41.rész - Közös karácsony


Pontosan egy hét és kettő nap telt el a nászutunk óta, jelenleg december 23.-a van és
nagyban készülünk a karácsonyra. A ház külsejét némi fenyőággal és égősorral díszítettük
fel Palma és Lukas társaságában. Végül a ház belső részére is felkerültek a karácsonyi
dekorációk amiket Lukassal ketten raktunk fel a falakra és a kandallóra, amíg Palma elment
a közeli boltba mézeskalácsért Jeff pedig a közeli fenyőfa árushoz a lefoglalt fáért.



- Örülök hogy meghívtatok minket karácsonyra, igazából mi akartunk titeket de mivel ti
megelőztetek minket így az az igazságos ha mi töltjük nálatok a karácsonyt.
- Alap hogy meghívtunk titeket, te és Palma vagytok a legjobb barátaim.    Mondtam egy
mosoly kíséretében amire Lukas szintén rám mosolygott. Az elmúlt hetekben szoros barátság
alakult ki kettőnk között, de még nem érzem olyan szorosnak hogy neki is elmondjak
mindent a Connorral történtekről, akit még mindig nem sikerült kitörölni az ismerőseim közül
a közösségi oldalon.


Amióta hazajöttünk a nászútról mindössze háromszor mentem fel az oldalra, én pedig
háromszor akartam kitörölni hogy végleg elfelejtsem de sohasem sikerült. Több üzenetet is
hagyott számomra a találkozóval kapcsolatban de továbbra sem válaszoltam neki. Tudta
hogy elolvasom az üzeneteket ezért mindig hagyott számomra néhány viccesebb mondatot
mert tisztában volt vele hogy legbelül örülök az üzeneteknek, még ha nem is ismerem be.



Délután fél három volt amikor szinte egyszerre futott be az ajtón Palma és Jeff. Palma meghozta
a mézeskalácsot, igaz én is sütök de mivel még sohasem sütöttem kellett tartaléknak is.Jeff pedig
megérkezett a fenyőfával amit letett a nappaliba. A nappalinak máris karácsonyosabb hangulata
lett amint a helyére került a fenyő, az egész házban terjengett a fenyő és a mézeskalács illata amit
mind a négyen boldogan szippantottunk be egészen addig amíg Jeff meg nem szólalt.


-Meghívtam a testvéremet is szentestére így hatan leszünk mivel eljön vele Connor is. Remélem
nem bánjátok?! Csak pont hívott amikor elmentem a fáért hogy menjünk át hozzá holnap este, de
úgy gondoltam jobb ha ők jönnek el hozzánk.
-Dehogy bánjuk, legalább jobban megismerjük őket!    Felelte Lukas hatalmas mosollyal míg én
erőltetett mosollyal hallgattam.


-Ez most komoly? Connorral kell karácsonyozzak?    Súgtam oda Palmanak és megböktem
az oldalát aki szintén visszabökött de nem szólalt meg.
Még mindig mosolyogtam bár nem örömömben, úgy éreztem hogy arcomra fagyott a mosoly,
sőt, én is teljesen lefagytam. Nem hittem a fülemnek és még mindig Jeff szava csengett
a fülemben amint azt mondja: -Hatan leszünk mivel jön Connor is.


Elfogadtam a tényt hogy holnap este eljön ide, a házunkba és velünk tölti a karácsonyt, bár
legszívesebben üvöltöttem volna  hogy csak ezt neeee! Lassan kezdem azt érezni hogy a sors
direkt sodorja őt az utamba mindég, akárhányszor el szeretném felejteni.



Szinte egész este forgolódtam, már aludni sem tudtam miatta. Ismét vele álmodtam amikor
hajnal háromkor felriadtam  és felültem az ágyon. Eszembe jutott amikor legutóbb azt mondta
hogy fogjuk fel úgy mintha barátok lennénk, próbáltam ezt tenni és elkezdtem halkan mondogatni
hogy csak barátok vagyunk, csak barátok vagyunk... Lementem a konyhába, megittam egy
pohár tejet majd visszafeküdtem Jeff mellé az ágyba aki nagyban szundikált és még halkan
horkolt is.


Elérkezett a nap, december 24.-e szenteste. Mind a négyen felöltöztünk az ünnepi ruhánkba,
éppen a hajunkat készítettük Palmaval a fürdőben amikor egy sípolást hallottunk a földszintről.
Amint meghallottam a csengő hangját elkezdett hevesen kalapálni a szívem és már az arcomra
is felesleges volt a pirosító hiszen lángokban állt amitől önmagában tiszta vörös volt az egész
fejem.


Fogalmam sem volt hogyan fogok lemenni a lépcsőn, mindezt mosolyogva, üdvözölni
őket és feldíszíteni velük a fát. Reszkető lábakkal léptem le a lépcső utolsó fokáról is, végig
a lépcsőt nézve majd felemeltem a fejemet és magam elé néztem. Palma hátúról megfogta
a vállamat, jelezve hogy minden rendben lesz és hogy ne aggódjak.



Megláttam őket, Jeff, Lukas, Adele és Connor.. a karácsonyfát nézték és az előkészített
díszeket.  -Gyertek már csak rátok vártunk!   Szólt oda Adele és egy puszival köszöntött
minket. Félénken odaléptem a fához, közvetlen Connor mellé. Hevesen zakatolt a szívem
és fojtogatott valami idebent a mellkasomban. Éreztem Connor parfümjének az illatát amitől
mégjobban elgyengültem.


-Ne legyén már olyan feszült,tudod csak barátok vagyunk!    Súgta oda halkan amíg a
többiek elkezdték díszíteni a fát. Még hogy barátok?! Akkor miért bombáz hetek óta
üzenetekkel. Én már semmit sem értettem, miért van együtt Adeleval, most akkor őt
szereti vagy engem?! Semmit sem értek, sőt szerintem ő még élvezte is a helyzetet hogy
itt lehet nálunk.


Feldíszítettük a fát, próbáltam nem gondolni arra hogy itt van ő is. A fa alá raktuk az
ajándékokat, köztük Adele és Connor ajándékát is amit tegnap délután utólagosan vett
meg Jeff. Mindenki kezében vörösbor volt és halk zene szólt a nappaliban miközben
csodáltuk a karácsonyfát. A házban érződött a sült kacsa illata a süteményekkel és a
fenyő illatával keveredve.



Mindannyian asztalhoz ültünk és nekiláttunk az ünnepi lakomához miközben láttam a
szemem sarkából hogy időnként Connor rám-rám pillant. Rettenetesen zavart mert
folyamatosan piros volt az arcom Jeff pedig azt hitte hogy csak melegem van. Holnap
reggel az első dolgom lesz hogy töröljem az ismerőseim közül! Semmit sem értettem a
szándékából. Eljön ide Adelevel közben pedig engem méreget a szemével?!..


Már nem bírtam tovább muszáj volt ismét elvonulnom mint ahogyan az esküvőmön is
tettem. Most azonban nem sírtam csak dühös voltam magamra amiért ennyire gyenge
vagyok. Palma utánam jött majd átölelt.Ő az aki pontosan tudja mit érzek most hiszen ő
az egyetlen személy aki Connoron és rajtam kívül tud mindent.


Elkezdett kint havazni én pedig csak némán tekintettem ki a hálószoba ablakán amint
egy-egy hópehely rátapad az ablakra és elolvad rajta.
-Szomorú a karácsonyom!       Mondtam Palmának elcsukló hangon amire ő a fülem
mögé tűrte az egyik hajtincset az arcomból.
-Jana, nem muszáj hogy szomorú legyél!    Szólalt meg Connor mögülem. Észre sem
vettem amikor feljött a lépcsőn.
-Mostmár szomorú vagyok mert itt vagy!      Néztem a szemébe, Palma pedig magunkra hagyott
minket és lement a többiekhez.


-Én nem tehetek róla, tudod Adele a barátnőm így muszáj volt eljönnöm vele!  Mentegetőzött.
-Ha a barátnőd akkor miért írtál nekem üzeneteket, miért akartál velem találkozni és miért
hozol zavarba az asztalnál azzal hogy folyamatosan engem nézel?   Dühöngtem.
-Tudod amikor kiderült hogy számodra Jeff az igazi akkor próbáltam tovább lépni rajtad, sajnos
még mindig nem sikerült és ne kérd tőlem azt hogy ne nézzek rád, főleg ha ennyire csinos és
gyönyörű vagy mint ma este!     Pár másodpercig csak néztem rá némán a szavakat keresve
hogy mit mondjak neki de úgy éreztem hogy jelen pillanatban egyetlen hang sem jön
ki a torkomon.


Hevesen zakatolt a szívem amikor közelebb lépett hozzám. Hallottam ahogyan szuszog és
veszi a levegőt miközben egyre közelebb jött egészen addig amíg nem ütközött mindkettőnk
cipője. Csak néztem magam elé, néztem a sötét barna szemeit amivel ismét sikerült
megbabonáznia immáron századjára. Kezével végig simította a karomat amitől egyenesen
libabőrös lettem, végül lecsúsztatta a derekamra és a száját néztem ahogyan közeledik
az enyém felé.


Megakadályozhattam volna hogy megcsókoljon de valamiért nem tettem. Megcsókolt!
Ahogy az ajkai az enyémhez értek,szájával finoman beleharapott az alsó ajkamba. A pillangók
elkezdtek motoszkálni a hasamban egészen addig amíg fel nem eszméltem.
-Connor ezt ne, én férjnél vagyok!      Löktem el magamtól egy határozott mozdulattal.
-Kérlek ne haragudj rám, nem tudom mi ütött belém! Ugye nem haragszol?    Nézett rám és
megsimította az ajkait. Tudtam hogy ő is legalább annyira élvezte a csókot mint én de ez
így nem helyes!


-A barátok nem így viselkednek egymással, te sokkal többet érzel irántam mint barát!
-Miért te nem? Hiszen visszacsókoltál!     Nézett rám könnyes szemekkel, legutóbb akkor
láttam ilyennek a szemeit amikor véget ért az utolsó tanítási napunk az iskolában.
- Szörnyű ember vagyok!     Rájöttem hogy rettenetes amiket tettem és a mai csóknak sem
sem szabadott volna elcsattannia. Nem tehetem ezt Jeffel!
-Te nem vagy szörnyű Jana! Nálad kedvesebb teremtéssel még sohasem találkoztam!
Azért meg amiért a szívedre hallgatsz és visszacsókolsz még nem vagy szörnyű ember,
ez is az én hibám volt, ne haragudj amiért megcsókoltalak!


Szemeimbe könnyek szöktek és csak néztem őt egészen addig amíg ismét megszólalt.
-Ha nem lenne Jeff az életedben akkor összejönnél velem?      Kérdezte a számomra
legmeglepőbb kérdést ami váratlanul ért .Pár másodpercig gondolkodtam a válaszomon,
végül válaszoltam neki.
-De van! Van Jeff az életemben..
-De ha nem lenne?
-Mit számít hogy mi lett volna akkor ha szingliként ismerkedünk meg..mindez már nem
számít.  


-Miért nem próbáljuk meg együtt? Hagyd ott Jeffet és kezdjünk ketten közös életet!
Értek a váratlanabbnál váratlanabb kérdések.
-De hiszen nem rég vett el feleségül!
-De nem értem miért vagy még mindig vele.. Eldönthetnéd már hogy mit
szeretnél!          Felelte némi haraggal a szívében.
-Én sem értem hogy miért vagy Adelevel és hogy miért csókoltál meg!
-Azért mert még mindig szeretlek...   Felelte amitől egyenesen elakadt a lélegzetem, majd
tovább folytatta a kérdéseit: -Ha tehetnéd új életet kezdenél velem?


- De nem tehetem!      Válaszoltam teljes tagadással!
- Ha esetleg meggondolnád magad akkor szombat este nyolckor várlak a Világszép park
legelső padjánál. Addigra szakítok Adelevel és csak akkor gyere oda ha már te is
elhagytad Jeffet és hozd a bőröndjeidet is. Én várni fogok rád Jana!    Mondta és kezével
az államhoz ért és felemelte a fejemet hogy a szemembe nézhessen!
Szóhoz sem tudtam jutni csak néztem rá, szemeim pedig jobbra-balra, föl s le cikáztak.
Mivel képtelen voltam bármit is mondani neki elindultam lefelé a lépcsőn a többiekhez.



A szívem annyira kalimpált hogy majd ki ugrott a helyéről amikor ránéztem Jeffre. Egyben
voltam ideges és izgatott is az elcsattant csók miatt ami átjárta az egész testemet. Az arcom
vörös volt, a tenyerem izzadt, a gyomrom mintha föl s le ugrált volna és a lábam is remegett.
- Csak hogy végre itt vagy, ideje lenne közös képet készíteni!      Örvendezett lelkesen
Jeff. Na már csak ez hiányzik..hogy egy képpel is megörökítsem Connort, remélem azért
bekeretezni nem akarja majd.
-Mit csináltál ilyen sokáig?     Kérdően nézett Adele Connorra amikor lejött a lépcsőn.
-Csak beszélgettem Janával és kérdeztem rólad pár dolgot!
-Ugye csak csupa szépet és jót mondtál rólam?      Nézett rám Adele én pedig erőltetett
mosollyal mondtam, hát persze!



Senki sem sejtett semmit abból ami az emeleten történt, Connor jól kimentett minket,
és továbbra is úgy tudták hogy még csak most találkoztunk életünkben másodszor.
-Gyertek gyorsan, beállítom időzítőre a fényképezőt, 15 másodperc és fotóz!    Mondta Jeff és
lerakta a fényképezőt az ebédlőasztalra így mindenki rajta tudott lenni a képen.


Próbáltam mosolyogni bár folyamatosan az járt a fejemben amit Connor az
szobámba mondott.  Szombatig van időm eldönteni hogy végül kit választok.
Egy a biztos, az idei karácsony emlékezetes marad a számomra!
-Boldog karácsonyt mindenkinek!    Emeltem fel a poharam megtörve a csendet
és koccintottunk mert bőven elég egy kép a Connorral töltött karácsonyunkról..

Boldog Karácsonyt mindenkinek! :) <3 

-Folyt.Köv.-