27.rész - Meg kell változzak!


Még ma délután, a bőröndömön kuporogva döntöttem el hogy meg fogok változni, a mai naptól
kezdve csak Jeffre koncentrálok és elhesegetem a fejemből Connor minden gondolatát. Nem
tehetem ezt Jeffel és nem gondolhatok folyton másra valahányszor megcsókolom.


Megpróbálok örülni annak amim van és hűségesen szeretni azt aki bármely rossz döntésem
ellenére kitart mellettem és szeret még akkor is ha nem érdemlem meg.


Jó háziasszonyként készítettem a vacsorát és vártam haza életem szerelmét egy
szál fehérneműben ami megkoronázza az esténk hátra levő részét. A mai napon semmi
hasznosat nem tettem csak vergődtem az önsajnálatban, még jó hogy átjött a szomszéd
kislány, legalább volt társaságom és addig sem unatkoztam.


A vacsorát tálaltam és azon gondolkodtam hogy holnap mit fogok csinálni amikor hazaért
Jeff. Úgy érzem a suli nélkül elveszett vagyok, nem tudom feltalálni magam, szóval végem
lett mert vége lett a sulinak.


Egymást átkarolva vezettem oda az asztalhoz miközben megjegyezte hogy mennyire csinos
vagyok a fehérneműben és hogy örül amiért így vártam és hogy ennyire szeretem.
-Kincsem, látom nagyon készültél a ma estére, sikerült meglepned! Annyira boldog vagyok
hogy ilyen barátnőm van mint te. Nekem is lesz egy meglepetésem hamarosan de az
sokkal nagyobb meglepetés lesz mint azt gondolnád!     Mondta és a szemeimbe nézett
mosolyogva.


Vajon milyen meglepetése lehet számomra és mikor?   Kérdeztem magamban pár lehetőséget
felvetve: romantikus nyaralás?..vagy valami a munkájával kapcsolatos dolog? Mindenre
gondoltam csak arra nem amit Jeff tervez.



-Milyen meglepetés szivem?     Kérdeztem tőle már vagy huszadjára mire ő szintén huszadjára
felelte hogy majd meglátom és hogy nem árulja el. Jól ismer engem és tudja hogy nem adom fel
egykönnyen ha meglepetésről van szó, addig nyaggatom amíg ki nem szedem belőle de ez
esetben tényleg hajthatatlan volt, nem árult el semmit.


-Nagyon finom volt a vacsora de azt hiszem most máshol lenne dolgunk, ideje lenne
felavatni az új hálószobánkat!        Mondta amikor felvett a hátára és a nyakába kapaszkodva
vitt be egyenesen a hálóba.


Ami itt történt azt már nem részletezem, sikerült elfelejtenem Connort még ha csak pár
órára is és csak Jeffre koncentráltam.



Másnap reggel ugyan úgy indult a nap mint tegnap. Reggel megfürödtem, Jeff
lezuhanyzott majd a reggelit követően elindult dolgozni.Fél 10-kor megszólalt a telefonom és
boldogan vettem fel amikor megláttam Palma nevét a kijelzőn.


-Sziiia csajszi! Ha én nem hívlak te már fel se hívsz? Nagyon hiányzol!    Mondta lelkesen Palma
a házuk udvarából.
-Deee én is gondoltam már rád csak még nem volt időm telefonálni!
-Nem volt időd? Jana ismerlek! Fogadjunk tegnap egész nap depiztél Connor miatt?


-Honnan tudod?       Kérdeztem tőle miközben kihangosítottam a telefonomat.
Nem volt nehéz kitalálni ráadásul írt nekem Connor hogy mi van veled mert tegnap nem
válaszoltál neki az utolsó mondatára.


-Hagyjuk most Connort jó?       Mondtam a telefonba lehangoltan.
-Hát jó, nekem mindegy de mi van? Valami baj van?     Kérdezte meglepődve hiszen
korábban örömmel beszéltem Connorról bárhol és bármikor.



-Baj? Az nincs! Most le kell tennem csöngetett valaki!        Mondtam amikor félre húztam a
ablak függönyt:    Már megint a szomszéd kislány az!
-Nahát kislányokkal barátkozol?        Nevetett fel Palma.
-Nem tudom mit akar már megint, na szia!
-Szia! De még azt akartam mondani hogy hétvégén meglátogatlak!


Csak egy "ok"-ot válaszoltam Palmának és kinyomtam a telefont, sikerült felkavarnia
ezzel a Connor témával pedig ma reggel nem voltam olyan szomorú mint tegnap.


-Szia mit szeretnél?        Kérdeztem amikor kinyitottam az ajtót!


-Anya egész délután dolgozik én pedig unatkoztam otthon egyedül és átjöttem hozzád mert
szerintem te is unatkozhatsz egyedül.. Meg jöttem behajtani a kakaót!  Mondta mosolyogva.
-A kakaót?


-Igen a kakaót! Te mondtad hogyha legközelebb jövök akkor készítesz nekem.
-Hát ez nem egészen így volt de lásd milyen rendes vagyok, készítek neked addig ülj le
a padra, mindjárt hozom!       Mondtam neki és készítettem el a kakaóját, úgy sem volt jobb
dolgom és tényleg unatkoztam, nem árt ha társalog az ember legalább telik az idő.


-Ez nagyon finom!      Mondta pár korty után mire én megkérdeztem hogy miért hagyja egyedül
az anyukája amikor dolgozik.
-Ó, nem-nem baj hogy egyedül hagy, én már megszoktam és tudja hogy tudok én vigyázni
magamra!


-Hát jó, ha te mondod!
Most valamiért szimpatikusabb volt mint tegnap.Nagyon felvidított Naomi és hamar megtaláltuk a
közös hangot amin meg is lepődtem hiszen velem sosem beszélgettek a gyerekek, mindig csak
nagy szemekkel bámultak, ezért én sem szóltam soha hozzájuk..


Ha hiszitek ha nem, estig beszélgettünk, már besötétedett amikor megkérdeztem hogy
meddig dolgozik az anyukája mire ő azt mondta hogy ilyenkor szokott hazajönni és hogy
megvárja itt velem a padon ha nem gond. Nem volt gond, csak mosolyogtam rá, s mivel
szomszédok vagyunk így örültem hogy én is megismerhetem az anyukáját akiről oly sokat
mesélt a délután folyamán.


Ti hiszitek hogy lehet barátság gyerek és felnőtt között? Na jó, nem vagyok annyira felnőtt sőt,
néha tininek érzem magam. Sokat hülyéskedek és Palma szerint sohasem fogok felnőni, minden
esetre boldog vagyok, Naominak sikerült felvidítania és nem tudom miért van rám ilyen hatással.
Egész délután jól éreztem magam bár bevallom többször is eszembe jutott Connor de érzem hogy
a költözés új életet és reményeket adott nekem és rengeteg meglepetést tartogat még számomra.

- Folyt.Köv. -