Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez  ha
   szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.



Használsz letöltött egyedi tartalmakat?
                         
Összes válasz: 1252

Itt azokat a képeket láthatjátok amik legutóbb kerültek feltöl-
tésre az oldalra. Ezek a képek a szerkesztő fotói,illetve más,
sims fanok  beküldött képei.  Neked  is  van lehetőséged be-
küldeni képeket emailben: tiffanysims@citromail.hu





   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Viv, ClaraAmy, Tiffany



Ezek a  weblapok  az  oldal csere partnerei. Ha  szeretnéd,
hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
telen.Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!                      











Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0






 

Ingyenes webtárhely uCoz





42.rész





42.rész - Életem legnehezebb döntése


A karácsony hamar eltelt, ma van az utolsó napja és egyre jobban közeleg a szombat.
Mindaddig meg sem fordult a fejemben az, hogy Connort válasszam amíg reggel be nem
kapcsoltam a számítógépet hogy töröljem őt az ismerőseim közül. Azonnal az ő üzenete
villant fel a képembe és előjöttek a szenteste emlékei.
" Szia! Ne felejtsd el, szombat este Világszép park legelső padja!!!!!!!!!!!"
Hogy is tudnám elfelejteni?Kérdésem magamhoz irányult, tudtam hogy ő várni fog rám azon a
bizonyos szombaton.


Megpróbáltam rámenni az ismerős törlése mezőre de képtelen voltam rákattintani. Csak arra
a csókra tudtam gondolni ami a hálószobában történt és boldogan idéztem fel azt a bizonyos
wc-s csókot is ami még iskola időben csattant el közöttünk. Csak némán bámultam a monitort
magam előtt, képtelen voltam törölni és végleg elfelejteni őt. Kismilliószor próbáltam elfelejteni
de sohasem sikerült, az élet mindig az utamba sodorta őt. Vissza gondolva az iskolára, az
esküvőmre, a karácsonyra és nem beszélve az álmaimról amikben szintén szerepelt.



-Mit csinálsz ilyen korán?    Kérdezte Jeff miután lejött az emeletről. Még épp időben tudtam
bezárni a közösségi oldalt, nem akartam hogy valamilyen módon meglássa rajta Connort.
-Már nem tudtam aludni ezért megnéztem a mai híreket!     Mentettem ki magam. Biztosan
jó nekem ez a folytonos hazudozás?



Közvetlen miután kikapcsoltam a gépet, Jeff egy puszit nyomott az arcomra és átölelt hátúról
majd elindult dolgozni. Még pár percig a székben ültem némán, fel sem keltem csak gondolkodtam
és kiértékeltem a kapcsolatunkat.Elgondolkodtam azon hogy milyen emberből milyen lettem. Amikor
még nem ismertem Connort én voltam az őszinteség és a kedvesség hercegnője, mára pedig egy
folytonos hazudozó lettem. Legszívesebben bevallanék Jeffnek mindent, de mindent ám nem
tehetem, úgy érzem belehalnék ha elveszíteném őt.


Délutánra sikerült felvánszorognom az emeletre, szinte az egész délelőttöt a konyhában töltöttem
ám nem főztem, csak ültem az egyik széken és bámultam ki magamból. Éppen az ágyon ülve
öltöttem magamra a felsőmet amikor magam elé nézve hirtelen villámcsapásként feleszméltem.
Felálltam és közelebb sétáltam a falhoz, pár másodpercig abban a tudatban voltam hogy csak
képzelődök. Megfogtam a fejemet és azt a kezemmel ráztam meg. Jó erősen össze szorítottam
a szemeimet majd amikor kinyitottam legördült az első könnycsepp az arcomról.



Megsimítottam a kép keretét ami ettől himbálózni kezdett a falon. Elkeseredve láttam hogy Jeff
kinyomtatta a karácsonykor készült képet és belerakta egy keretbe ami  már több hónapja
porosodott üresen a szekrény legmélyén. Neki tényleg ennyire boldog volt az idei karácsonyunk?
És pont a hálószobánkba akasztotta ki? Ezt muszáj volt?....


-Mi a baj Jana miért sírsz?      Kérdően nézett rám Jeff amikor felért a lépcső legfelső fokára
és meglátta a könnyeimet lecsordulni az arcomról. Észre sem vettem hogy hazajött, sőt még
csak hallani sem hallottam amikor feljött a lépcsőn.
-Semmi bajom, csak örömömben sírok!     Feleltem ismét egy hazugsággal. Nem mondhattam
meg neki hogy a kép miatt sírok, hogy Connor miatt sírok, nem mondhattam neki semmit,
most még nem!
-Jah láttad a képet?Azt hiszem itt lesz a legjobb helye, tényleg csodálatos egy karácsony volt.
-Sosem felejtjük el az biztos!    Tettem hozzá, ő pedig továbbra is azt hitte hogy a "gyönyörű"
karácsonyi képünk miatt fakadtak ki a könnyeim.


-Egyébként itt van Palma, a szomszéd ajtajából kiabált hogy itthon-e vagy?! Úgy rohant át mintha
az élete múlna rajta. Adele és Connor pedig képzeld szakítottak.
-Szakítottaaaak???       Kérdeztem vissza meglepetten, bár gondolhattam volna hiszen azt
ígérte hogy szombatig szakít Adeleal.
-Jaja, Connor szakított vele, de Adele szerint biztosan ki fognak békülni tehát még hagyjuk
fent a képet a falon, aztán ha végleg szakítanak majd levágjuk róla Connort.
-Felküldenéd Palmát?     Kérleltem, mert úgy éreztem ott helyben össze tudnék esni. Tehát
Connor tényleg komolyan gondolja..szakított vele....


Miután feljött Palma, mindketten elfoglaltuk a hatalmas ágyat. Jeff elment a boltba így tökéletesen
tudtunk beszélni a szentestén történtekről mert pontosan tudtam hogy emiatt jött ide.
-Annyira izgatott vagyok! Ki vele mi volt szerdán Connorral?
-Miből gondolod hogy volt valami?
-Annyira piros volt az arcod amikor lejöttél a lépcsőn mint egy pirospaprika.
Hát igen, sosem tudtam leplezni az izgatottságomat ha meglátom vagy ha a közelemben van.
A jelenlététől mindig kipiroslott az arcom.


-Megcsókolt.     Feleltem majd ismét sírni kezdtem. -Megcsókolt és azt mondta hogy szombatig
döntsem el hogy kit választok!
-Na nee ez komoly?
-Komoly...      Csuklott el a hangom, nagyon is komoly!
-Szombat..szombat..Az HOLNAP VAN!!!!!
-Igen holnap.
-És mit fogsz tenni? Kit fogsz választani?     Szomorúan nézett rám és várta a válaszomat.


-Én nem tudom! Én már semmit sem tudok. Lassan beleőrülök ebbe..érted? Beleőrülök!!
Nem tudnék elszakadni Jefftől, mégis annyira vágyom Connor után. Én mind a kettejüket
szeretem! Én képtelen vagyok dönteni..
-Valóban nehéz döntés, azt mondanám hogy válaszd azt, amelyiket igazán szereted.
-Én magam sem tudom melyiküket szeretem igazán..  Csuklott el ismét a hangom ma már
másodjára, felkeltem az ágyról és elkezdtem teljes erőmből zokogni.


-Héé ne sírj már!    Ölelt át a barátnőm,állát pedig a vállamra tapasztotta.Jelen pillanatban egyetlen
tanáccsal sem tudott szolgálni hiszen az én életem, ezt a nehéz döntést nekem kell meghozni.
Bárhogyan is döntök, egyik döntésem sem lesz helyes.


Másnap, szombaton elérkezett a nap, már csak órák vannak hátra hogy véglegesen meghozzak
egy döntést. Jeff már kora reggel elment dolgozni így volt időm gondolkodni ezen az egészen ám
mégsem tudtam dönteni. A tükörbe belenézve egy egészen más ember tekintett vissza rám, mintha
nem én lettem volna.Egy teljesen más Jana volt az, s nem az aki hónapokkal ezelőtt.


Felvetettem mindkét lehetséges választ és az érveket. Connor tud mindenről, előtte nincsennek
titkaim, ő már úgy ismert meg, hogy tudta, én Jeffet szeretem. Jeffnek pedig elkezdtem
hazudozni csak azért hogy magamat és a kapcsolatunkat mentsem, mégis annyira nehéz
lenne tőle elszakadni. Eszembe jutottak a régi szép idők emlékei, amikor megismertük egymást,
az első csókunk, az első szerelmes együttlétünk, nem beszélve az esküvőről, arról hogy
a felesége vagyok!


Életünk legnehezebb döntését nem lehet meghozni másodpercek alatt. Olykor napok, sőt hetek
is kevés ahhoz hogy a legjobb belátásunk szerint cselekedjünk. Alig egy órám maradt arra hogy
elinduljak, vagy hogy végleg itt maradjak. Éljek egy olyan kapcsolatban ami tele van hazugsággal
viszont több éve tart vagy kezdjek bele egy olyanba ami most biztos, de később lehet bizonytalan is.
Ha a szívemre hallgatnék az Connorhoz húz, ha viszont az eszemre akkor Jeffel maradok és
nem dobom a kukába az eddig átélt szép emlékeinket és a házasságunkat.


Amikor már alig fél órám maradt hátra nyolcig, automatikusan felálltam és elővettem a
bőröndömet. Mintha nem is én irányítanám magamat, az akaratomon kívül cselekszem.
Elkezdtem belepakolni, de csak a legfontosabb dolgaimat ami éppen belefér egyetlen
bőröndbe.Folyamatosan sírtam és nem tudtam eldönteni hogy jól cselekszem-e.


Eközben Connor már a Világszép park legelső padján várt, még világos volt de lassan kezdett
besötétedni. Magabiztos volt és bízott abban hogy pontban nyolckor megjelenek.


Én pedig a csomagjaim felett zokogtam, fel néztem a karácsonyi képünkre, majd vissza a
csomagokra. Nem hazudhatok többé Jeffnek, ő nem ezt érdemli. Talán az lesz a legjobb, ha
eltűnök az életéből. Elkezdtem írni egy levelet, közvetlen a parkettán ahol ültem.

" Drága Jeff! Ha ezt a sorokat... "
Remegő kézzel fogtam neki, amikor a földszintről egy hang zavart meg.


Ott ültem a csomagjaim közt kétségbe esve, amikor Jeff már másodjára kiáltott fel.
-Jana! Szerelmem! Hazaértem és van egy nagyon jó hírem!! Hallod? Gyere le!


Hirtelen felpattantam amikor felismertem a nagyonis ismerős hangot. Eljött a "vég" , a döntés
pillanata.Bevallok neki mindent,felkapom a bőröndömet  és rohanok a parkba,vagy összecsukom
a bőröndömet és behajintom az ágy alá, mintha mi sem történt volna. Ha nem jött volna hamarabb
haza akkor talán már végeztem volna a levél írással és talán már elindultam volna Connorhoz..
Talán...

- Folyt.Köv .-

115