Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez  ha
   szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.



Használsz letöltött egyedi tartalmakat?
                         
Összes válasz: 1252

Itt azokat a képeket láthatjátok amik legutóbb kerültek feltöl-
tésre az oldalra. Ezek a képek a szerkesztő fotói,illetve más,
sims fanok  beküldött képei.  Neked  is  van lehetőséged be-
küldeni képeket emailben: tiffanysims@citromail.hu





   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Viv, ClaraAmy, Tiffany



Ezek a  weblapok  az  oldal csere partnerei. Ha  szeretnéd,
hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
telen.Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!                      











Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0






 

Ingyenes webtárhely uCoz





29.rész





29.rész - Váratlan látogatók


-Apa? Karen? -néztem rájuk megdöbbenten, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy
ma beállítanak hozzánk váratlanul.
-Kislányom, de jó hogy látlak! Jött oda hozzám apám és erős karjaival ölelt át. -Karen mondta, hogy
megadtad neki az új címedet s, hogy vársz minket szeretettel!
Ebből természetesen semmi sem volt igaz, eszem ágába se jutna megadni Karennek az új címemet,
a mái napig rejtély számomra, hogyan szerezte meg.
-Nahát boroznak a fiatalok, remélem nem zavarunk! Igazából meg szeretnénk veled beszélni
valamit! -nézett rám miközben nagyon kedves hangon beszélt hozzám.

( Vajon mit akarnak megbeszélni velem? )
-Miért nem megyünk be? Nem örülök neki Megan, hogy ilyen ruházatban vagy idekinn! -indult el
apa a ház bejárata felé.
-Na igen Megan, én mondtam, hogy NE gyere ki fehérneműben az udvarra! -lökött meg a vállával
Teo, miközben jót mosolygott.

Egyébként ő mondta, hogy így jöjjek ki, de fene se gondolta, hogy ma "vendégeink" lesznek.
Mindannyian bementünk a házba, amit Karen úgy mért közbe szemeivel, mintha még sohasem
járt volna ebben a házban, de ez nem igaz mert korábban is volt egy váratlan látogatása, amiről
apám természetesen nem tudott.


-És, mit akartok megbeszélni velem? -kérdeztem rá miután felöltöztem és helyet foglaltunk
a hatalmas kanapén.
Már nagyon furdalt a kíváncsiság, halvány lila fogalmam sincs, hogy mit szeretnének, viszont
bármit is akarnak, annak nagyon örülök, hogy végre találkozhattam az apámmal.
-Ezt inkább csak veled szeretnénk megbeszélni. -mondta Karen. Jellemző!
-Nyugodtan mondhatjátok, Teo előtt nincsennek titkaim! -fogtam meg Teo kezét és húztam azt
az ölembe.
-Ez mégis csak egy családi beszélgetés, ami szerintem nem tartozik rá! -ellenkezett.
-Ugyan szívem, tényleg mondhatjuk Teo előtt is! -szólt közbe apám.
-De mégis csak a lányod jövőjéről van szó! Beszéljük ezt meg hárman!


Nem értettem, hogy Karen miért nem engedi, hogy Teo is részt vegyen a beszélgetésben,
valamiért nem akarta, hogy ott legyen.
-Rajtam aztán ne múljék, én nem szeretnék zavarni! Elmegyek Shamsihoz, úgyis akartam
beszélni vele. -állt fel mellőlem Teo, aki ezúttal elment az egyik közös ismerősünkhöz Shamsihoz,
aki részt vett Mark annó megrendezett buliján, ő az a barna bőrű srác aki mindig kalapot hord.
-Tessék most már mondjátok! Mi az amit nem lehetett Teo előtt megbeszélni! -mérgesen néztem
Karenre, mert nagyon jól tudtam, hogy miatta kellett elmennie Teonak, ám ekkor még nem is
sejtettem, hogy készül valamire Karen.


-Arra gondoltunk Megan, hogy mi lenne ha visszaköltöznél hozzánk! Ugyan úgy megvan még a
szobád amit annyira szerettél! Olyan sok időt töltöttél el ott. -sóhajtott fel apám és folytatta. -Na
meg a tanulás! Folytatnod kellene a tanulást, hogy minél előbb szakmához juss. Nemsokára itt
van a vizsga időszak, te pedig már nem veszel órákat Marktól sem! Ez így nem mehet tovább!
Költözz vissza hozzánk! -kérlelt apám.
-Jó itt nekem! A jövőm miatt pedig igazán ne aggódj, nagyon sok mindenre emlékszem amit
tanultam és majd megkérem újra Markot, hogy adjon nekem órákat, de anélkül is simán átmennék
a vizsgán!
-Megan! Igaza van Lenardnak! Vissza kellene költöznöd hozzánk, úgy csak egyszerűbb lenne az
életed is! Albérletet fizetni és külön élni a szüleidtől nem lehet egyszerű! Még nem nőttél fel ehhez!


-Van még bőven tartalékom a bankszámlámon, tudjátok, hogy nem vagyok az a nagyon költekezős
fajta! A vizsgámig simán megleszek belőle, utána meg majd keresek munkát!
Valójában azért van még mindig a számlámon pénz, mert apám folyamatosan utal rá minden hónapban.
Eszembe se jutna visszaköltözni hozzájuk! Ha apám lakna ott csak akkor szíves örömest, de hogy
még egyszer megkeserítse Karen az életemet.. na ebből nem kérek!
-Azért ezt még gondold át kislányom! Ígérd meg, hogy átgondolod! Tudod, mi mindig szeretettel várunk,
nálunk bármikor van helyed, hiszen nálunk van az otthonod!
-Szerintem át fogja gondolni Megan! Ugye? -kérdezte Karen, amire én csak bólintottam egyet.


Körülbelül még fél órát töltöttek nálam apáék, utána elindultak haza arra hivatkozva, hogy Karent
behívták dolgozni mert rengeteg a papírmunka. Na de este?? Még egyszer jó szorosan átöleltem
az apámat, de nézzük a jó oldalát, most már bármikor találkozhatunk, feltéve ha eljön ide,
mert én hozzájuk soha többet nem megyek! Szeretném elfelejteni azt a házat végleg mert
annyi rossz emlék köt oda, aminek ha a falai beszélni tudnának..
Egy órával később még nem ért vissza Teo, akitől épp most kaptam egy üzenetet a facebookon,
hogy megisznak 1-2 sört, utána jön!
" -Rendben! Várlak! :) <3 " -válaszoltam üzenetére és elterültem az ágyon.



Gondolkoztam. Most, hogy újra felbukkant nálam Karen, egyre inkább érdekel, hogy a múltkor
honnan tudta meg a címemet. Kitől szerezhette meg? Hogyan jöhetett rá? Gondolataimban
elmerülve bámultam a plafonra, ki a fejemből, amikor valami zörrenést hallottam a kapu felől.
-Ez biztosan Teo lesz! -mosolyodtam el, miközben arra vártam, hogy belépjen az ajtón, de
5 perc után sem jött be.
Újabb furcsa hang követte az előzőt és kezdem azt érezni, hogy valaki figyel engem. Mintha
valaki az ablakból nézne, de én nem mertem odanézni. Kezdtem egyre inkább azt hinni, hogy
ez bizony nem Teo lesz, én pedig nem vagyok annyira bátor, hogy kimenjek és megnézzem,
hogy ki lehet az!


Aztán arra gondoltam, hogy biztosan a szomszéd macskája mászkál az udvarunkba és az
okozza ezeket a furcsa zajokat, de amikor közvetlen a bejárati ajtó felől hallatszódott egy
újabb furcsa hang, abból következtettem le, hogy ez biztosan nem egy macska. A telefonom
felé nyúltam, hogy azonnal telefonáljak Teonak, de valaki berontott az ajtón. Még nem látom az
illetőt, fogalmam sincs, hogy ki az, de a szívem a torkomban dobog annyira félek. Láttam az
árnyékát, hogy közelít a szobám felé, a szoba bejáratánál pedig Karen jelent meg.

-Mi az, hogy nem költözöl hozzánk? Vissza fogsz költözni ha akarsz ha nem! -jött közelebb
hozzám dühösen és kelt ki magából.
Összerezzentem amikor elkezdett közelebb jönni, eddig azt hittem, hogy ebben a házban
biztonságban vagyok, de tévedtem! Nem tudom, hogy most mi lenne a jobb, ha én is
felemelt hanggal ráordítanék, vagy az, ha csendben meghúznám magamat. Az előbbit
választottam.
-Nem érted, hogy én oda soha a büdös életbe nem megyek vissza! -ordítottam rá! -És
különben is, honnan tudod a címemet?
-Hogy honnan? Nem kellett volna Teonak megadni az új címedet!
-Dehát te nem is beszélhettél Teoval! -néztem rá döbbenten és továbbra is hangos
hangnemben válaszoltam vissza.
-Vele nem beszéltem, de én mégis minden egyes szót tudok amit te vele beszéltél. Minden
beszélgetésedet elolvastam te szerencsétlen! Így jár az aki nem jelentkezik ki a facebook
profiljából!


Ekkor már beugrott, hogy igen.. Előfordulhatott, hogy apáéknál nem jelentkeztem ki a
profilomból, így Karen bármikor elolvashatta amiket másokkal írtam, s valószínű meg is tette.
-Szóval most megmondom mit fogsz tenni! Egy napot kapsz! Egyetlen napot! Vissza jössz
hozzánk! Holnap ilyenkor már a mi házunkban fogsz lenni a régi szobádban! Szakítani
fogsz Teoval és elfelejted őt végleg! Megértetted? Minderre egy napot kapsz!
-Felejtsd el! Én nem fogok.. -ordítottam rá vissza, de ő félbe szakított.
-Mit képzelsz te magadról! Azt csinálod amit mondok, különben megkeserítem az apád
életét! -Ragadta meg a hajam és a hajamnál fogva levágott a földre..

Előjött belőlem minden emlék, minden fájdalom amit maga Karen művelt velem.



-Folytatás következik-

115