| Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
|
|
Ingyenes webtárhely uCoz
|
| 2. rész - Pár pohárka
Az egész éjszakát átvirrasztottam az idegen szobában, és ágyban. Bár az egész napot szívesen végigdöglöttem volna, Alexis korán keltett, ugyanis elhatározta, hogy ma csajos napot tartunk. Mint régen. Manikűr, szoli, fodrász. Bár évekkel ezelőtt is abból álltak ki ezek a csajos napok, hogy míg Alexnek készült a körme addig én magam elé bámulva vártam, hogy végre hazaérjünk. Azonban most annak a látszatát kellett keltenem, hogy remekül érzem magam, hiszen Alex minden kívánságomat leste. Nem bánthattam meg.
- Ne haragudj, ha este bevágtam a szunyát. Fárasztó délelőttöm volt. Na meg az a sok ital... - Semmi gond. - Miről is meséltél? - Ugyan, tárgytalan. Tényleg nem fontos. - Mit is dolgozol? - Napi 8 órában telefonálok egy cégnél. De ezt említettem..
- De a fickódat nem felejtettem ám el! Halljuk a szaftos részleteket! - Egyrészt nincsenek szaftos részletek - füllentettem - másrészt, már nem is a fickóm. - folytattam rekedten és halkan. - Hogy jöttetek össze? Mikor feküdtetek le? - vágott bele Alex a hangos gondolkodásomba tapintatlanul, nem törődve azzal, hogy a körülöttünk ülők mindent hallanak.
- Hol is kezdjem..
május 12. szerda 15:33 Egész pontosan másfél hete dolgoztam akkor, de kb már a 2. munkanapom után végig csak az órát néztem a munkaidő alatt. Háromkor kijöttem az irodából majd bevásároltam, és csapzottan hazaestem. Majdnem haza.
A záram még most sem volt helyre rakva, az elmúlt napokban csak reménykedtem, hogy zökkenőmentesen be tudok jutni a lakásba. Aznap az állítólag vadi új kulcsom és a záram felmondta a szolgálatot.
A kulcs az első fordításra tört bele a zárba, csak a kis vége maradt a kezemben. Pótkulcsom pedig nem volt. Körülbelül fél óráig járkáltam fel-alá a lakás előtt, remélve, hogy találkozok majd a közös képviselővel aki talán tud segíteni.
- Úgy látom megint bajok vannak azzal a zárral. - szólalt meg a szomszéd a hátam mögött. Tetszett a mély, és érces határozottan férfias hangja, és kisugárzása. Az első beszélgetésünk alkamával derült ki, hogy Glennek hívják. Azóta még nem is találkoztunk.
Udvariasan átvette a nehéz csomagot a kezemből, amit ő úgy fogott, mintha csak egy darab papír lenne a kezében. - Akad egy haver, aki helyre tudja hozni. - Ezt már nem lehet. - feleltem zilálva és fáradtam. Szerettem volna már aludni. Kellemetlennek éreztem a találkozást.
- Ha gondolod már most felhívom, és ha szerencséd van akkor még ma ki is cseréli ha kell. - Hát nem is tudom - válaszoltam bizonytalanul és megilletődve - és mi van ha ma nem ér rá?
- Akkor biztosan találunk valami megoldást. Szeretek segíteni a bajba jutott lányokon, a szép lányokon pedig mégjobban. - Glen igyekezett oldani a hangulatot a béna bókokkal, de nem tudta, hogy csak ront a helyzeten. Hamar zavarba hozott, így megszólalni sem tudtam, nemhogy oldottan szóba elegyedni.
- Értem. Rendben, semmi gond. Majd ütközünk, csá. - hallgatva a beszélgetést felmértem Glen lakását. Annak ellenére, hogy férfi, határozottan ízlésesen volt berendezve. Bár azért volt itt-ott egy egy nem odaillő kajamaradék, cigicsikk vagy koszos gatya. Tehát nem várt senkit.
- Hát nem szolgálhatok jó hírekkel. - ült le velem szemben. - Mertem erre következtetni a beszélgetés alapján. - feleltem szarkasztikusan. - Csak holnap reggel tud jönni, leghamarabb 8kor. Addig nem tudsz bemenni. - Remek.
- Van valamilyen ismerősöd akinél tudnál aludni? - Igen. Többszáz kilóméterre innen. Ha sietek, még a héten odaérek. - dühös voltam és magatehetetlen, tehát az undok vicceimmel próbáltam levezetni a feszültséget.
- Hát Piroska sajnálom, bármilyen durcás is leszel, nincs más választásod. Kénytelen leszel egy idegennél aludni. - nézett a szemembe Glen, aki láthatóan örült ennek a kis balszerencsének. Én meredten néztem rá, és kerestem a kibúvót...
..De nem találtam. Glen addig unszolt míg bele nem mentem. Nem mondhatnám, hogy körbeugrált volna, vagy, hogy egyáltalán a kedvemben akart volna járni bármivel. Bement a nappaliba és órákon át űzte a Mortal Kombat-ot, én pedig némán néztem, hogy választja ki 27. alkalommal újra Scorpion-t.
- Zsír. Megint nyertem. - ujjongott Glen, a századik győzelme után. - Nincs más ilyen érdekfeszítő hobbid? - kérdeztem ironikusan. - Most gonosz vagy, de ha megérzed az ízét, nem ezt fogod mondani. - majd a kezembe nyújtott egy kart.
- Most szétalázlak! - játék közben kiderült Glenről, hogy pincérként dolgozik egy étteremben, és csak néhány hónapja lakik egyedül. Egy haverjával lakott aki nemrég lépett le egy lánnyal, így a rezsi és minden egyéb számla fizetése rá maradt. Különleges érzés volt, ahogy a díványon egyre közelebb csúszunk egymáshoz a játék alatt, és érezzük egymás illatát. Lehet, hogy csak engem csigázott fel a közelsége, de határozottan jó érzés volt közel simulni hozzá.
- Mi ez a szag?
- Ez nem szag, hanem illat. Készül a vacsid, ugyanis úgy látom, nem nagyon igyekszel azon, hogy ellásd étellel a vendégedet. És különben is, ha már bevásároltam, akkor főzök. - válaszoltam úgy, mintha már évek óta ismernénk egymást, és mintha minden nap az ő konyhájában főznék. Egyébként a konyha teljesen ép volt, mivel úgy évente egyszer használták ki.
Egy órával később miután mindkettőnk gyomrába friss és finom főtt kaja került, Glen nagy levegőt véve elégedetten dőlt hátra: - Le a kalappal. Fel vagy véve. Mit szólnál, ha az első fizud egy pohár finom bor lenne? - haboztam pár pillanatig, mivel a bor hallatán egy-két kellemetlen emlék ugrott be.
- Nem bánom. De csak egy pohár! - Rendben, csak egy. De ha térden állva fogsz könyörögni még egy kortyért, akkor sem fogsz kapni! - válaszolt Glen kötekedve. Reméltem, hogy ez a veszély azért nem fog fenyegetni.
Miután kitöltötte a remek évjáratú bort, amit csak erre a véletlenül összejött estének a tiszteletére bontott ki, egymásra mosolyogva koccintottunk. - Örülök, hogy megismertelek. - Én is örülök.
Glen nem tartotta be az ígéretét, újabb és újabb adagokat töltött a poharamba, és a sajátjába is. A konyha meleg és fülledt levegője és az alkohol megtette a hatását. Kikelve magunkból, és végre felhőtlen és oldott beszélgetést folytattunk hangosan, egymás arcába nevetve és kiabálva.
- Milyen szép, igaz? Végre nincs egy felhő sem az égen. - szemléltem gyönyörködve a csillagos májusi eget. - Ja. Az. - Glen érdektelenül nézett néha fel, majd az égő Marlborora, amit néhány másodperc múlva el is dobott. Eközben folyamatosan lopta felém a távolságot.
Mikor már nagyon közel ért hozzám, a vállunk újra összesimult, mint a díványon. Bizalmasan belé karoltam, majd lesütött szemmel álltam mellette tovább. Az ő legnagyobb örömére végre elhallgattam.
És ezt ki is használta.
Folyt.köv.
|
|
|