Sztorik
   Tippek
   Extrák

Melyik a kedvenced?
                         
Összes válasz: 806

   Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz  hozzá az  oldal híreihez ha
   szeretnél. Véleményezd  a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi  sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
   Gyakran ismételt kérdések és válaszok: The Sims 3
 

   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   
Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Encsi, Lina, Neko, Viv, Alfaa, Tiffany

 
 







 
   Ezek a weblapok az  oldal  csere  partnerei. Ha  szeretnéd,
   hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
   cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
   telen. Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék
   közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!


   
     
   
   








Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Ezek az aktív felhasználók böngészik jelenleg az oldalt:





Ingyenes webtárhely uCoz


2.rész



2.rész - A szakítás


Az első randink után rengeteg időt töltöttünk együtt (több hónapja jártunk már, legalább hat vagy hét), boldogok voltunk ahogy a legtöbb szerelmespárnál ez lenni szokott, de a mi kapcsolatunkban mégis volt valami nem mindennapi.
Szerda délután volt és szerelmem éppen nálam töltötte az időt. Boldogan öleltük át egymást és hihetetlenül örültünk a viszontlátásnak, hiszen már két hete nem találkoztunk. Ahogy ott álltam a karjaiba bújva, a fülébe súgtam, hogy szeretem és ő mosolyogva a szemembe nézett.


A mosoly hirtelen huncut vigyorrá nőtte ki magát, amiből már sejtettem (hiszen már úgy ismertelek mintha 100 éve ismertünk volna egymást), hogy valamire készül.
A meglepetés erejével élve döntött hátra és nyomott egy forró és szenvedélyes csókot puha ajkaimra, ami bevallom senkivel nem volt még ilyen jó. (Bár te miben nem voltál jó? )
A karom a nyakára tettem és nem tartottam magam, biztonságban éreztem magam mellette, megbíztam az erős karjaiban és abban, hogy nem fogja hagyni, hogy bajom essen.


De az idillünk hamar megtört. A telefonom hirtelen pittyegett egyet én pedig kibújva Tristan karjaiból gyorsan vissza pötyögtem, majd vissza akartam bújni a karjaiba, de ő eltolt.
-Ki volt az? – éreztem, hogy megkérdezi, de mivel nem volt rejtegetni valóm őszintén válaszoltam.
-Csak egy ismerősöm írt, egy személyes üggyel kapcsolatban. –mondtam és elmosolyodtam, megint próbáltam felé közeledni, de ő nem hagyta magát.
-Mi az? –kérdeztem enyhe meglepődöttséggel a hangomban, ő pedig kissé mérgesen válaszolt.
-Semmi, csak nem értem miért nem lehet konkrétan megmondani mi az a személyes „ügy” – enyhe aggódást véltem felfedezni a hangjában és mintha féltékeny is lett volna, de gondoltam majd elmúlik, megbeszéljük és kész. Rosszul gondoltam.
-Nos kedves szívem csücske, ez amolyan tényleg személyes dolog, nem értenéd miről van szó plusz ez olyan csak ránk tartozik dolog. 
-Lemerem fogadni, hogy egy másik sráccal beszélgetsz..-mondta, de most már a hangja közel sem súrolta a nyugodtat.
-Nem ez nem igaz!-magyarázkodtam, de más késő volt. Hatalmas vita kerekedett, ki-ki mondta a saját igazát és egyre jobban kiabáltunk egymással, hátha a másik jobban meghallja vagy megérti a véleményünket.


Miután kellően kikiabáltuk magunkat Tristan rengeteg rossz és sértő dolgot vágott a fejemhez, amit nem érdemeltem meg. Lehet, jobban jártam volna, ha megmutatom a beszélgetést és ennyi, de úgy se értett volna belőle semmit, plusz az ismerősöm nem akarta, hogy erről kettőnkön kívül bárki más tudjon. Választani meg ilyen helyzetben nem lehet jól: ha megtartom a diszkréciót, akkor Tristan veszik össze velem, ahogy fél órája tette vagy ha nem tartom, akkor meg az ismerősöm utál meg.
S mielőtt bárki azt hinné ez volt a „felhőtlen kapcsolatunkban” az első komolyabb veszekedés, az nagyon téved. Rengeteg dolgon vesztünk össze, főleg féltékenységi okokból, amit persze ő kezdeményezett mindig, de általában megoldódott azzal, hogy én bocsánatot kértem azért, ami nem az én hibám volt, magyarán megalázkodtam és ő minden alkalommal pontosan ezt várta el. Biztos volt benne mindig, hogy nem az ő hibája, minden az enyém és ez rendkívül fájt. 
A történtek után egy pohár bor és egy pizza társaságában kerestem vigaszt és közben egyfolytában járt az agyam.


Három nappal később már kicsit megenyhült a harag közöttünk, újra rendesen beszélgettünk de én még mindig aggódtam, hogy mi lesz ha megint összeveszünk. Aggodalmam nem volt hiába való.
Ahogy cseteltünk facebookon azt vettem észre, hogy Tristan ablaka mellett felvillant egy másik ablak, ami a legjobb barátnőmé volt, Allison-é. Azt írta sürgős és nem tűr halasztást, így egyből válaszoltam. Tíz percen át beszélgettünk, lassan a probléma megoldódni látszott, mikor hirtelen Tristan ablakában a következő üzenet villant fel:
„-Itt vagy? Csak, mert vagy tíz perce leírtam neked a véleménye a filmről és bár elolvastad, nem írtál rá semmit. Ennyire nem érdekel a véleményem? Vagy megint egy fiú írogat?”
Én persze őszintén leírtam mi van, erre a dolog vége az lett, hogy Allison szerint kiadom a magánügyeit, Tristan meg azt gondolja őt elhanyagolom és ez ezután így is marad és majd mindig csak a haverok lesznek fontosak. Hát persze, hogy így van. Nem, ez szimpla szarkazmus volt..


A két legjobb barátommal való veszekedés aztán még nagyobb  méreteket öltött így inkább megkértem Allisont jöjjön át és beszéljük meg. Ő persze egyből átsietett, felmentünk és leültünk az emeleti olvasó szobába. Igazából ő ült le, én a földre rogytam, mert bár korábban letörölgettem a könnyeim, a sírást már nem bírtam tovább vissza tartani.
-Figyelj...-kezdte- te is tudod jól, hogy ez így nem mehet tovább. Ez így nem normális. A barátaid, (főleg engem) elhanyagolod, mindig csak vele vagy, nélküle semmit sem csinálsz mindezt úgy, hogy ő közben folyamatosan bánt téged lelkileg. Sérteget és azt hiszi, hogy ez tök rendben van sőt az is, hogy minden ballépést a te nyakadba varr.
-De mit csináljak Allison? Szeretem érted? – közöltem félig kicsit hisztis, kicsit sírós hangon és közben a könnyeim csak úgy csorogtak, de még mindig nem kaptak teljes szabad folyást.


-Mondjuk hagyd el. Annyira szerelmes vagy, hogy észre sem veszed mennyire tönkre tesz ez az egész. Teljesen, elborít a rózsaszín köd, tiszta hülye vagy! –mondta és ingerülten felpattant- Sőt annyira szereted ezt az idiótát, hogy mikor fagyizni voltunk múltkor és ő hülyeségi rohamot kapott amiatt, mert nem szóltál neki azonnal, hogy lelépsz azonnal rohantál vissza hozzá, hogy majd ti megbeszélitek, engem meg ott hagytál teljesen egyedül. Persze mindketten tudjuk mi a vége annak, ha ti „megbeszélitek” a dolgokat..Ja és azt se felejtsük el, hogy nem csak ott hagysz rendszeresen meg tojsz a fejemre, de ha éppen megbánt mindig én tartsam neked a vállamat, de ha nekem van gondom vagy problémám persze ő az első! –fejezte be totál ingerülten én pedig köpni-nyelni nem tudtam, csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség és nem tudtam mit csináljak.


1 héttel később
Allisonnal már 1 hete egy szót se váltottunk, ami nagyon megviselt, mert gyakorlatilag elvesztettem a legjobb barátnőm egy totál hülye dolog miatt. Tristannal volt, amikor volt egy jó napunk vagy hetünk, de később aztán legalább hetente egyszer később pedig már kettő-három naponta összevesztünk. Az egész nagyon tönkre tett, egy szemétdombnak éreztem magam. Folyton a fejemhez vágta mennyire hülye vagy meg mit csinálok rosszul és ez olyan szinten rossz volt, hogy én is kezdtem elhinni igen én ilyen és olyan vagyok. Mindezek mellett depressziós is lettem, éjszakánként ha tehettem sírtam és ha ez még nem lett volna elég a sok stressz hatására egyre több bőrproblémám lett, a családommal nem beszéltem és egyre inkább magamba fordultam. 
Pszichológushoz jártam jó ideig, úgy éreztem benne megbízhatok, ő meghallgat és megért. Ha nem egyedül, akkor neki sírtam el a legnagyobb gondjaim, próbált tanácsot adni, segíteni, de valahogy semmi sem lett jobb. A depresszió átvette az uralmat és nem sokkal később utat tört, akár egy beton alól feltörő rózsa. Tüskéi megmérgezték az életem minden pontját és hiába tapostam el újra és újra minduntalan elkaptam a lábam és a sötétbe rántott. Oda, ahol senki sem segíthet már.


Tristannal ekkor már 8 hónapja jártunk szinte napra pontosan. Este megint átjött hozzám, úgy voltam vele, hogy meglepem egy romantikus vacsorával, sok-sok kedves dologgal és ma nem lesz semmi rossz. 
Szerintem lottóznom kellene, mert a megérzésem megint győzött és nem sokkal később veszekedés tört ki közöttünk.
(…)
-Abba hagyhatnád a folytonos féltékenykedést például és akkor nem menne szép lassan tönkre a kapcsolatunk! –mondtam könnyek közt, kiabálva, de ő még inkább rákontrázott.
-Te meg mondjuk kicsit jobban oda figyelhetnél rám, nem kéne írogatnod másokkal és akkor nem lenne folyton veszekedés, meg az, hogy mind a ketten szomorúak vagyunk.-csattant ki –Plusz mondjuk vissza mehetnél megkeresni azt a visszafogott lányt, akibe bele szerettem, mert a mostani kicsit emlékeztet azokra a lányokra, akik bárkinek szét teszik a lábukat.
-Hogy mondhatsz ilyet? –mondtam és elsírtam magam- Igaza volt anyunak veled kapcsolatban..a féltékenységedre már egy pszichológus kéne komolyan, mert amit leművelsz az undorító..
-És te egyetértesz ezzel? –kérdezte felhúzott szemöldökökkel. 
-Képzeld igen.
-Ez nagyon bántó volt..
-Ó tényleg? És az nem bántó, ahogy te neveztél engem? Gondolom nem, mert az is az én hibám…
-Tudod mit, akkor hagyjuk egymást békén..
-Igazad van, majd ha lenyugodtál akkor beszélünk, addig meg időpocsékolás.
-Ugy értettem, hogy vége van. Végleg. –mondta, én pedig hallottam, ahogy a szívem összetörik majd a földre hull és millió darab lesz belőle. 

121