2. rész - Pár pohárka
Az egész éjszakát átvirrasztottam az idegen szobában, és ágyban. Bár az
egész napot szívesen végigdöglöttem volna, Alexis korán keltett,
ugyanis elhatározta, hogy ma csajos napot tartunk. Mint régen.
Manikűr, szoli, fodrász. Bár évekkel ezelőtt is abból álltak ki ezek
a csajos napok, hogy míg Alexnek készült a körme addig én magam
elé bámulva vártam, hogy végre hazaérjünk. Azonban most annak a
látszatát kellett keltenem, hogy remekül érzem magam, hiszen Alex
minden kívánságomat leste. Nem bánthattam meg.
- Ne haragudj, ha este bevágtam a szunyát. Fárasztó délelőttöm volt.
Na meg az a sok ital...
- Semmi gond.
- Miről is meséltél?
- Ugyan, tárgytalan. Tényleg nem fontos.
- Mit is dolgozol?
- Napi 8 órában telefonálok egy cégnél. De ezt említettem..
- De a fickódat nem felejtettem ám el! Halljuk a szaftos részleteket!
- Egyrészt nincsenek szaftos részletek - füllentettem - másrészt,
már nem is a fickóm. - folytattam rekedten és halkan.
- Hogy jöttetek össze? Mikor feküdtetek le? - vágott bele
Alex a hangos gondolkodásomba tapintatlanul, nem törődve
azzal, hogy a körülöttünk ülők mindent hallanak.
- Hol is kezdjem..
május 12. szerda 15:33
Egész pontosan másfél hete dolgoztam akkor, de kb
már a 2. munkanapom után végig csak az órát néztem
a munkaidő alatt. Háromkor kijöttem az irodából
majd bevásároltam, és csapzottan hazaestem. Majdnem haza.
A záram még most sem volt helyre rakva, az elmúlt napokban
csak reménykedtem, hogy zökkenőmentesen be tudok
jutni a lakásba. Aznap az állítólag vadi új kulcsom és a záram
felmondta a szolgálatot.
A kulcs az első fordításra tört bele a zárba, csak a kis vége maradt
a kezemben. Pótkulcsom pedig nem volt. Körülbelül
fél óráig járkáltam fel-alá a lakás előtt, remélve, hogy találkozok
majd a közös képviselővel aki talán tud segíteni.
- Úgy látom megint bajok vannak azzal a zárral. - szólalt
meg a szomszéd a hátam mögött. Tetszett a mély, és érces
határozottan férfias hangja, és kisugárzása. Az első
beszélgetésünk alkamával derült ki, hogy Glennek hívják.
Azóta még nem is találkoztunk.
Udvariasan átvette a nehéz csomagot a kezemből, amit ő úgy fogott,
mintha csak egy darab papír lenne a kezében.
- Akad egy haver, aki helyre tudja hozni.
- Ezt már nem lehet. - feleltem zilálva és fáradtam. Szerettem volna már
aludni. Kellemetlennek éreztem a találkozást.
- Ha gondolod már most felhívom, és ha szerencséd van akkor még
ma ki is cseréli ha kell.
- Hát nem is tudom - válaszoltam bizonytalanul és megilletődve - és
mi van ha ma nem ér rá?
- Akkor biztosan találunk valami megoldást. Szeretek segíteni a bajba
jutott lányokon, a szép lányokon pedig mégjobban. - Glen igyekezett
oldani a hangulatot a béna bókokkal, de nem tudta, hogy csak ront
a helyzeten. Hamar zavarba hozott, így megszólalni sem tudtam, nemhogy
oldottan szóba elegyedni.
- Értem. Rendben, semmi gond. Majd ütközünk, csá. - hallgatva a beszélgetést
felmértem Glen lakását. Annak ellenére, hogy férfi, határozottan ízlésesen
volt berendezve. Bár azért volt itt-ott egy egy nem odaillő kajamaradék,
cigicsikk vagy koszos gatya. Tehát nem várt senkit.
- Hát nem szolgálhatok jó hírekkel. - ült le velem szemben.
- Mertem erre következtetni a beszélgetés alapján. - feleltem szarkasztikusan.
- Csak holnap reggel tud jönni, leghamarabb 8kor. Addig nem tudsz bemenni.
- Remek.
- Van valamilyen ismerősöd akinél tudnál aludni?
- Igen. Többszáz kilóméterre innen. Ha sietek, még a héten odaérek. - dühös
voltam és magatehetetlen, tehát az undok vicceimmel próbáltam levezetni a feszültséget.
- Hát Piroska sajnálom, bármilyen durcás is leszel, nincs más választásod. Kénytelen
leszel egy idegennél aludni. - nézett a szemembe Glen, aki láthatóan örült ennek
a kis balszerencsének. Én meredten néztem rá, és kerestem a kibúvót...
..De nem találtam. Glen addig unszolt míg bele nem mentem. Nem mondhatnám, hogy
körbeugrált volna, vagy, hogy egyáltalán a kedvemben
akart volna járni bármivel. Bement a nappaliba és órákon át űzte a Mortal Kombat-ot,
én pedig némán néztem, hogy választja ki 27. alkalommal újra Scorpion-t.
- Zsír. Megint nyertem. - ujjongott Glen, a századik győzelme után.
- Nincs más ilyen érdekfeszítő hobbid? - kérdeztem ironikusan.
- Most gonosz vagy, de ha megérzed az ízét, nem ezt fogod mondani. - majd
a kezembe nyújtott egy kart.
- Most szétalázlak! - játék közben kiderült Glenről, hogy pincérként dolgozik egy étteremben,
és csak néhány hónapja lakik egyedül. Egy haverjával lakott aki nemrég lépett le egy lánnyal,
így a rezsi és minden egyéb számla fizetése rá maradt. Különleges érzés volt, ahogy a díványon
egyre közelebb csúszunk egymáshoz a játék alatt, és érezzük egymás illatát. Lehet, hogy csak
engem csigázott fel a közelsége, de határozottan jó érzés volt közel simulni hozzá.
- Mi ez a szag?
- Ez nem szag, hanem illat. Készül a vacsid, ugyanis úgy látom, nem nagyon igyekszel
azon, hogy ellásd étellel a vendégedet. És különben is, ha már bevásároltam, akkor
főzök. - válaszoltam úgy, mintha már évek óta ismernénk egymást, és mintha minden
nap az ő konyhájában főznék. Egyébként a konyha teljesen ép volt, mivel úgy évente
egyszer használták ki.
Egy órával később miután mindkettőnk gyomrába friss és finom főtt kaja
került, Glen nagy levegőt véve elégedetten dőlt hátra:
- Le a kalappal. Fel vagy véve. Mit szólnál, ha az első fizud egy pohár finom
bor lenne? - haboztam pár pillanatig, mivel a bor hallatán egy-két
kellemetlen emlék ugrott be.
- Nem bánom. De csak egy pohár!
- Rendben, csak egy. De ha térden állva fogsz könyörögni még egy
kortyért, akkor sem fogsz kapni! - válaszolt Glen kötekedve. Reméltem,
hogy ez a veszély azért nem fog fenyegetni.
Miután kitöltötte a remek évjáratú bort, amit csak erre a véletlenül
összejött estének a tiszteletére bontott ki, egymásra mosolyogva
koccintottunk.
- Örülök, hogy megismertelek.
- Én is örülök.
Glen nem tartotta be az ígéretét, újabb és újabb adagokat töltött
a poharamba, és a sajátjába is. A konyha meleg és fülledt levegője
és az alkohol megtette a hatását. Kikelve magunkból, és végre
felhőtlen és oldott beszélgetést folytattunk hangosan, egymás arcába
nevetve és kiabálva.
- Milyen szép, igaz? Végre nincs egy felhő sem az égen. - szemléltem
gyönyörködve a csillagos májusi eget.
- Ja. Az. - Glen érdektelenül nézett néha fel, majd az égő Marlborora, amit
néhány másodperc múlva el is dobott. Eközben folyamatosan lopta felém a távolságot.
Mikor már nagyon közel ért hozzám, a vállunk újra összesimult, mint a díványon.
Bizalmasan belé karoltam, majd lesütött szemmel álltam mellette tovább. Az ő legnagyobb örömére
végre elhallgattam.
És ezt ki is használta.
Folyt.köv.
