29.rész - Gyűrű?


-Mi az hogy nem ment el?        Kérdezte Palma azután nem sokkal miután beszámoltam neki
a gyertyákról rózsáról és arról hogy Jeff nem jött el.
-Azt hittem itthon lesz és megmagyarázza ezt az egészet és bevallom félek, nem-e azért nem
jött el mert rájött valamire Connorral kapcsolatban.


-Ne parázz biztos nem jött rá semmire! Hívtad már telefonon?
-Legalább tízszer hazafele. Jeff sosem csinál ilyet hogy nem veszi fel a telefont ha hívom..
-Akkor lehet túlóráznia kell a munkahelyén és olyan sok a munkája hogy nem ér rá felvenni a
telefont.      Próbált nyugtatni Palma ilyen lehetetlen kifogásokkal.
-Ha túlórázna akkor is ejtett volna egy telefont hiszen tudja hogy várok rá a város legdrágább
és leggyönyörűbb éttermébe ahol a panoráma igazán csodálatos.
-Most nem számít a panoráma és  a gyönyör, szerintem hívjuk fel a főnökét és figyeld meg azt
fogja mondani hogy a te lovagod túlórázik..    Állt elő az ötlettel Palma.


-Felhívni? Még a számát sem tudom!    Feleltem majd pár másodperc csend után ismét
felszólaltam:     - Mi van ha elrabolták?
-Jeffet? Ugyan már! Ki rabolná el és miért?      Nevetett fel a kérdésemre.
-Akkor mi van ha baja esett? Mondjuk elütötte egy autó?


-Biztos nincs semmi baja, nemsokára hazajön és megmagyarázza ezt az egészet!
Nyugtatott Palma én pedig leültem a kanapéra elkeseredve. Kezeimet az arcom elé raktam s
már sírtam a bizonytalanságtól és tehetetlenségtől. Később átöltöztem, Palma adott egy
gyógyszert amire azt mondta vitamin de szerintem nyugtató volt amitől ugyan zokogva de
sikerült elaludtam a kanapén.

HAJNAL 3 óra 17 perc


Hajnalban megszólalt a vezetékes telefon amire egyből felriadtam és mondtam magamban:
-Ez Jeff lesz! Jeff legyen!
-Halo?      Szóltam bele halkan a kagylóba.
- Jó estét! Ön Jeff barátnője? A Sammelwers klinikából telefonálok!
-Igen én vagyok! A Klinikából? Mi van Jeffel?   Csuklott el a hangom.
-Autóbalesete volt és az ön számát adta meg hogy értesítsük.     Mondta az orvos én pedig
lecsaptam a telefont miután közöltem, azonnal ott vagyok!


-Palma öltözz! Kelj fel! Jeff kórházban van!     Ordítottam Palmanak aki épp a kanapén aludt.
Felvettük a holnapra kikészített ruhánkat, beszálltunk a sötétkék autóba ami az esti meglepetés
előtt is a garázsban volt és elindultunk a Sammelwers klinika felé.


-Jana tudod egyáltalán hol van a kórház?    Kérdezte Palma miután kapcsolt hogy 1 hét után
még a várost sem ismerhetem rendesen..
- A kórház a kórház.. írd be a telefonodba úgyis kidobja hol van.


Nagy nehezen oda találtunk a klinikához és ekkor jöttem rá hogy milyen jó hogy van egy
barátnőm aki mindig mellettem áll ha baj van. Én képes lettem volna bolyongani a városban
órákig  ha ő nem nyissa fel a szememet hogy tudom-e egyáltalán merre van a kórház?
Tény hogy a bajban minden ember másként viselkedik.


Az orvos szerint jobb lett volna ha holnap jövünk be Jeffhez és közölte hogy kisebb sérülésekkel
megúszta a balesetet és hogy adott neki gyógyszert amitől hamarosan el fog aludni és lehet hogy
most össze vissza beszél az előző gyógyszer hatása miatt.


Amikor beléptünk a kórterembe Jeff nézett maga elé és felmosolyodott amikor meglátott minket.
Arcán kisebb vágás szerű sebek voltak amik az orvos szerint idővel begyógyulnak, az orrából
meg valami átlátszó cső jött ki.


Jeff nem panaszkodott sem a sérülések miatt sem a fájdalom miatt csak az bántotta igazán hogy
nem tudott a vacsorára így nem következett be ma életem legszebb napja.
- Örülök hogy mindketten itt vagytok de te Palma mit keresel itt? Úgy tudtam hogy csak hétvégén
jössz hozzánk!
-Ugye nem gond hogy már ma jöttem? Legalább vigyázok az én barátnőmre.
-Igazad van, vigyázz rá mert én nagyon szeretem és ha felépülök nagy szükségem lesz rá..


Jeff szavai kicsit tényleg zavarosak voltak, nem értettem miért lesz rám nagy szüksége.
-CsSSS szivem, inkább pihenj, próbálj meg aludni.  Mentem oda az ágyához és végig simítottam
a lábán a kezemet.


-Jana olyan gyönyörű vagy! Kérlek menj haza aludni és ne aggódj miattam.
-Nem képzeled hogy magadra hagylak és hazamegyek?!     Feleltem a mondatom végére pedig
már el is aludt Jeff.


Még párszor kinyitotta szemeit és erősen megszorította a kezem és azt mondta: szeretlek.


Rossz volt látni az arcát, hogy mennyire el van keseredve és mennyire kétségbeesett a
vacsora és az elmaradt meglepetés miatt. Jeff tényleg és őszintén szeret engem én pedig
megcsaltam őt egy csókkal.. Talán van amikor csak a bajban jövünk rá hogy mennyire
szeretjük és ragaszkodunk a másikhoz.


Pár percre rá hogy elaludt Jeff elengedtem a kezét és továbbra is ott maradtam az ágya mellett.
Az orvos kinyitotta az ajtót és közölte hogy menjek vele és vegyem át a dolgokat amiket Jeff
zsebében találtak..


-Menj csak! Majd én itt maradok és vigyázok addig Jeffre.     Mondta Palma és egy kisebb 
mosolyt ejtett száján én pedig elmentem egy külön terembe ahol átadta az orvos azt amit
Jeff zsebében találtak.. Átadta az iratait, a telefonját és egy olyan tárgyat amit jómagam is
meglepődtem.


-Nem fogod elhinni mit találtak Jeff zsebében!!     Mondtam amikor vissza tértem ismét a
kórterembe nagy levegőket véve és hevesen dobogó szívvel.
-Mit?Mi az ott a kezedben?


-Na neeeee, az egy gyűrű?      Kérdezte Palma csillogó szemekkel amikor kinyitottam az
ékszeres dobozkát.  -Szóval ez volt Jeff meglepetése, megakarta kérni a kezedet. Chh
gondolhattam volna. Romantikus vacsora, rózsaszirmok és gyertyák!


Még fel sem fogtam... Jeff megakarta kérni a kezemet???

- Folyt.Köv. -