40.rész - 3 SMS


Így utólag vissza gondolva a hirtelen felindulásból tett reakcióm nem bizonyult jó ötletlen. Jeff
vissza kérdezett még párszor hogy miért ne beszélhetnénk Connorról, mire én nagy nehezen
megtudtam szólalni.


-Jaa persze, beszélhetünk róla csak azt hittem hogy a nászutunk csak kettőnkről fog szólni és
nem arról hogy mi a véleményem Connorról.
-Szerintem nincs azzal semmi baj ha beszélgetünk éppenséggel róla, hiszen nem beszélhetünk
csak magunkról. Ettől még csak kettőnkről szól a nászút, tudod normális ha az emberek
beszélnek egy másik személyről..  Néz rám még mindig furcsán  Jeff, fogalma sincs hogy mi
ütött belém hiszen eddig sohasem zavart ennyire ha beszélgetünk valakiről.


-Nagyon furcsa vagy! Jól érzed magad?      Kérdezte amikor megpillantotta a kipirosodott
arcomat. Bármennyire próbálom leplezni, már elég ha csak róla beszélünk én elpirulok és
remegni kezdek.
-Persze csak nagyon melegem van!      Fogtam az időjárásra az egészet de Jeff ezt nem
vette be.
-Áruld már el hogy mi bajod van? Ismered Connort?      Kérdezte már mérgesen,láttam rajta
hogy elege van belőlem.


-Ugyan honnan ismerném!               Feleltem kénytelen voltam ismét hazudni neki.
Mégsem mondhattam meg hogy: Persze, Connort ismerem sőt, már csókolóztunk is és
mindezt a hátad mögött..   Túlságosan is fontos nekem Jeff ahhoz hogy bevalljak mindent
és elveszítsem őt.Ha fontos akkor miért villanyoz fel mindig Connor? Magam sem tudom..
-Esetleg onnan hogy az eljegyzésünk éjszakáján is egy bizonyos Connor nevet emlegettél
álmodban.     Folytatta a beszélgetést és én magam is meglepődtem azon amit mondott, azt
gondoltam hogy már régen elfelejtette hogy álmomban beszéltem.


-Ugyan már Jeff, ez badarság!      Már a kezemmel takartam az arcomat mert olyan vörös volt
mint egy rák és megindultam a hotelszobánk felé.
-Szóval te ezt teljesen véletlennek mondanád hogy egy igen ritka Connor nevet emlegetsz
álmodban, most pedig feltűnik egy igen ritka Connor nevű férfi a családunk körében..?
-Igen ez teljesen véletlen, én nem ismerek semmiféle Connort!   Mondtam és azzal beviharoztam
a szobánkba, ott hagyva Jeffet a medence szélén.


Szerettem volna kicsit egyedül lenni és lehűteni magamat még mielőtt teljesen vörös nem
lesz a fejem. A hotel szobánk hatalmas kerek kádjában mártóztam meg és azon gondolkodtam
hogy vajon elhiszi-e Jeff hogy nem ismerem Alede pasiját. Nem egészen így képzeltem el a
nászutunkat és az esküvőnket sem, Connor jelenléte mindent tönkre tett.


Leültem egy szál fehérneműben az ágy szélére, arra már nem volt erőm hogy felöltözzek egy
normális ruhába. Egyre jobban emésztett a tudat hogy már párszor majdnem lebuktam Connort
illetően, mi lesz ha egyszer tényleg lebukok? Végigcsordult az első könnycsepp az arcomon és
közben azt mondogattam magamban hogy most boldognak kellene lennem. Nászúton vagyok
ahol összevesztem az újdonsült férjemmel és elvonulva zokogok egy ágy szélén, ennek nem
így kellene lennie.


Már éppen eldöntöttem magamban hogy amint hazaérünk a nászútról kitörlöm Connort az
ismerőseim közül a közösségi oldalon, amikor kinyitódott a lakosztály ajtaja és egy hatalmas
gyümölcskosárral sétált be rajta Jeff. Lerakta a gyümölcsöket az egyik szekrényre, én pedig
láttam rajta hogy ő is szomorú,akárcsak én, de nem tudtam mire vélni.


Közelebb jött hozzám és hátúról átölelt én pedig hagytam és megsimítottam a kezét. Finoman
megcsókolta a nyakamat én pedig a kezemmel toltam el a száját mert éppen egy csikis pontra
tapintott.   -Ne haragudj amiért nem hittem neked!    Kért bocsánatot én pedig ismét boldog voltam.
immáron ez a 178. elhatározásom hogy végleg elfelejtem Connort, ez ezúttal így is lesz.
Amint hazaérünk törlöm az ismerőseim közül, Adelet ismerve pedig maximum még egy hétig
lesznek együtt és utána semmi esély nincs arra hogy valaha is találkozzak vele, kivéve ha
váratlanul beállít hozzánk de erre még gondolni sem merek.

Péntek este 20:14

A hét hátralevő részében már nem voltam szomorú, mindketten boldogok voltunk így el is
felejtettük a nászutunk első napján történő összezörrenésünket. Az utolsó nap estélyét a
hotel éttermében töltöttük. A vacsorára várva egy üveg sört szorongattunk a kezünkben, bizony
sört! Jeff rávett hogy igyak egy gyümölcsöset mert az biztos ízleni fog. Mitagadás tényleg ízlett,
de még egy üveggel nem tudnék meginni mert a vége fele már inkább sör ízt éreztem mint
gyümölcsöset! Utálom a sört!


Jeffel éppen a karácsonyi ajándékokról beszélgettünk amikor megrezzent a zsebemben a
telefont. Zavartan elővettem az asztal alatt és jók voltak a megérzéseim, Connor küldött
SMS-t. Meg sem néztem, óvatosan visszacsúsztattam a nadrágom zsebébe így fel sem tűnt
Jeffnek hogy sms-em érkezett.


-Mi a baj?  Kérdezte mert elég kétségbeesett arcot vágtam.
-Semmi, folytasd csak!       Feleltem mire ismét folytatta a karácsonyi témát.
-..szóval, mit szeretnél karácsonyra?        Kérdezte tőlem egy mosoly kíséretében.
- Semmi mást csak hogy Palmaékkal karácsonyozzunk!   Válaszoltam zavartan mert ismét
megrezzen a telefon a zsebemben. Ezúttal már nem vettem elő az asztal alatt sem.


A vacsora után leültünk egy közeli kanapéra és tovább beszélgettünk. Olyan furcsa hogy
itt még este sincs hideg, pár fokot hűlt az idő de ha belegondolok nálunk már hamarosan havazik.
-Miért szerettél belém?      Kérdezi Jeff ezt a romantikus kérdést, amit ezelőtt még sohasem
kérdezett meg főlem.
- Emlékszem amikor először megláttalak a boltban, talán már akkor beléd szerettem. Emlékszem
amikor rám mosolyogtál és megláttam a gödröcskéidet az arcod két oldalán, abba is beleszerettem.
De úgy igazából talán akkor szerettem beléd amikor először elvittél kocsikázni és megcsókoltál
a kocsidban.Az volt életem egyik legszebb pillanata, tisztán emlékszem arra a napra és a csókodra.


-Pár nappal később pedig éppen a konyhában voltam amikor felhívtál és megkérdezted hogy
járunk-e?  Emlékszem én ekkor már rég azt hittem hogy járunk!    Nevettem fel amire Jeff is
egy nevetéssel reagált.       -Haha! tényleg?     Kérdezett vissza amikor ismét megrezzent a
telefonom.
-Én elmegyek pisilni, mindjárt jövök!     Mondtam és beviharoztam a szobánkba.


Leültem a legközelebbi fotelba és azonnal előrántottam a telefonomat a zsebemből. Pár
pillanatig csak a kezemben szorongattam, biztosan tudni szeretném hogy mit írt?
1. SMS: Szia barát! Akkor mikor talizunk? Írhatnál már valamit! :)
2. SMS: Miért nem írsz vissza? :) Már 60 ft-om elment az SMS-ekre..
3. SMS: Elképzeltem magam előtt ahogy mosolyogsz az sms-eimen és azon gondolkozol hogy
vissza-e írj! :D


Felálltam a fotelből és elmosolyodtam az utóbbi üzenetén. Három S.M.S-t írt összesen, valószínű
észrevette hogy már legalább 4 napja nem voltam elérhető a közösségi oldalon. Pár percig
csak szorongattam a telefont a kezemben, bevallom gondoltam arra hogy esetleg vissza írok
neki, végül egy határozott mozdulattal kijelöltem mindhárom S.M.S-ét és töröltem őket.


Nem tudom miért de még mindig mosolygok rajta, ez tényleg elképzelte ahogyan mosolygok és
azon gondolkodom vissza e írjak?!  Úgy érzem jó döntést hoztam azzal hogy töröltem az üzeneteit
bár még mindig nem tudtam meg hogy miért szeretne találkozni velem.. Nem kellene hogy
érdekeljen mégis annyira érdekel.. és már meg is szegtem a 178.elhatározásomat, ismét rá
gondoltam de erről most nem én tehetek, ha nem küldött volna üzenetet nem gondolnék rá..
Valaki verjen fejbe egy kalapáccsal hogy észhez térjek!

- Folyt.Köv. -