Melyik a kedvenced?
                         
Összes válasz: 2229

   Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz  hozzá az  oldal híreihez ha
   szeretnél. Véleményezd  a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi  sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
   Gyakran ismételt kérdések és válaszok: The Sims 3
 

   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Lina, Viv, Miyu, Alfaa, ClaraAmy, Tiffany

 
 







 
   Ezek a weblapok az  oldal  csere  partnerei. Ha  szeretnéd,
   hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
   cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
   telen. Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék
   közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!


   
     
   
   








Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Ezek az aktív felhasználók böngészik jelenleg az oldalt:





Ingyenes webtárhely uCoz


4.rész




- Ennyi? - szakítottam meg a kínos csendet, s a tekintetem is elkaptam az övéről.
- Asszem... - túrt bele a hajába, s közben lábával a homokot piszkálta.
- Hát, nem erőltetted meg magad nagyon.
- Tulajdonképpen mi is a bajod velem? - lépett közelebb, a hangja pedig egy kicsit mérgesebbnek tűnt.
- Sok minden! - rántottam meg a vállaim hanyagul.
- Ami mit is takar? - vonta fel az egyik szemöldökét, s úgy, olyan igazán kis morcos képpel bámult rám.


- Legfőképp az a bajom, hogy elvetted a helyet Aliztól! A másik meg, hogy minden egyes mozdulatod kiakaszt, mert egy igazi egoista barom vagy! Nem veszed észre mekkora arcod van? - néztem rá ezúttal én is mérgesebben.
- Ja, bocs már, hogy az apám inkább engem hoz el, mint a te kis barátnődet! Azért gondolkozz már egy kicsit! És miért is lennék egoista? Tudod egyáltalán ennek a szónak a jelentését vagy esetleg felvázoljam? - lépett még közelebb, mire ösztönösen hátráltam két lépést, s ezzel egyre beljebb kerültem a vízben.


- Ne akarj itt vicceskedni! Pontosan tudom mit jelent, de úgy látszik kettőnk közül itt te vagy az, aki nem tudja! Vagy csak nem akarsz tudomást venni róla, mert az megbántaná az érzékeny kis lelkedet!
- És te olyan tökéletes vagy? Benned nincs hiba, azt gondolod? Csak emlékezz vissza, hogy beszélsz folyton anyukáddal! Szerinted ez normális? Annyira lázadni akarsz, hogy közben olyan embereket sértesz meg, akik ezt rohadtul nem érdemlik meg!
- Fogd be! Nem tudsz te semmit!
- Ó, te azt csak hiszed! - közeledett megint, mire automatikusan hátráltam, de azzal nem számoltam, hogy a talaj nem egyenletes és akkorát vágódtam a vízben, hogy a hátsóm is belesajdult.


- Most nézd meg mit csináltál te barom! Ezt akartad? Hogy elvágódjak? - csapkodtam dühösen a vizet.
- Nem volt tervben, de ha már így alakult... Kifejezetten tetszik a látvány!  - mosolyodott el, én meg már belefáradtam abba, hogy folyton mérgelődjek miatta, úgyhogy csak egy hangos sóhaj hagyta el a számat.
- Segítenél? - nyújtottam felé a kezem, s közben próbáltam kedves tekintetet ölteni az arcomra.


- Ha! Milyen kis naiv vagy! - nevettem ki Olivért, miután lerántottam magammal a vízbe. - Ezt most nagyon megérdemelted! - nevettem tovább.
- Na, most el kell ismernem, ez szép húzás volt! - mosolyodott el ő is, ezzel együtt a nevetésem is egy kicsit alábbhagyott. Csak néztem a mosolyát, a szép barna szemeit, a borostáját meg a vizes pólóját, ami egy kicsit áttetsző volt, így láthattam a kidolgozott felsőtestének egy apró kis részét. Ó, te jó ég! Nem, ugye ezeket nem gondoltam komolyan? Nem, nem, kizárt! Nem!


- Mire gondolsz? - zökkentett ki Olivér, mire csak értetlenül dadogni kezdtem.
- Mi? Semmire! Mire gondolnék? - fordultam el tőle, hogy ne lássa az arcomra szökő pírt. Basszus, ez nem lehet! Én nem szoktam így reagálni, nagyon gyorsan le kell csillapítanom magam!
- Valamire biztos, ha már ilyen hirtelen elhallgattál! - ugyan nem néztem rá, de a hangján tisztán érezni lehetett, hogy mosolyog. - Csak nem zavarba jöttél a látványtól? - erre felé kaptam a fejem és olyan csúnyán néztem rá, amilyen csúnyán csak lehet.


- Barom! - s valami hirtelen ötlettől vezérelve egy kis vizet fröcsköltem az arcába.. Ajaj, ezt lehet nem kellett volna..
- Igen? - felpattant, s gyorsan két kézzel alám nyúlt és felkapott a vízből, majd egyre beljebb és beljebb cipelt.
- Ne már! Tegyél le, hé! - rúgkapáltam a karjai között, de nem hatotta meg. - Olivér, ne csináld! Nem tudok úszni! - kérleltem tovább, majd abban a pillanatban meg is állt.
- Tényleg? - nézett rám olyan meglepett képpel, mint ha valami olyan dolgot mondtam volna, ami nem normális.
- Miért, ezen a Földön minden ember tud úszni vagy mi? Miért olyan meglepő ez? - kérdeztem még mindig a karjai között csüngve. Túl közel volt hozzám, ki kell szabadulnom a kezei közül.


- Hát nem, csak nem tudom, azt gondoltam, hogy te tudsz. Ne haragudj! - s azzal óvatosan le is rakott a vízbe.
- Nem gond, felejtsük el! - legyintettem, majd megindultam a part felé.
- Hé, nem csinálunk valamit? - sietett utánam.
- Mégis mit? - kérdeztem vissza, de nem álltam meg továbbra sem.
- Nem tudom, nézzünk szét a városban vagy ilyesmi.. Van egy tök jó bár, nem is olyan messze.. Elmehetnénk.
- Miért? - torpantam meg és felé fordultam. Kíváncsi tekintettel néztem rá, nem tudtam miért akar velem bármilyen közös programot csinálni, hisz eddig nem voltam hozzá valami kedves.


- Ha már a sors úgy hozta, hogy ki kell bírnunk egymás mellett egy teljes hétig, akkor talán választhatnánk azt az opciót is, hogy jól elvagyunk és nem marjuk egymást.. Talán kezdhetnénk a nulláról. Na? - ezen egy pillanatig elgondolkodtam, majd arra jutottam, hogy nem ismerek Olivérre. Régen nem volt ilyen, sosem kereste a társaságom, ha ott volt nálunk, mindig csak saját magával volt elfoglalva, most meg hirtelen elhív, hogy együtt menjünk el valami bárba, meg, hogy kezdjük az egészet az elejéről... Gyanús ez nekem.


- Ne agyalj már annyit!
- Jó, na, menjünk akkor. - adtam meg magam. Ki tudja, talán még a végén megkedvelem és nem fogom a szememmel kinyírni, ahányszor csak meglátom. - De át kell öltöznöm, nem mehetek vizes ruhában. - néztem magamon végig, majd egy pillantást vetettem Olivér pólójára is, de nem kellett volna. Azonnal el is kaptam róla a szemem.
- Ja, asszem nekem is. - mosolyodott el, majd mindketten bementünk a házba átöltözni.


- Hmm, micsoda helyre hoztál Olivér! Csak nem ez az első randink? - hülyítettem, miután megérkeztünk az említett bárba. Tetszetős volt, tisztára olyan, mint ha Hawaii-n nyaralnánk.
- Ja, pont eltaláltad! - mosolygott rám, majd kézen ragadott és odaráncigált a pulthoz. - Mit iszol?
- Ööö, fogalmam sincs! Azt sem tudom mi közül lehet választani!
- Jó, akkor majd én választok neked is. - majd kacsintott, én meg a szememet forgattam.


- Le akarsz itatni? - szürcsöltem bele az ínycsiklandó koktélomba, s közben Olivért vizslattam.
- Olyasmi. - ivott bele ő is az övébe, aminek gyönyörű kék színe volt. - Egyébként neked alkoholmenteset kértem, szóval ne nagyon játszd majd meg az elvetemült, részeg tinédzsert. Oké?
- A francba, pedig pont ezt akartam csinálni! - játszottam meg a sértődöttet, majd megfordultam és a koktélommal együtt elindultam szétnézni a bár egész területén.


Tényleg teljesen olyan feelingje volt, mint ha az ember Hawaii-on nyaralna és ez nagyon bejött. Odasétáltam a partra, leültem a homokba és csak néztem a hullámzó vizet és kortyolgattam az alkoholmentes koktélomat. Viszont az feltűnt, hogy Olivér nem csatlakozott hozzám, így körbenéztem, hát ha meglátom valahol.. Remélem nem hagyott itt egyedül, mert akkor kinyírom.


És meg is pillantottam a víztől nem messze. Ott volt, egy szőke hajú lánnyal és olyan szélesen vigyorgott, mint még soha. Marha jó. Ezért aztán elhozhatott magával, hogy most meg egy szőke cicababával enyelegjen. Gyorsan felpattantam a homokból, a koktélomat kilöktem egy kukába és visszarohantam a nyaralóba. Olivér rám sem hederített, amikor elmentem mellette, valószínűleg a kis csaj mellei jobban elvonták a figyelmét.. 


- Hé, hé, hova ilyen sietősen? - szólt utánam Szabolcs, miközben a konyhában szerencsétlenkedett valamit, de én rá sem hederítettem, rohantam tovább a szobámba... Khm, szobánkba. Hagyjon már engem békén, nem mindegy az neki, hogy hova rohangálok? Becsaptam magam mögött az ajtót, majd belefúrtam magam az ágyamba. Amint becsuktam a szemem, egyből az a szőke csaj furakodott a gondolataimba és képtelen voltam onnan kitörölni. Tökéletes alak, szép haj, kifogástalan arc....


- Hát itt vagy! - hallottam amint egy ajtó csapódik, de nem figyeltem rá, azt hittem csak álmodom. - Maja, ébresztő! Hé, kelj már fel! - hallottam az ismerős hangokat, de csak nyöszörögni tudtam.
- Hagyj! Aludni akarok! Nem érted? Hagyj már! - nyöszörögtem, bár nem tudtam, hogy az illető érti-e egyáltalán mit motyogok.. Mint akit fejbe vertek, olyan kába voltam.


Mikor sikerült végre feltornáznom magam és visszatérnem a valóságba, megláttam Olivért az ágyam végénél állni. Egyenesen engem bámult.
- Mi van? - förmedtem rá, és direkt nem akartam egy cseppnyi kedvességet sem a hangomba csempészni.
- Hogy mi van? Mégis hova a fenébe tűntél? Ott kerestelek! - fonta karba a kezeit, s láttam, hogy nagyon dühös, de nem érdekelt, mert én is ugyanilyen dühös voltam rá.


- Ó, persze, mint ha annyira érdekelt volna, hogy mi van velem! A dögös csaj egy kicsit jobban lefoglalt, mint, hogy velem kelljen foglalkoznod! - pattantam fel az ágyból, s az ablakból bámultam kifele, csak, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
- Szóval innen fúj a szél..
- Nem, nem fúj sehonnan, csak ha közös programot akarsz csinálni, akkor ne azt kelljen már néznem, hogy, hogy falod fel a szemeiddel a dögös szőkét!


- Maja, féltékeny vagy? - lépett mellém, erre a kérdésére pedig azonnal villámokat szórtam rá a szemeimmel.
- Csak szeretnéd! - léptem el mellőle, majd az ajtó felé vettem az irányt.. Vagyis vettem volna, de ez a barom a karomnál fogva megragadott és közelebb rántott magához.

108