot.
-Dehogyis! Én szeretem a lövöldözős játékokat, csak már régen játszottam ezért ha lehet
akkor kis előnyt szeretnék, meg ugye lány is vagyok, nem vagyok olyan profi mint ti.


-Én adok neked előnyt, de csak egy kicsit! -mondta Mark és hagyta, hogy elinduljak a
játékban, miközben rá is lőttem egyet, amivel veszített egy életet.
Teo mellettem úgy élvezte a játékot mint egy kisgyerek, nagyon rákoncentrált és egy
csomószor rálőtt a karakteremre aminek már kevésbé örültem.
-Héé, ha így folytatod akkor mindjárt kipurcanok! -löktem meg a kezét, amire ő csak
azt felelte, hogy:
-Tanulj meg játszani! -nevetett.
-Mi az hogy??!!! -hunyorítottam a szememmel és még jobban koncentráltam.


Miután rájöttem, hogy számomra esélytelen a győzelem, pont akkor, amikor rám
akart lőni Teo, amivel elveszíteném az utolsó életemet, kezemet a szeme elé helyeztem,
hogy még véletlen se lássa a célpontokat. 
-Héé ez így nem ér! -mondta, de még mindig nem vette le kezét a joystickról, csak lőtt
össze vissza minden felé, természetesen az én "bábumra" is. -Látod, én csukott szemmel
is profi játékos vagyok!
-Ahj de most nekem game over. -sóhajtottam.
-Bocsi, a játék az játék! -adott egy puszit a számra, ami nagy hiba volt mert ez a pár
másodperc pont elég volt arra, hogy Mark végezzen Teo karakterével.


-Én győztem! -kiáltott fel Mark, Teo pedig meglepetten vislatta a képernyőt és próbálta
meg felfogni, hogy most kivételesen nem ő nyert.
-Na jó, ennyi elég is volt!
-Mi az, így már nem is akarsz tovább játszani? -szólt be neki Mark.
-De, csak lassan mennem is kéne, nemsokára meglátogat a húgom, még akkor írt
smst amikor hazaugrottam a játékért, de estére vissza jövök okés?!
-Várni foglak! -nyomtam egy puszit az arcára, de ő arcomat a tenyerébe temette és
egy csókot lehelt a számra.
-Majd jövök!


Miután Teo elment, kettesben maradtam Markkal. Ennek máskor örülnék, mármint annak,
hogy nem vagyok egyedül, de ez a helyzet most mégis olyan más.
-Megesszük a maradék pizzát? -kérdezte tőlem, de jelen pillanatban egy falat se menne
le a torkomon és nem tudom miért.
-Én most nem kérek. -bámultam a tévére, amin még mindig a játék bejátszása ment.
-Pedig a tiedből is van még egy szelet, de ha nem hát nem, majd megeszem én! -vette
kezébe az egyik pizzaszeletet és beleharapott. -És, van ötleted, hogy hogyan derítsük ki,
hogy Karen honnan tudta meg a címedet?
-Fogalmam sincs, de most hagyjuk ezt, nem akarok Karenről beszélni.


-Nincs kedved átjönni hozzánk? Mert lassan nekem is mennem kell. -kelt fel végre a kanapéról,
aminek én örültem mert azt reméltem, hogy végre el fog menni. 
Végre el fog menni a legjobb barátom? Biztosan ezt szeretném? Megan mivan veled?
Máskor mindig örültem, ha átjött hozzánk, most meg azt akarom, hogy menjen el?
-Azt hiszem én ezt most kihagyom ha nem baj!
-Nem baj, majd máskor! Akkor én megyek is, majd beszélünk! -köszönt el tőlem, amit egy
váratlan puszival spékelt meg az arcomra.
Korábban nem adott puszit az arcomra, akkor most miért adott? Mit jelentsen ez az egész?
Vagy csak simán egy baráti puszi és én parázom túl?
Biztosan! Igen, ez egy baráti puszi!

-Folytatás következik-