2.rész - Komolyan mondtam!
A sok sör miatt hamar elálmosodtam így már 7 órakor nagyban szunyáltam az
ágyban, meg sem vártam hogy Raven hazaérjen. Nem tudom, de nem is akarom tudni
hogy mikor érhetett haza az éjjel. Valószínűleg halkan lopózott be mellém, mert
semmilyen neszre nem ébredtem fel.
-Nem nem nem!!!! Szuszogva tértem magamhoz reggel, pont mikor Raven
felkelt mellölem..
-Mása mi a baj miért ordibálsz?
-Szörnyű rémálmom volt! Feleltem rá, s nyújtózkodva ültem fel az ágyon.
-Már megint?? Raven már biztosan unta hogy állandóan az álmaimmal és
a féltékenykedésemmel fárasztottam, így a mostani álmomról inkább nem
számoltam be neki.
Ravennek ma dolgoznia kel, ezért a fürdőbe sietett fogat mosni. Amíg ő a
fürdőben volt, addig az én gondolataim már megint Olivia körül forogtak. Nem
hagyott nyugodni az álmom, s az sem hogy Raven mikor ért haza az este..
na meg persze az sem hogy mit csinálhattak 1 házzal arrébb amíg én csendesen
szunyáltam idehaza.
-Raven, gyere le kérlek, beszélni szeretnék veled! Kiáltottam fel az emeletre.
-Mi a baj kincsem? Miért vagy már megint szomorú?
-Tudod én sokat gondolkodtam.. ám mégis nyugtalanít valami.
-Micsoda? Meglepetten kérdezte, bár mintha már előre tudta volna hogy
mit akarok kérdezni.
-Raven, mi történt tegnap este közted, és Olivia között? Ugye nem történt semmi?
-Jajj de butus vagy már megint! Ugyan miért történt volna? Én Oliviára csak
barátként tekintek és semmi több..érted?
-S ha lenne köztetek valami azt elmondanád nekem? Ha kezdenéd megszeretni?
-Persze, de most rohannom kell mert mindjárt elkések! Állt fel mellölem az
ágyról és a ruhás szekrényhez sietett.
-Nem maradsz ma itthon? Öleltem át hátulról.
-Mostanában olyan kevés időt töltünk kettesben..amióta Olivia ide költözött,
mindig a nyakunkon csüng.
-Tudod mit, haza jövök és a tied vagyok! Rendelünk valami fincsi kaját,
megnézünk egy filmet és szeretgessük egymást! Mondta Raven és rám mosolygott.
-Rendben! Nagyon szeretlek! Akkor várlak haza!
-Én is szeretlek!
Oly jól esett hallani azt, ahogyan Raven mondta hogy szeret. Sajnos mostanság
valóban kevés időt töltünk kettesben, talán a munka és Olivia miatt. Mostanában
nagyon elhanyagoljuk egymást, s nem olyan a kapcsolatunk mint pár hónappal
ezelőtt, amikor éjjel nappal faltuk egymást.
Úgy gondoltam meglepem, mire haza ér, felvettem egy, már régen hordott ruhámat.
Ez az egy ruhám kicsit kihívóbb, és feltűnőbb volt mint a többi ruhám, s reméltem
ebben még jobban tetszem majd Ravennek! A tükörben bámultam magam, majd félve
álltam a mérlegre! -A csudába már megint hízhattam!!! Kiáltottam fel, holott
vékonyabb voltam mint valaha........
Leültem a fürdőkád szélére, és bánkódva hullajtottam könnyeimet, mikor épp
a sipító csengő hallatszott fel az emeletre. Megtöröltem az arcom és baktattam le a
lépcsőn egyenesen az ajtóig, ahol a szokásos meglepetés tárult elém!
-Olivia?
-Szia Mása, bejöhetek?
Meg sem várta hogy válaszoljak a kérdésére, azonnal besuhant mellettem.
Végül is mégsem küldhettem el, hacsaknem találtam volna ki gyorsan egy nyomós
okot amiért nem alkalmas a látogatása.
-Mond meg nekem Mása, honnan szedted elő ezeket a szakadt putris göncöket?
..melyik turiban túrtad? Ráadásul ez a felső amúgy sem előnyös számodra.
Még melled sincs, ráadásul 1000 úszógumi van a hasadon..roppant előnytelen számodra!
Azt hiszem ez volt az a pont, amikor végleg betelt nálam a pohár, ám ahelyett hogy
jól leordítottam volna, hoztam a szokásos félénk nyuszi formámat. Ha rám nézett
volna biztos látta volna hogy rosszul esett nekem, bár amennyire bírtam próbáltam leplezni
és nevetni az egészen.
-Ez nem vicces Mása, én komolyan mondtam, amit mondtam!
Eddig is tudtam hogy Olivia egy önelégült beképzelt Liba, ám ezekkel a megjegyzéseivel
vérig sértett engem. Ekkor határoztam el hogy lesz ami lesz, nem érdekel ha koplalnom
kell de minden áron le fogok fogyni.
Le fogok fogyni, holott valójában olyan vékony voltam mint egy éhező kisegér,
s ezt Olivia is nagyon jól tudta, de mindig is híres volt a csipkelődéseiről.
-Szerelmem, megjöttem! Boldogan kiáltott Raven mikor hazaért, ám vele szemben
szomorú látvány fogadta. Az asztalon ülve sirattam a rondaságomat.
-Te jó ég, Mása!! Mi a baj?
Folyt.köv.
