45.rész - Én szeretlek téged


-Miért kellett elmondanod neki? Szegény biztosan összetört amikor megtudta! -kaptam a kezemet
az arcom elé mert annyira potyogtak a könnyeim.
-Már akkor összetört amikor elhagytad. Láttam a közös karácsonyi képünket is, a szemetes
mellett hevert az összetört képkerettel együtt aminek az üvegje apró szilánkokra törött.


-Én nem akartam neki ekkora szomorúságot okozni de egyszerűen képtelen voltam őt választani.
Valamiért annyira magával ragadott Connor, úgy éreztem hogy belehalok ha nem lehetek vele.
Szerettem volna ismét megcsókolni, átölelni és erősen magamhoz szorítani. Érezni az illatát,
bele túrni a hajába és belenézni azokba a sötétbarna szemekbe amikkel valahányszor rám nézett
ott helyben elolvadtam tőle. Emlékszel hányszor mondtam hogy álom pasi karakter?
-Emlékszem! -szólt közbe és felsóhajtott.
-Emlékszel hányszor áradoztam róla, még akkor is ha nem lett volna szabad? Mindig ő járt a
fejemben.


Amíg én továbbra is áradoztam Palma leült a kanapéra én pedig szintén leültem közvetlen mellé.
-Akkor sem ezt érdemelte Jeff! -közbeszólt amikor körülbelül ötödjére említettem hogy mennyire
szeretem Connort. -Nem szabadott volna elhallgatnod az igazságot, legalább akkor elmondhattál
volna neki mindent amikor elhagytad. Joga van tudni! Érted? Nem hagyhatod el csak így, ilyen
könnyedén!!
-Képtelen voltam a szemébe mondani az igazat hát nem érted?? -Könnyekkel küzdve néztem fel
rá, majd ismét lehajtottam a fejemet. Szemeimet csukva tartottam mert erősen csípte a szemfesték.
-Értem, de ezt akkor sem lehet így elintézni. Azt hitted soha nem derül ki hogy pont Connor az,
aki miatt elhagytad? -tette kezét a hátamra és vigasztalás képpen megsimította.


Nem válaszoltam a kérdésére, továbbra is zokogtam.
-Nem beszélhetnénk erről máskor? -próbáltam a szőnyeg alá söpörni a problémákat de tudtam,
egyszer szembe kell nézzek velük mint ahogyan Jeffel is.
-Héé ne sírj már! Mit szól a te lovagod ha hazaér és ilyen állapotban lát?! -mosolygott rám és
letörölte a könnyeket az arcomról. -Majd beszélünk erről máskor, most úgy is mennem kell
mert moziba megyünk Lukassal. -Mosolygott, egy puszit adott a hajamra és elment, az ajtóból
pedig vissza kiáltott hogy fel a fejjel.


Amikor Connor hazaért a boltból nem látott rajtam semmi változást, nem tűnt fel neki hogy pár
perccel ezelőtt össze voltam törve és zokogtam. Nem akartam hogy megtudja hogy Jeff miatt
zokogok és még mindig azon őrlöm magam hogy mennyire rettenetes amit tettem.
-Azt hiszem ma megmutathatod a főzőtudományodat! -mondta.


-Nem tudok úgy főzni mint egy szakács, de szerintem elég jól főzök.
-Az remek mert vacsorára jönnek a szüleim, megszeretnétek téged ismerni. -azonnal az
arcomra fagyott a mosoly.Máris meg akarnak ismerni? Ilyen hamar? Furcsállottam hiszen alig
két napja vagyunk együtt "hivatalosan".
-Ugye nem baj? -kérdezte mert látta megrémült tekintetem. -Nyugi túl fogod élni, nem esznek
Janakat. -nevetett amire én is felnevettem.
-Akkor jó, most megkönnyebbültem!


-Mit főzzek nekik? -kérdeztem, Connor pedig a hűtő felé hajolt és alaposan körülnézett.
-Mondjuk sült hús zöldség körettel? Gondolom ez nem bonyolult számodra?!
-Á, nem! Dehogyis! -feleltem, tényleg nem volt bonyolult és már csak abban reménykedtem hogy
nem fogom elsózni a húst, mint általában mindig.


-Jajj hát milyen ügyes szakácsnőm van nekem! -ölelt át miután kiemeltem a sütőből az elkészült
ételt. -Pompás az illata, biztosan nagyon finom!
-Remélem! -feleltem.


-Héé megfojtasz! -nem voltam hozzá szokva hogy ennyire szorosan öleljenek, bár örültem neki
mert éreztem ölelésében a szeretetet.
-Én megyek elkészülök! Mit vegyek fel? Otthoniast, hétköznapit vagy elegánsat?
-Elegánsat, ők is biztosan kiöltöznek! -engedett a szorításból.

2 órával később


Igen, ebből másfél órát biztosan a kádban töltöttem. Szokásom órákig pancsolni még akkor is
ha sietnem kellene, bár most nem siettem sehová. A tükörbe nézve gondolkodtam a frizurámon,
nem csak a szüleit, hanem Connort is meg szeretném lepni valami dögös frizurával.


Nagy nehezen sikerült döntenem, azt a frizurát fogom elkészíteni amit pár hete láttam egy
magazinban. A hajam három negyed részét az egyik oldalra söpörtem, egyszerű elkészítésű
laza hajviselet lett belőle.



Még plusz egy órát töltöttem a sminkemmel miközben időnként kitekintettem az ablakon és
néztem a naplementét. Tenger plusz naplemente? Gyönyörű!
Éppen a lehető legfurcsább pózban álltam a tükör előtt, vizsgálva a szemhéjamra felvitt
festéket amikor az ajtóban valaki megköszörülte a torkát. Észre sem vettem hogy kinyitotta
az ajtót és hogy engem kémlel szemeivel.
-Nagyon csinos vagy! -szólt oda hozzám.


-Köszönöm! -amikor megláttam hogy tekintete végig futott a testemen elpirultam. Éreztem hogy
tűz forró az arcom a színét pedig egy paradicsomhoz tudnám hasonlítani. Zavartan takartam a
felső testrészemet a kezemmel, hiszen ha belegondolok, most látott először fehérneműben, sőt,
Jeffen kívül még senki sem látott fehérneműben mind idáig! Egyfajta pánik tört rám. Mi van ha
nem tetszek neki? Egyáltalán miért vagyok ilyen szégyenlős előtte? Nem értem!


-Hóha! Tán csak nem szégyenlős a kisasszony? -kérdezte meglepődve ám elviccelve a dolgot.
-Jól van csak a hajzselémért jöttem be mert az egész délutánt a fürdőben töltötted és én is
el szeretnék készülni.
-Jól van vedd csak el! -makogtam, ő pedig elemelte a zselét a szekrényről.
Nem értettem hogy miért vagyok ennyire zavarban, vagy ez természetes? Így hogy a csudába
akartam tegnap este lefeküdni vele, mi lett volna ha Adele nem éppen akkor csönget? Akkor is
zavarban lettem volna? Bár lehet ez természetes hiszen Jeffen kívül még senki sem látott így.


-Na, bezselézem a hajamat egy másik tükörnél! -mondta miközben próbált csak a
szemembe nézni de nem tudta megállni, olykor le-le vándorolt a tekintete.
Zavartabb voltam mint eddig valaha, s már nem csak az arcom hanem a nyakam is
kivörösödött. Éreztem ahogyan a melegség hatol le a szívemig, valószínűleg az egész testem
vörös lesz ha továbbra is itt marad, nem mellesleg elkezdtem remegni..ez is normális?
-Jól áll neked a pirosító de ez már kicsit sok! Nem gondolod? -nevetett rám majd kiment az ajtón.


Miután a fürdőben annyira zavart volt közöttünk a levegő, még mindig kipiroslott arccal léptem ki a
fürdőből miután magamra öltöttem fekete ruhámat, mert tudtam hogy itt kint várni fog rám!
A korom fekete ruha végig siklott a testemen ami felül rám tapadt és kövek díszítették felső
részét, míg lent bővebb szabása miatt mozdult ritmusra a szoknya része valahányszor
léptem egyet.


-Nahát de gyönyörű vagy! -nyújtotta felém kezeit és leültetett a fotel karfájára.
-Köszönöm Connor!
-Már nem szépfiú? -kérdezte nevetve.
-Dede még mindig szépfiú! -szintén nevettem, ő pedig egy csókkal hallgattatott el, amitől
én még jobban zavarba jöttem.


Egyre jobban őrölt a tudat hogy hamarosan találkozom a szüleivel. Vajon úgy fog kinézni az
anyukája mint ahogyan az álmomban nézett ki? S mi van ha nem ízlik nekik a főztöm?
-Te is azon gondolkodol amin én? -szólt a gondolatmenetem közepette.
- Hát nagyon izgulok a találkozástól, mi van ha nem leszek szimpatikus nekik? Egyébként
jön a húgod is?
-Ne aggódj biztosan szeretni fognak és igen jön ő is, bár én azt hittem hogy máson gondolkodsz.
-Mi máson gondolkodnék? -néztem a szemeibe, tényleg nem tudtam mire gondol.


-Tudod még van fél óránk mielőtt ideérnek! -ültetett az ölébe, ekkor már rájöttem hogy mit szeretne.
Pasik! Azt hiszi hogy tönkre teszem az egész délutános készülődésem azért hogy "együtt"
legyünk amikor jelen pillanatban tökéletesen áll a hajam, a sminkem a lehető legjobb, a ruhámba
pedig alig bírtam belepaszírozni magamat, nemhogy még levegyem és utána ismét fel.


-Dehát mindjárt itt vannak a szüleid! -keltem fel az öléből majd a tükör elé álltam megigazítani
a ruhámat, ám ő utánam jött.
-Addig még bőven van fél óránk és különben is mindig késnek!
-Haha! Mint ahogyan te is az iskolából? Emlékszem mindig elkéstél! -idéztem fel.
-Ja ja! A mi családunk már csak ilyen, bár én azért mentem be mindig később mert nem akartam
korán kelni!
-Tudtam! Tudtam hogy nem a húgodat viszed iskolába! Annyira tudtam! -mosolyogtam lelkesen.
Pár percig, amíg felidéztem a sulis emlékeket elfelejtettem hogy mennyire ideges és zavart vagyok.
Elfelejtettem hogy mindjárt itt vannak a szülei és azt is hogy Connor a fürdőszobai jelenet
hatására most szeretne tőlem valamit.


Amikor megfogta a kezemet és elkezdett húzni a lépcső felé, ami a hálóba vezetett,tértem
magamhoz. Ismét remegni kezdett a testem és földbe gyökeredzett lábaim azt akarták hogy
maradjak ott és ne menjenek fel a lépcsőn. Nem értem magamat, hiszen mindig is erre vágytam,
hogy Connorral úgy, együtt legyünk. Hányszor ábrándoztam erről, most pedig akkora
zavartság és félelem tölt el.


Kezei közül kicsúsztak a kezeim és amikor fellépett a lépcső legfelső fokára akkor vette észre
hogy még mindig a tükör előtt állok. Hosszú évek után ő lenne a második férfi akivel együtt lennék
ezért természetes hogy ennyire félek.
-Mi az, nem szeretnéd? -kérdezte meglepődve.
-Connor ne haragudj de NEM MOST szeretném! -gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Óóó hát mondjad akkor! Én azt hittem te is szeretnéd, de ne sírj Jana! Ha nem szeretnéd
most akkor nem! Én megértem és nem fogom erőltetni és addig várok rád ameddig csak kell! -rám
mosolygott és letörölte a könnycseppet az arcomról, a szemeimbe nézett és azt mondta:
-Én szeretlek Jana! Én szeretlek téged és ha kell addig várok rád ameddig csak kell!

- Folyt.köv. -