43.rész - Döntés


-Képzeld...  éppen kezdett bele a fantasztikus hír közlésébe amikor megpillantotta a bőröndömet.
Hangja elcsuklott és kérdően nézett hol rám, hol a bőröndre.
Jelen pillanatban nem érdekelt a jó hír amit mondani akart, csak álltam meredten előtte és még
mindig nem tudtam hogy kitálaljak mindent, vagy szó nélkül elmenjek.


-Jana mi ez az egész? Miért van nálad bőrönd?      Kérdezte tőlem de én nem tudtam megszólalni.
Képtelen voltam az arcába mondani azt, hogy elhagyom mert összejöttem a testvére volt pasijával.
Nem akartam az arcába zúdítani azt hogy az elmúlt hónapokban mennyit hazudtam neki és hogy
rajta kívül Connort is megcsókoltam, nem is egyszer.


-Én most elmegyek!       Jelentettem ki, felemelve a bőröndömet elmentem mellette és az
ajtó felé vettem az irányt, mintha ezt ilyen könnyen el lehetne rendezni.
-Mi az hogy elmész? És egyáltalán miért? És hová?     Csak állt egy helyben és bombázott a
kérdéseivel amikre még mindig képtelen voltam válaszolni.


Kijött utánam az utcára, ekkor már éreztem hogy mégsem lesz ez olyan egyszerű.
Nem csak az én szemeim voltak könnyesek hanem az övéi is.
-Jana kérdeztem valamit! Hová mész?      Kérdezte már másodjára felemelt hangon, szinte
már ordítva.


-Jó ha tudni akarod akkor van valakim! A válási papírokkal hamarosan jelentkezem!     Mondtam
és még mindig nem hiszem el,hogy voltam képes ezt az arcába vágni ennyi együtt töltött év után,
mikor ő mindig csak a jót akarta nekem. Mellettem állt ha bajban voltam és hűséges társam volt
velem ellentétben. Ő volt az az ember akire mindig is felnéztem és tudom hogy nem ezt érdemelte.
Ha tehetném vissza pörgetném az idő kerekét, de nem tehetem és nem tehetem semmisé
mindazt a bűnt amit elkövettem..


Elindultam a park felé ami szerencsére nem volt messze tőlünk, ott hagytam Jeffet aki nem
próbált meg vissza tartani,mintha sokkot kapott volna akkor amikor megmondtam hogy van
valakim. Csak egy helyben állt, mintha oda fagytak volna a lábai a talajra. Nem mozdult én pedig
elrohantam. El a kérdések és a problémák elől.
Connor már a legelső padnál várt, mint ahogyan azt megbeszéltük, szemei pedig felcsillantak
amikor meglátta hogy közeledem.


-Tudtam hogy el fogsz jönni!      Mondta magabiztosan, holott valójában félt attól hogy nem őt
választom majd.
-Annyira szörnyű volt. Én egy szörnyű ember vagyok.. megmondtam neki hogy van valakim..
-Csss, most ne beszéljünk erről. Gyere menjünk el hozzám!       Próbált csitítani ami cseppet
sem enyhített a fájdalmamon, én csak zokogtam tovább.


-Na jól van, ha szeretsz akkor nem sírsz, legalábbis most nem!
-Héé ez zsarolás!
-Annak veszed aminek akarod, de most már tényleg menjünk!      Mondta és sikerült mosolyt
csalnia az arcomra. Felkapta a bőröndömet és elindultunk hozzá, gyalog... Igen, gyalog!


-Már éppen meg akartam kérdezni hogy a vonat állomásra vagy a buszpályaudvarra megyünk?!
amikor megálltunk egy tengerparti ház előtt.
-Nos itt lennénk!       Felelte én pedig csak pislogtam a meglepettségtől.
Mint egy pár, kézen fogva álltunk egy ház előtt ami állítása szerint az otthona és alig fél órányira
van tőlünk,azaz a volt otthonomtól gyalog.
-Tudod amikor elköltöztetek Jeffel,azután nem sokkal én is ebbe a városba költöztem, nagyapám
rám hagyta ezt a házat. Ez volt az ő háza, amit azóta én részben felújítottam.


Beléptünk a mesébe illő házba, a szám pedig még mindig tátva volt a meglepettségtől.
-Akkor lehetséges hogy tényleg téged láttalak pár hónappal ezelőtt egy autóban elhajtani a
házunk..volt házunk, volt otthonom előtt?
-Lehetséges!      Mondta és rám kacsintott én pedig felidéztem a pillanatot amikor Palmaval
vártunk a taxira én pedig megpillantottam egy autót amiben most már biztos hogy Connort
láttam. Te jó ég mennyire be voltam zsongva miatta.


Miután körbe vezetett a házba, kivéve a nappaliba, elvitt a ház hátsó bejáratához ami a tengerre
nézett. Furcsa volt meleg téli ruhában nézni a tengert amin hatalmas jégtáblák úsztak. Connor
kinyitotta az ajtót is hogy halljam a tenger hangját amit eddig mindig a nyárral kötöttem össze,
most viszont tél van.


- Nem haragszol ha én most megfürdök?     Kérdeztem tőle, elviselhetetlen volt magamon a ruha,
folyton arra emlékeztetett hogy ebben hagytam el Jeffet és szerettem volna megszabadulni az
arcomra száradó könnyektől.
-Menj csak, tudod hol van a fürdő, addig én készülök egy kis meglepivel!  Mondta és rám
mosolygott.


Amint levetettem a ruhámat a fürdőszoba szemetesébe dobtam azt, végleg meg akartam tőle
szabadulni mert nem akartam hogy valahányszor ránézek kísértsen a mai nap emléke.
Felvettem egy olyan ruhát amit eddig még sohasem hordtam, a sminkemet is megigazítottam
a hajamat pedig befontam.


Próbáltam nem Jeffre gondolni de folyamatosan csak az járt a fejemben hogy mit csinál most
jelenleg. Vajon sír? Netán iszik? És mi van ha valami hülyeséget csinál miattam? Ha fordított
esetben engem hagytak volna el így, teljesen biztos hogy belerokkantam volna a fájdalomba.


Connor már az ajtó előtt várt és amikor kimentem a fürdőszobából figyelmesen átkarolta a
derekamat és az ebédlőbe vetetett. Igazából nem is tudnám megnevezni hogy a ház melyik
helyiségében tartózkodunk mert a konyha, ebédlő, előszoba és a nappali is egybe volt nyitva,
csak néhol választotta el a helyiségeket egy-egy boltív. A ház nyugalmat és békességet
sugárzott a berendezése miatt, tudtam hogy ez lesz az a hely amit bátran fogok
az  otthonomnak nevezni. Rendkívül otthonias.


Az asztalra pillantva vettem észre a romantikus meglepetést ami maga a vacsora volt. Fénylő
gyertya hevert a megterített asztal közepén hófehér rózsaszirmok társaságában. A tányérunkon
pedig egy-egy kiv és eper ízesítésű muffin várt ránk.


Miután leültem, persze úgy hogy Connor kihúzta előttem majd alám tolta a széket,
pezsgőt bontott és tele töltötte a poharamat, majd az övét is. Láttam hogy Connor fényűző életet
él, nem tudtam mit dolgozik de azt igen hogy nekem is kell dolgozzak.
-Hol dolgozol Connor?
-Na mi az, már nem szépfiú vagyok?       Kérdezte nevetve. -Egyébként autókat szerelek apám
műhelyébe és van egy autókereskedése is, van hogy ott is besegédkezek. 
-Szépfiú.  Mondtam hunyorított szemmel, ő pedig csodálta a derűs arcomat.


-Boldog vagy?     Kérdezte, megfogta a muffinját és a szám felé nyomta én pedig beleharaptam.
-Hmm finom! És igen boldog vagyok!
-Biztosan? Nekem nem kell hazudnod!
-Boldog vagyok hogy veled lehetek, de egyben szomorú is amiért ilyen szörnyű ember vagyok.
-Jana te nem vagy szörnyű ember,te csak a legjobb belátásod szerint cselekedtél. Nem tehetsz
arról amit érzel, nem tehetsz az érzelmeid ellen semmit.


Nem feleltem neki, csak néztem mélyen a szemeibe és titkon arra vágytam hogy magához
húzzon és megcsókol. Amióta itt vagyok nála még csak meg sem csókolt pedig megtehetné.


-Szeretnéd megnézni a hálószobát is?      Váratlanul kérdezte a muffin evése közben
amire én belepirultam. Arcon lángvörössé
vált és magam is éreztem hogy ég. Nem tudtam hogy ez célzás volt, vagy csak simán aludni
szeretne vagy tényleg csak meg szeretné mutatni, ezért pár másodpercig gondolkodtam
a válaszomon. 
-Persze, nem szeretnék a kanapén aludni!


Felmentünk a hálószobába ami az emeleten volt. Ez volt az egyetlen helyiség az emeleten egy
nagy terasszal egybe nyitva. Amikor lassan elkezdtem körbe forogni, hogy lássam a szoba
minden szegletét, ő megfogta a derekamat és magához rántott.


Belenézett a szemembe és megcsókolt. Nyitott szemmel csókolóztunk, majd amikor egyre
közelebb tolt az ágyhoz akkor már tudtam mit szeretne. Jobb karjával felhúzta a combomat az
övére és gyengéden tovább csókolta a számat.


-Szeretlek Connor! Szeretlek!      Mondtam, ő pedig kezével betapasztotta a számat.
-Én nem szeretlek hanem imádlak!   Amit ezt kimondta arcom ismét vörössé vált.


Finoman hátra fektetett az ágyon, a lábaimat pedig szét tárta és közé furakodott. Még csak
most fogom fel hogy pár perc és együtt leszünk. Ha tudná mennyit fantáziáltam már erről.


A karomat feltolta a fejem mellé és arra támaszkodva elkezdte csókolni a nyakamat. Meleg
lehelete kellemesen csiklandozott, időnként pedig beleharapott a fülembe. Volt hogy a keze
lejeb vándorolt a combomhoz ilyenkor mindig a szemembe nézett utána pedig ismét
megcsókolt.


-Biztosan akarod itt és most?       Suttogva kérdezte.
-Itt és most! Biztosan akarom!        Feleltem.

- Folyt.Köv. -