2.rész - Talán jófiú


Végül is elkészültem időben, bár késtem egy kicsit.A busz kiszámíthatatlanul jár, ráadásul Fay nem is lakik olyan közel mint a költözés előtt.Körülbelül fél órára lakik.Félig boldog voltam, félig már túl akartam ezen lenni.Boldog voltam a blog miatt, hisz ilyen eredményt még sose értem el az életben.Viszont eléggé unott voltam, mert nincs kedvem jópofizni Fay új srácával.
-Kell ez nekem? – kérdeztem magamban, hisz tényleg semmi kedvem nem volt ehhez.
Már harmadszorra kopogok.Mit csinál?
-Megyek máris!Áhh! – ordított fel.
-Fay, minden rendben? – kérdeztem félve, mert az a hang nem volt túl csábító.
-Igen, csak a süti megégetett..Szerinted felszolgáljam akkor, ha elégettem?
-Hát…Ne.
-Oké.
-Bemehetek?
-Gyere!


Fay háza olyan mint maga Fay.Giccses, színes, gyerekes, és kicsit túlzottan ízléstelen, de hát az ő háza.
-Szia. – mondta letörten.
-Szia.Mi-mi?Komolyan Fay?McDonald’s-os hamburgerek?
-Ennyire látszik rajtuk?
-Nem is az lenne a baj hogy nem te sütötted, hanem az hogy hamburger.Nem értek a randikhoz, és sosem voltam romantikus típus, de ez kicsit fura, nem?Vagy csak én vagyok régimódi?
-Nem ismered Cesart.Ő olyan aki jobban örül egy doboz pizzának, és egy rekesz sörnek, mint egy giccses éttermi lazacnak.
-Akkor minek az a rózsa?
-Hát..azért romantikus akartam lenni..
-Ez kész – nevettem föl

~másfél óra múlva~
-Fay, ez már nevetséges.Háromnegyed órája itt kéne lennie.Értem hogy a pasik más időintervallumban élnek, de ez már túlzás.
-Hidd el, mindjárt itt lesz!
*Kopp-kopp*
-Nah? – mosolygott – Megyek!


-Cső – köszönt a srác, hűvösen.
-Hali Cesar.Bemutatom a legjobb barátnőmet Claire-t!
-Ő mit keres itt? – kérdezte flegmán
-Öhm..Neked is szia!
-Nem úgy volt hogy ketten leszünk?
- *Vihog* Hát, tudod Claire elég féltős típus, és félt egy kicsit a pasiktól, szóval egy kis ideig itt marad, aztán elmegy.
-Remek. Rágyújthatok?
-Hát…persze.
-Mit csinálsz Fay?Utálod ha benn cigiznek! – ekkor Fay bokán rugott – Áu?
-Tudod most már megszoktam.
-Te tudod..


A srác eléggé bunkó és flegma volt egész végig.Nem is nézett ki máshogy:tetoválás, csöves sapka, cigi, ráadásul az öltözete se volt randihoz illő.Utálom az ilyen embereket, blöhh.Úgy méregetett minket egész idő alatt, mint egy darab húst.Szerintem semmi komolyat nem akar Faytől, csak egy éjszakát, de Fay nem veszi észre.Idő közben kiment az udvarra cigizni, és mivel nekem elegem volt a fél órás bájcsevegésből, ezért indulni készültem.


-Máris mész?
-Egész idáig ezt vártad, nem?
-Hát talán..nem tudom.Milyen Cesar?
-Ez a bunkó paraszt, aki nem akar tőled hosszú kapcsolatot?Ki nem állhatom, de ha neked ez kell akkor ez kell.Nem állhatok mindig melletted, szóval én megyek.
-Honnan tudod te ezt?Mármint hogy nem akar hosszú kapcsolatot?
-Ránéztem.Figyelj Fay, most utoljára mondom el, és ha most is a fejed után mész akkor hát legyen.Szóval: Ez egy bunkó, arogáns alak, aki egyáltalán nem illik hozzád, nem is értem mit akarsz tőle.Én megyek.
-Lehet hogy most jobb is ez így.
-Szia!
-Szia.


Elindultam gondolataimmal a fejemben, este 9-kor.Sötét volt, és egyedül voltam Moonlight Falls szeméttől bűzlő utcáin.Pedig a kertvárosban élek.A fejemben minden féle dolog kavargott.Mivan ha Fay-jel történik valami, mi van ha velem történik valami?Ciki vagy sem, itt és most bevallom hogy félek.Félek, ráadásul a buszmegálló messze van, és addig el is kéne jutni.Már kezdtem kicsit lenyugodni mikor lépteket hallottam mögüllem.Nem is néztem hátra, csak gyorsabban mentem, mikor megszólított az alak:
-Hello!
Erőt vettem magamon és megfordultam.


-Hello!
Előttem egy egyáltalán nem veszélyesnek tűnő korom béli srác állt.
-Mit keres ilyenkor egyedül egy fiatal lány?
-Nem akarod tudni..Hé!Hé!!A fejemet nézd, és ne a melleimet!
-Én?Nem is azt néz-na jó talán, de férfi vagyok.
-Inkább fiú – mosolyodtam el – Sakk matt.
-Hé, hé!Ezt megjegyztem! – nevetett – Robert vagyok.De szólíts csak Rob – nak!
-Kiadod egy idegennek a neved?
-Miért, bérgyilkos vagy?– mosolygott tovább
-Hah, igen.Amúgy Claire vagyok.De szólíts csak Claire-nek!
-Rendben Claire.Szóval mit keresel lassan negyed 10-kor egyedül kinn?
Sosem voltam az a típus aki minden idegennek kitálal mindent magáról és hogy hova tart, satöbbi, de ez a srác szimpatikus volt és megbízható.Én meg még nem nagyon csalódtam egy fiúban se, hisz nem volt kiben.Úgy gondoltam most az egyszer én is kiléphetek a komfortzónámból.
-Legjobb barátnőm randizik egy ignorált, tuskó személlyel, aki még rendesen sem tud köszönni, ezért én elkísértem, de hát megbántam.Fél órát voltam ott, de az is sok volt.
-Hát igen.Nehéz ügy.Sajnos sok ilyen ismerősöm van…
-Érezted már azt hogy behúznál valakinek?De úgy igazán?
-Néha.Az átlagnál többször.Na jó talán rengetegszer.
-Hát én ezt éreztem.
-Akkor jó bunkó lehetett. – mondta sajnálva - Te amúgy merre tartasz?
-Busszal a 9. megálló.
-Ó véletlenül én is!
-Hát persze, mint mindig minden srác. – nevettem.
-Elkísérjelek?
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet.. – sütöttem le a szemem.Ekkor rájöttem arra, hogy nem kéne egy ilyen lehetőséget elszalasztanom. – Tudod mit?Gyere!


A félórás út kicsit eltolódott, és háromnegyed órás út lett belőle.Esküszöm már egy éve nem tudtam ennyit nevetni mint ezzel a sráccal.
-Szóval új vagy?
-Igen, igen.Új.
-Az szívás.
-Az.
-Hogyhogy ide költöztél?
-Kicsit hosszú történet, és személyes is.Robert nagyon szimpatikus vagy, de van egy határ az életemben amit nemhogy egy ismeretlen orrára nem kötök, hanem a barátaim és családom orrára se.Remélem nem baj.
-Nem, dehogy.Mindenkinek vannak titkai.Nekem is.
-Neked is?Azt hittem hogy csak én vagyok ennyire titkolózós típus, de most megnyugodtam.
-Nem gyakran titkolózom.
-És elrontottad.
-Haha.
Nemsokkal ezután megérkeztünk.Ott számot cseréltünk, és elköszöntünk egymástól.


Otthon leültem és a gondolataimba merültem.Velem még ilyen soha nem történt.Soha nem szólított le még egy srác se.Még soha nem éreztem magam ilyen jól, egy szörnyűnek ígérkező estén.Már vagy 1 éve nem nevettem ilyen jót, mint ma este.Igaziból nem tudom hogy tetszik-e, de jófej.Szerintem jóba leszünk.Még nem tudom hogy barátként vagy máshogy, de ez majd eldől.Nem számítottam arra hogy az első napomon ez fog történni, de nem bánom.


Fél óra múlva már pizsamában voltam.Tiszta ágynemű, díszpárnák, fénykivilágítás.Kezdett tetszeni a szobám.Egész nap arra vártam hogy a meleg, puha ágyamban húzzam a lóbőrt, de nem igazán tudtam jót aludni.Kicsit aggódtam Fay miatt, de már 0:17-kor kezdtem megnyugodni, hisz még nem hívott.Szerencsére.


Másnap reggel felöltöztem, és raktam be egy kis póthajat.Furcsán hangozhat miért van egy egyszerű embernél póthaj?A válasz egyszerűbb mint gondolnád.A blog.A blogba számtalan hajas tippem van, és ezek nem mennek egyszerű rövid hajból.Eredetileg a blog miatt vettem, de kezdem mindennapokra is használni.Bármikor amikor hosszú hajat akarok, akkor csak berakom és hosszú lesz.Azt terveztem mára hogy bevásárolok, hisz a hűtőm üres, és hogy csinálok egy outfites posztot a blogba, de azt hiszem a tervem befuccsolt.A bambulásba egy éles hang zavart meg. Michl – től a When You Loved Me Least szólt.Ez Fay.Kapkodtam a telefon után, mikor végre sikerült felvennem.


Kihangosítottam a telefonom.
-Claire? – jött a hang a vonal túlsó végéből.Nem egy boldog „lett egy új pasim” hang volt ez.Nem.Sírt.Sírt?Bőgött.
-Fay!Fay, mi történt?
-Cesa—ce-cesar…. – sírt
-Mit csinált? – kérdeztem ijedten.
-Kirabolt….
Megállt a lélegzetem.