48.rész - Megtörtént


A hangos utasításomnak köszönhetően a sofőr hajlandó volt kinyitni az ajtót. Zavartan nyomta
meg a gombot ami az ajtót tárta elém. Mindenki minket bámult, Adele pedig jót nevetett azon
ahogyan kirohantam a buszból és elkezdtem szaladni a járda felé. Legszívesebben letöröltem
volna azt az önelégült vigyort a képéről, ám én nem vagyok az a fajta!


Szaladtam, ám nem a legközelebbi buszmegállóig hanem egyenesen haza, Connorhoz. Képtelen
lettem volna hosszas perceket várakozni a busz érkezéséig, minél hamarább Connor szemébe
szeretnék nézni, átölelni, megcsókolni és a bocsánatáért esedezni amiért nem bíztam meg benne.
Már fájt a bokám mert a magas sarkú cipőben sokszor megbicsaklott a lábam a városi járdának
köszönhetően, de nem bántam! Nem bánom, csak bocsásson meg Connor!


Mire Connor háza elé értem már hosszasan kapkodtam a levegő után. A tüdőm levegőért
kiáltott, a fülem piros volt és fázott, a szívemről nem is beszélve ami olyan hevesen kalapált
minthogyha ki akarna szakadni a helyéről. Már éppen az ajtó kilincsét próbáltam elfordítani amikor
a hátam mögül, az utca felől egy ismerős hang szólított.
-Jana! -szólt oda hozzám, s még mielőtt megfordulhattam volna hátúról átölelt.


-Connor... Hát hol voltál? -kérdeztem tőle.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy csak így hagylak elmenni? Felöltöztem és utánad mentem,
azt reméltem hogy Palmaékhoz mész de sajnos nem hogy te nem voltál ott, még ők sem voltak
otthon. A környéken kerestelek hátha megtalállak és csak azért jöttem haza mert reménykedtem
benne hogy rájöttél hogy butaságot művelsz és hazajössz. Ha most nem lettél volna itt akkor az
egész várost felforgattam volna, csak hogy megtaláljalak! Én esküszöm hogy igazat mondtam
neked, és semmi közöm az S.M.S feladójához! -mondta, végül még erősebben ölelt, szinte szorított.


-Tudom Connor! Tudom hogy igazat mondtál és ne haragudj amiért nem bíztam benned, holott
te végig csakis az igazat mondtad! - könnyes szemekkel esedeztem a bocsánatáért.
-Dehogy haragszom! Rád sosem tudnék haragudni! Annyira szeretlek te kis butus! -mondta és
egy mosoly kíséretében csókot lehelt a kipiroslott arcomra.


-Hogyan jöttél rá hogy igazat mondtam? -kérdezte Connor amikor leültünk a nappaliba.
-Tudom hogy Adele volt és kérlek ne haragudj rám, legközelebb hinni fogok neked! -lábaimat
az ölébe helyeztem. Megsimítottam az arcát, még mindig nem hiszem
el hogy ő az enyém! Emlékszem hányszor ábrándoztam róla, hányszor szerettem volna hogy
megcsókoljon amikor tilos volt! A sötét barna szempárral pedig a mai napig megbabonáz és
elpirulok tőle valahányszor a szemeimbe néz.
-Adele? Ó hát gondolhattam volna..De erre is van egy megoldás, számot váltok! -állt elő az
ötlettel.


Simogattam az arcát és egymás szemébe néztünk hol komoran, hol pedig elmosolyodva. Amikor
mosolygott akkor az én szám sarka is felfelé ívelt. Még mindig rettentően boldog vagyok hogy ő
az enyém lehet! Reggel 5 órakkor sikerült álomba merülni. A kanapén aludtam el a karjaiban amikor
éppen arról beszélt hogy melyik héten hányra jár dolgozni, holnap például 11 órára megy. Ez volt
az utolsó emlékképem a beszélgetésből, végül mindketten elaludtunk a kényelmetlen kanapén.


Nem aludtam sokat, össz-vissz 3 óra hosszát. A nap erősen világított be a nappali ablakán így
képtelen voltam tovább aludni amikor 8 óra tájban kiment az álmosság a szememből. Óvatosan
bújtam ki Connor karjai közül. Bementem a fürdőszobába, letusoltam, átöltöztem és  valami
vállalható frizurát készítettem elfeküdt hajamból.


Ma elmegyek az ügyvédhez hogy minél hamarább letudjuk bonyolítani a válást. Nekem nem kell
semmi Jeff vagyonából, nekem csak Connor kell és semmi, senki más! Egy jól fizető állást fogok
keresni, dolgozni fogok mert nem várom el Connortól hogy eltartson! Még csak most kezdem
felfogni igazán milyen is a felnőtt élet, csak lennék már túl a váláson! Életem legrosszabb döntését
hoztam meg azzal hogy igent mondtam Jeffnek az oltár kapujában, holott akkor is Connort
szerettem. Felelőtlen, aljas és hazug voltam, de ideje lenne felnőni és komolyabban venni az életet!


-Hova készülsz csajszi? -jött be Connor a fürdőszobába és egy "jó reggelt" puszit adott az arcomra.
-Elmegyek az ügyvédhez, minél hamarább el szeretnék válni! -válaszoltam, ám bevallom össze
szorult a szívem. Tudtam, hogy hamarosan újra fogok találkozni Jeffel. Szembe kell nézzek vele és
remélem hogy alá fogja írni a válási papírt amit én magam viszek el neki személyesen! Féltem attól
hogy megsajnálom, féltem attól hogy szörnyű állapotban fogom látni és elsősorban féltem
szembenézni vele, nem tudtam mire számítsak!


-Nagyon csini vagy ma! Mondtam már? -bókolt az én szőke hercegem, leült a kád szélére és
az ölébe emelt. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, ő pedig megcsókolt.
-Annyira gyönyörű vagy! -mormogta a számba, ajka egy másodpercre sem engedte el az
enyémet. Minthogyha össze ragasztották volna a szánkat, úgy tapadtak ajkaink egymáshoz.
Gyengéden csókolóztunk a fürdőkád szélén, végül a karjaiban vitt fel a hálószobába.


A gyengéd csókolózást felváltotta a vad érzékiség. Szívem hevesen dobogott amikor a kezével
a nyakamat cirógatta, ám volt olyan is amikor a popsimra vándorolt tenyere. A felsőmmel kezdte,
aminek a cipzárját óvatosan lehúzta. Lefejtett rólam minden hétköznapi ruhadarabot, csak a 
fehérneműmet hagyta rajtam, végül a saját ruháját is levetette.


Megcsókolta a kezemet, és a kézfejemtől haladt egyre feljebb a könyökömig, a nyakamig, végül
a számon pihentek meg ajkai. Már nem voltam szégyenlős előtte. Picit remegtem, de úgy gondolom
ez természetes hiszen az első együttlétünkre készülünk.


Gyengéden fogta a derekamat amikor lefektetett a hatalmas ágyra. Lefeküdt mellém és
folytattuk a csókolózást egészen addig  amíg ajkait levette az enyémekről és némi
komolysággal azt kérdezte: -Ugye szeretnéd most?
Persze hogy szeretném! -feleltem amire a szeme csillogással reagált én pedig boldogan
néztem bele a sötét barna csillogó szempárba.


Nem tudtam hogy mi fog történni, hogy vajon most meg-e fog történni?! Vagy ismét megzavar
minket a telefon csörgése, esetleg egy rozoga ajtó hangja amit kintről püfölnek?! Most hogy
belegondolok mindig Adele állt a megzavaró emberek első sorában, remélem ezúttal nem a
legrosszabbkor időzít, sőt remélem soha többé nem próbálja meg tönkre tenni az életünket, a
boldogságunkat!


Magabiztosan húzta le Connor a vállamról a fehérneműm pántját, annak helyét pedig
megcsókolta! Én vele ellentétben félénk voltam, látszott rajta hogy tapasztaltabb mint én, de ez
érthető hiszen én eddig egyetlen egy férfival voltam csak, aki nem más mint Jeff..


Megtörtént köztünk! Megtörtént az, ami már három napja is megtörténhetett volna. Ma nem
zavart meg minket semmi és senki, lefeküdtem azzal a férfivel akit a világon a legjobban szeretek!

- Folyt.Köv. -