26.rész - Ezer éve


Miután végre elment Mark, egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt, hogy hideg
vízzel frissítsem fel kipirosodott arcomat ami jelenleg úgy néz ki mint egy érett paradicsom.
S, hogy miért öntötte el arcomat a pír? Egyszerűen a zavarodottságtól, hiszen nem tudom
mire vélni Mark pusziját, közeledését. Próbálom úgy felfogni, hogy csak egy baráti puszi,
de ő mégis annyira más lett az elmúlt pár nap alatt. Mindegy, megpróbálok nem agyalni ezen,
inkább veszek egy jó habos fürdőt és megpróbálok lazítani.


Miközben a vízben áztattam a testemet, a gondolataimat próbáltam Teo felé terelni és azon
gondolkodtam,  hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megismerhettem. Egy biztos, nincs
még egy ilyen gyönyörű szempár mint az övé! Szerelmes vagyok és szerencsés! Jó tudom, a
kinézetébe szerettem bele, de most már, hogy ismerem is, szeretem minden belső tulajdonságával
együtt és már száz százalékig biztos vagyok abban, hogy csak engem szeretne!
Miután egy órahosszát eltöltöttem a kádban, kiszálltam csupa ázott bőrrel és felöltöztem, a hajamat
pedig kibontottam és két copfba kötöttem.


Leültem az ágyamra és elkezdtem nyomogatni a telefonomat, ami már három nem fogadott
hívást mutatott Karentől. Nagyszerű! Én ugyan vissza nem hívom! Felmentem a facebookra is
 és meglepődve láttam egy ismerősnek jelölést plusz 3 új üzenetet. Egyből a jelölésre kattintottam
amit két kis bábú jelzett, merthogy engem nem szoktak bejelölni, már csak azért sem mert a nevem
mellé egy másik nevet is írtam, így nehezebben találnak meg az olyan személyek, akik nem
szeretném, hogy nézegessék a profilom és bejelöljenek.


Az ismerősnek jelölés egy számomra ismeretlen fiú profilját adta be, aki ezek szerint ismer
engem, vagy mégsem? Rákattintottam a nevére, hogy megnézhessem a képeit, de teljesen
ismeretlen számomra, fogalmam sincs, hogy ki lehet ő és miért jelölt be, ezért nem foglalkozok
vele, törlöm a jelölést majd rákattintok az olvasatlan üzenetekre.

Az első Teotól:   " Szia hercegnőőő! :P :) Este megyek,
de addig ki kell bírnod ezt a kis időt nélkülem! :) "

A második Fiammatól: " Szió! Nem is mondtad, hogy elköltözöl! Mindent másoktól kell megtudjak,
miért nem említetted? Miért költöztél el? O.o "

A harmadik attól a személytől, akinek az imént töröltem a jelölését: " Szia! Úristen! El sem
hiszem, hogy megtaláltam a profilodat! Ezer éve nem láttalak így nem volt alkalmam
bocsánatot kérni tőled! Kérlek ne haragudj rám! Még mindig nagyon szép vagy! :) "

Hogy miért ne haragudjak és kicsoda ő? Vagy most mi vaaan? Honnan ismer engem?
Vagy lehet, hogy nem is nekem akart üzenetet küldeni csak véletlen küldte el..vagy nem is!
Lehet, hogy összetéveszt valakivel, hisz azt a valakit már ezer éve látta! Na jó, inkább
válaszolok az üzikre:

Először Teonak: " Oksiii! Nagyon várlak, gyere! :P <3 "

Utána Fiammanak: " Szia! Talán azért nem mondtam, mert nem is beszéltünk mostanában!

Végül az ismeretlen személynek is válaszoltam: " Bocsi, de szerintem összetévesztesz
valakivel! "


Miután visszaírtam mindenkinek, kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, a telefont
kivittem magammal és leraktam az asztalra, hátha Teo visszaír, a többi meg nem
érdekel. Sütöttem magamnak egy tojást, amit ráraktam egy szelet pirítósra, de
természetesen Teonak is csináltam, hátha hamarosan ideér és éhes lesz. Éppen meg
akartam kóstolni, amikor a telefonom pittyent egyet, ami az üzenetek érkezését jelezte.
Rákattintottam az üzenetek elolvasására és felvont szemöldökkel figyeltem, hogy
az ismeretlen személy írt , akit egyébként Rafaelnek hívnak, mert ez van írva a nevéhez.


Rafael: " Hát nem ismersz meg Megan? " -olvastam az üzenetet.
Én: " Ne haragudj de fogalmam sincs, hogy ki vagy! Miért te ismersz? "
Rafael: " Felhő utca? "
Én: " Raf? " -döbbenten figyeltem a telefonom kijelzőjét és rámentem újra a profiljára, hogy
még egyszer megnézzem a képeit.
Megnyitottam őket, lapoztam egymás után a képeket egyre gyorsabban egészen addig, amíg
be nem adta a régi képeit amin valóban felismertem. Ez tényleg Raf! Legalább 4 éve nem láttam
és azóta rengeteget változott! Már nem szemüveges, a haja is más színű és máshogyan hordja!


Rafael: " Igen az a Rafael vagyok! :) "
Én: " Úúú alig ismertelek meg! Vagyis meg sem ismertelek! Annyira megváltoztál! El sem hiszem,
hogy te vagy az! :o "
Rafael: " Pedig én vagyok! Te semmit nem változtál! Kérlek ne haragudj amiért annó olyan bunkó
voltam veled! "
Én: " Ó, én már el is felejtettem... :) "
Rafael: " Akkor jó! És mizu veled? "
Én: " Semmi különös, elvagyok! és veled? :) "
Rafael: " Velem sincs semmi, örülök hogy rád találtam! Pont én is hozzá akartam szólni ahhoz
a poszthoz, amihez te is tegnap hozzászóltál és megláttam a képedet és először el sem hittem, hogy
te vagy az! :) "


-Sziiaa! Megjöttem! -viharzott be az ajtón Teo, aki egyre otthonosabban érezte magát nálam.
Odajött hozzám és egy csókot adott a számra amit én egy újabb csókkal viszonoztam.
-Végre! Nézd csináltam neked is vacsit! -mosolyogtam és ránéztem az ő részére amit valószínű,
hogy már régen kihűlt. 
-Mi az kivel írsz? -vetett egy pillantást a telefonom kijelzőjére. -Mindegy! Nem is érdekel! 
-Egy régi jó barátom akivel ezer éve nem beszéltem!


Ha tudná Teo, hogy miért nem beszéltem már régóta Rafaellel, akkor biztosan nem
engedné, hogy írjak vele. A mi barátságunk 5 évvel ezelőtt kezdődött amikor még iskolába
jártam. Amikor iskolába mentem, minden egyes alkalommal a felhő utcai buszmegállóban
vártam a buszomat, ami majdnem közvetlen az iskola előtt rakott le.
Ő is minden egyes nap ugyan arra a buszra várt amire én,
a 134-es buszra ami 08:30-kor érkezett. Észre vettem, hogy mindig figyel engem, és amikor ránéztem
mindig elmosolyodott. Aztán egyszer odabátorkodott hozzám, megkérdezte a nevemet és végül
már minden nap együtt vártuk a buszt. Legalább én sem unatkoztam a várakozás alatt.
Beszélgettünk.. rengeteget beszélgettünk és jó barátok lettünk. 

S, hogy miért vesztünk össze és szakadt meg a barátságunk? Az kiderül a Maybe
Sometime következő részéből! :)

-Folytatás következik-