Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez  ha
   szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.



Használsz letöltött egyedi tartalmakat?
                         
Összes válasz: 1252

Itt azokat a képeket láthatjátok amik legutóbb kerültek feltöl-
tésre az oldalra. Ezek a képek a szerkesztő fotói,illetve más,
sims fanok  beküldött képei.  Neked  is  van lehetőséged be-
küldeni képeket emailben: tiffanysims@citromail.hu





   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Viv, ClaraAmy, Tiffany



Ezek a  weblapok  az  oldal csere partnerei. Ha  szeretnéd,
hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
telen.Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!                      











Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0






 

Ingyenes webtárhely uCoz





2.rész





2.rész - Mentsen ki valaki!


-Megan jól vagy? -kérdezte apám miután egyre jobban közeledett felénk búskomoran.
Most először vette észre rajtam, hogy valami nincs rendben. Eddig csillagos ötösre lepleztem.
Miután karommal ismét megsimítottam a homlokomat, neki támaszkodtam a konyhaszekrénynek
mert úgy éreztem, a lábaim nem bírják el a testsúlyomat. Vettem pár mély levegőt, majd kiegyenesedtem.
-Persze, minden rendben! -mondtam, nem szerettem volna, hogy megtudja, hogy valójában félek
Karentől.


-Akkor jó, csak olyan furcsán nézel ki! Az arcod úgy le van sápadva, mint aki kísértetet látott!
-Kísértetet? Ha-ha! -nevettem, valójában nem kísértetet láttam, hanem  maga Karen hozta ki
belőlem ezt az állapotot.
-Megan, kettesben hagynál minket Lenarddal? -kérte immáron kedvesebb hangon, s most jött
az, hogy én bevonulok a szobámba.


Hallgatóztam. Nem akartam, de akaratlanul is áthallatszott minden amit a szomszédos szobában
mondtak. Volt könyörgés, sírás, veszekedés, majd elcsendesedtek mindketten, amikor apám
közölte, hogy a mai napot nem ilyen szomorúra tervezte, hanem ünnepelni akart, merthogy
előléptették és a fizetése is jóval magasabb lesz. Ezután ajtócsapódás hallatszott, elmentek
mind a ketten. Üres a ház, csak én vagyok itt. Vajon mi történhetett?


Kimerészkedtem a szobámból, hogy megnézzem valóban elmentek-e, tényleg nem volt más
lélek a házban csak én. Odabátorkodtam ülni  a számítógéphez, elvégre apám és Karen szakított
így már azt csinálhatok amit akarok, akkor gépezhetek amikor csak kedvem tartja.
Örültem annak, hogy Karen végre kilép az életemből, annak már kevésbé, hogy ez apámnak nagy
fájdalommal fog járni. Még mindig vegyes érzelmeim vannak ezt illetően.

3 ÓRÁVAL KÉSŐBB


Még mindig a gépnél ültem amikor elfordult a kulcs a bejárati ajtóban, én pedig kíváncsian
figyeltem az ajtó felé, vajon ki fog belépni rajta. Elsőként Karent láttam, majd közvetlen mögötte
apám jelent meg. Mindketten jókedvűek voltak, apám sem sírt már, hanem talán kissé ittas
állapotban 
lehetett, ám valójában sohasem iszik! Próbáltam találgatni, nem tudtam mire vélni
a hirtelen jókedvét, 
majd arra jutottam, hogy biztosan az előléptetését ünnepelték meg.
De mi lesz akkor ezután? Most kibékültek? Számos megválaszolatlan kérdés bolyongott a fejemben.


-Megaaan! -húzta el a nevem végét. -Kibékültem Lenarddal! Mégsem hagyom el! -közölte hatalmas
örömmel Karen.
Ha apám a közelében volt, akkor mindig megjátszotta magát. Eljátszotta azt, hogy mi milyen jól
kijövünk egymással.
-Na hát ez aztán a jó hír.. -mondtam, bár apám szerencsére nem vonta le, hogy én mégsem
vagyok annyira lelkes a hír hallatán.
-Gépezel? -kérdezte Karen, ekkor eszméltem fel, hogy nem szabad, de már annyiszor
eljátszottam a gondolattal, hogy mennyivel lesz jobb az életem ha elköltözik tőlünk.



-Este vacsorát főztök Karennel, itthon is megünnepeljük az előléptetésem! -mondta apám, majd
szorosan hozzábújt és megcsókolta a száját.
Neee ezt muszáj előttem? És mi az, hogy vele fogok főzni? Nem akarooook! Mentsen ki valaki!
-Mi lenne ha áthívnád Markot is? Ha jól tudom, akkor a szülei pont ma utaztak el, biztosan szívesen
átjönne! -állt elő az ötlettel apa.
-De jó! Tényleg áthívhatom? -kérdeztem, bár ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy délelőtt nem éppen
a legjobban váltunk el.
-Szó sem lehet róla! -néztünk mindketten Karenre. -Vagyis miért nem ünnepelünk inkább hármasban?
-Szerintem is inkább hárman vacsorázzunk! -támogattam ötletét.


Fél órával később már a konyhában ténykedtünk, azzal főztem akit a legjobban utálok, apám
pedig az asztaltól figyelt minket. Citromos hal volt a vacsora ami nem tartozott a kedvenceim
közé, ezt nagyon is jól tudta Karen, direkt ezért sütünk halat.
-Majd el felejtettem! A bornak még le kell hűlnie! -rakott be apa egy régen palackozott bort a
hűtőbe.



Amikor kellőképp megsült a hal, asztalhoz ültünk és felbontottunk a bort is.
A vacsora után szokás szerint én mosogattam el, majd miután apám és Karen bement a
szobájukba, elmentem fürdeni. Megnyitottam a vizet, bár nem fürödhettem tovább pár percnél,
pedig ma már eljátszottam a gondolattal, hogyha Karen lelép akkor legalább 1 órán át
áztatom magam a vízben.


Felvettem a pizsamámat és befontam a hajamat. A ma esti fogmosás sem maradt el. Éppen a
fogamat sikáltam a fogkefével amikor valaki kinyitotta rám az ajtót.
Belépett és becsukta maga mögött.
Mind idáig csak a hangokat hallottam. A lépteket, az ajtó nyitását és csukódását. Féltem felnézni.
Féltem felemelni a fejem és belenézni a tükörbe, féltem attól, amit látni fogok. Tudtam, hogy apa
már régen alszik, különben is ő sosem nyitna rám.


Próbáltam erőt venni magamon és belenézni a tükörbe, tudtam, hogyha belenézek akkor pontosan
rálátok az ajtóra és látni fogom azt is, aki előtte áll. Pár másodperc elég volt ahhoz, hogy
megizzadjon a tenyerem. A levegőt egyre sűrűbben vettem és a szívem is egyre szaporábban
vert. Belenéztem a tükörbe. Karen..... Ki más lenne?


Elfogott a rosszullét. Szédültem. A szívem már olyan hevesen vert, hogy odaraktam a helyére
a kezemet félve, hogy kiugrik a helyéről. Valaki lépjen közbe! Könyörgöm valaki lépjen közbe...
-Nem meg mondtam, hogy csak akkor csinálhatsz bármit amikor én azt mondom? -gondolt itt a
gépezésre.
-De én azt hittem.. -mondtam megszeppenve, szemeimet lesütve rít rólam a félelem.
-Azt, hogy elhagyom Lenardot? Hah! Hülye lennék! -próbált a szemembe nézni, bár én amikor
ránéztem, azonnal lesütöttem tekintetemet.


Elég volt egy pillanatig is a szemébe néznem ahhoz, hogy lássam megint vérben forognak szemei..
Megint ivott, nincs magánál, tűrnöm kell azt, ami jönni fog. Nagyon félek most! Mentsen ki valaki!
Bárcsak beszélhetnék.. bárcsak elmondhatnám apának.. Ne engedjétek, hogy megint megtörténjen!
-Karen! Kérlek ne! -könyörögtem neki, de őt ez nem hatotta meg.


Megfogta a fejemet a hajamnál fogva és lerántott a földre. A hajam néhány szála a kezében maradt.
Fájdalmat érzek a fejbőrömön, ezért odarakom a kezemet. A másik kezemmel még megpróbálok
védekezni és takarom az arcomat. Ráüt egy hatalmasat a kezemre. Nagy fájdalmat érzek..Nagyon
nagy fájdalom hasít bele a karomba, én pedig felnyögök a fájdalomtól.



- Folytatás következik -

115