Olyan hirtelen nyílt ki előttem az ajtó, hogy egy cseppnyi időm sem volt elmenekülni.
- Lia? - nézett rám csúnyán Hanna, szemöldökét pedig nagyon magasra húzta. - Te hallgatóztál?
- Nem, én.. Én csak épp most értem haza és.. Csak azt akartam megtudni, hogy ki van nálad, mert nem akartam rátok rontani!
- Mit hallottál? - lépett ki Steven is a szobából.
- Semmit! - vágtam rá azonnal, talán a kelleténél gyorsabban is.
- Mi folyik itt? - néztem rájuk kérdő tekintettel, hisz ha már rajta kaptam őket, akkor szeretném az ő szájukból hallani az igazat.
- Semmi olyan, amiről be kellene számolnunk! - csattant fel Hanna, nekem meg tátva maradt a szám, úgy meglepődtem a reakcióján.
- Valóban? Pedig általában a tanárok nem szoktak házhoz jönni! A diákjuk szobájába meg aztán pláne nem mennek be! - fontam karba a kezeim dühösen, hisz nagyon rosszul hiszi, ha ennyivel megúszhatja.
- Semmi közöd hozzá! Inkább menj és foglalkozz Liammel!
- Mégis mi a fene bajod van Hanna? - néztem rá csalódottan. Elképzelésem sincs, hogy miért haragszik rám.
- Fejezzétek be! Ne veszekedjetek! - állt közénk Steven, de erre csak szúros pillantásokat kapott tőlem is meg Hannától is.
- Te ne mondd meg, mit csináljak! Inkább egy szót se szólj hozzám! Azt sem tudom mi a fenét keresel itt, de igazán elhúzhatnál most már! - keltem ki magamból egy pillanat alatt, de amint láttam Hanna meglepődött arcát, azonnal meg is bántam, hogy gondolkodás nélkül jártattam a szám.
- Nem túlzás egy kicsit így beszélni a tanárodhoz? - nézett rám Hanna továbbra is meglepődve.
- Pont te mondod, aki titokban összeszűri vele a levet? Tudod te milyen következményei lehetnek ennek? És nem csak az ő állása forog kockán! Ennek a levét te is megihatod, ha ez kiderül!
- De nem fog kiderülni! Ha csak valaki ki nem tálal róla.. - utalt ezzel rám, ami egy kicsit sértő volt. Sosem árulnám el őt, akármennyire is rühellem Stevent, akinek viszont szívesen keresztbetennék.
- Én ugyan egy szót sem mondok senkinek, de ha már belementél egy ilyen dologba, legalább legyél diszkrét és ne találkozgass vele esténként egy kávézóban, mert tudod másnak is van szeme! - ezzel annyiban hagytam a dolgot, bementem a szobába, bevágtam magam után az ajtót és rávetettem magam az ágyamra.
Vagy negyed óráig meg sem moccantam az ágyon, de aztán a táskám nyomni kezdte a hasamat, így felálltam, hogy levegyem és egyúttal a ruhámtól is megszabadultam, hogy egy kényelmesebbet vehessek fel. A leckémmel semmi kedvem nem volt foglalkozni, így fogtam magam és szépen átmentem Liamhez. Ő majd gondoskodik arról, hogy egy kicsivel jobb legyen a kedvem.
- Sziaa! - villantott egy nagy mosolyt rám, miután kinyitotta az ajtót. - Tudod nem túl okos húzás egy ilyen koszos koleszban mezítláb mászkálni! - nézett le a csupasz lábaimra, majd azzal a lendülettel a hátára is kapott.
- Hé, te meg egy szál nadrágban nyitsz ajtót! És ha valaki más jött volna? - fogtam át szorosan a mellkasát, miközben becipelt egészen a nappaliig.
- Egyedül csak a csajomat vártam.. A pólómat meg sikerült lekajálnom és milyen udvariatlan lenne, ha egy hatalmas spagetti folttal várnálak, nem? Szerintem így neked is jobban tetszik!
- Mmmm... - csak ennyit bírtam kinyögni, miközben óvatosan lejjebb csúsztattam a mellkasán a kezem. - Talán igazad van! - csúsztattam vissza a kezemet a nyaka köré és egy finom puszit nyomtam az arcára.
- Jöhet a film?
- Mit nézünk?
- Rossz szomszédság?
- Nekem jó. - most igazából teljesen mindegy volt, hogy Liam milyen filmet indít el, bármi jó, ami eltereli a figyelmem Stevenről és Hannáról.
- Megyek, csinálok popcornt, el ne moccanj!
- Nem fogok, ígérem!
Az első fél órában még le is kötötte a film a figyelmemet, de aztán valamiért kezdtem unni és egyre inkább Hannáékra gondoltam. Talán lehet jobb lenne, ha elmondanám Hannának, hogy az a féreg mit művelt velem régen és akkor meggondolná, hogy foglalkozik-e vele vagy sem. De mi van, ha nem hisz nekem? Mi van, ha azt hiszi, hogy csak kitaláltam az egészet?
- Lia? - nézett rám Liam aggódó tekintettel, amivel kizökkentett a gondolataimból.
- Igen?
- Kikapcsoljam?
- Neem! Nem kell! Nézem, csak egy pillanatra elgondolkodtam!
- De kikapcsolom, ha nem érdekel, csak szólj!
- Tényleg nem kell! - tömtem egy marék popcornt a számba, s visszafordítottam a fejem a képernyő elé.
- De látom, hogy valami nem oké! Elmondod? - kapcsolta ki a tv-t és szembefordult velem.
- Nincs semmi baj, nyugodtan kapcsold vissza!
- Lia! - fordította maga felé az arcom, hogy egyenesen a szemeimbe nézhessen.
- Csak megtudtam Hannáról valamit, ami egy kicsit zavar. De ennyi!
- Mit? - nézett kérdő tekintettel, én meg nem tudtam, hogy elmondjam-e neki vagy sem. Nem szabadna senkinek sem tudnia róla, de annyira figyelmetlenek, hogy már Nelly meg Alexandra is tudja, úgyhogy akkor akár Liam is megtudhatja. Ő aztán tuti nem mondja el senkinek.
- Tudod, van az az új tanár, Stevennek hívják. Ma pont a mosdóban voltam, amikor meghallottam, hogy Nelly azt ecseteli Alexandrának, hogy látta őket egy kávézóban tegnap este... És Hanna mostanában tényleg olyan furán viselkedik, velem is olyan ellenséges volt ma. Valami van közte és a tanár között és ez nagyon nem tetszik. Nem szabadna vele foglalkoznia, mert az egy szemétláda!
- Szemétláda? Honnan tudod? - nézett rám Liam megdöbbent arckifejezéssel, én meg hirtelen legszívesebben behúztam volna magamnak egy hatalmasat, hogy már megint csak mondom és mondom, közben meg nem figyelek oda és kicsúszik olyan is a számon, aminek nagyon nem szabadna.
- Öö, vagyis, azt akartam mondani, hogy tudod a tanár-diák viszony sosem sül el jól. - próbáltam kertelni, de ezzel csak azt értem el, hogy Liam nagyon csúnyán nézett rám.
- Lia, ismered ezt a tanárt?
- Igen. - sütöttem le a szemem, mert képtelen voltam Liamre nézni. Azonnal előjöttek fejemben azon a karácsony estén történtek és éreztem, amint egyre növekszik egy gombóc a torkomban és képtelen vagyok visszatartani.
- Lia! Nézz rám! - emelte fel az állam, de amint megláttam Liam tekintetét, a szemem azonnal könnybe lábadt és egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon.