Másnap reggel dünnyögve nyomom ki a telefonom ébresztőjét, amit még tegnap este állítottam
be, hogy biztosan időben felébredjek és legyen elég időm arra, hogy elkészüljek. Nagy nehezen
lekászálódom az ágyról, elvégzem a reggeli rutinjaimat, majd a szokásos kávéfőzési procedúra
következik. Sajnos kávé nélkül nem tudom elkezdeni a napot, ez már egy ilyen beidegződés
vagy napi rutin, nem is tudom minek nevezzem, d e azt hiszem a legtöbb ember ugyanígy van
ezzel, mint én.
Ahogy megfő a kávém, kiöntöm egy bögrébe, megízesítem, aztán kicsoszogok az erkélyre,
hogy megnézzem milyen az idő. Miközben kortyolom a forró italt, bámulom a lent elhaladó
embereket, megfigyelem milyen ruhában vannak, s közben azon agyalok, hogy mégis mit
kellene felvennem az interjúra. Egy kicsit fúj a szél, de nincs túl hideg, szóval nagyon nem kell
felöltöznöm, viszont azért meleg sincs. Egyelőre még mindig fogalmam sincs az öltözékemet
illetően.
Aztán végül sikerül kiválasztanom egy szerintem megfelelő szerelést, ami az időjárásnak is és
az interjúnak is megfelel. Legalábbis remélem, hogy ez jó lesz. Pontosan 8:47 perckor kilépek
az ajtón, s nyugisan elsétálok az állomásra, megveszem a jegyet, majd a táblára kiírtak szerint
kimegyek a 3. vágányhoz, ahová érkezni fog a vonatom.
Pár percet ugyan késik, de végül 9:28-kor berobog elénk az Inter City, a hangosbemondóban
közben a hölgy bemondja, hogy "A vonat számozása a kocsik végén a 18-as számmal kezdő-
dik", rápillantok a jegyemre, amin a 22-es kocsiszám, 38-as ülése szerepel, így rögtön nézni
kezdem, hogy melyik kocsiba is kell felszállnom. Szerencsére hamar megtalálom, gyorsan fel
is pattanok rá és elkezdem bóklászni a helyek számozását.
10:06-kor szállok le a vonatról, így még kereken 54 percem van arra, hogy oda érjek a megadott
címre. Mr Right szerint ugye kb 20-25 perc gyalog, szóval a leglassabb tempómban kezdek
el sétálni, hogy ne érjek oda olyan hamar.
Sikerül annyira elnyújtanom a sétát, hogy csak 10:48 peckor érek a megadott címre, bemegyek
az épületbe, megkeresem a liftet, majd felmegyek vele a 3. emeletre. A lépcsőház folyosóján még
várok néhány percet, aztán odasétálok az ajtóhoz és megnyomom a csengőt. Kétszer is. Már-
már kezdem azt gondolni, hogy ki sem nyitják az ajtót, de aztán mielőtt még harmadjára is meg-
nyomnám a csengőt, lépteket hallok a túloldalról.
- Ööö, jó napot kívánok! - köszönök azonnal az ajtót nyitó nőnek, aki igazán szép és csinos, s
egy cseppet meg is lep a látványa, hisz egy férfira számítottam és nem rá. - Jamina Scarsini
vagyok és az állásinterjúra jöttem.. Remélem jó helyen járok! - mutatkozom be azonnal, s bízom
benne, hogy nem tévesztettem el az ajtót. A nő mosolyog egyet, majd beinvitál a lakásba. Ezek
szerint jó helyre jöttem.
- Foglaljon csak helyet! - mutat kedvesen a kanapéra, s miközben én leülök, ő valamit a
konyhaszekrényben matat.
- Ó, köszönöm szépen! - veszem el a felém nyújtott pohár innivalót, s közben végig mosolygok
rá. Igaz, nem vagyok szomjas, de ha már így kínálja, akkor nem utasíthatom el.
- Nos, akkor térjünk is a tárgyra! - ül le a tőlem kicsit távolabb lévő fotelre, s úgy helyezkedem,
hogy a szemkontaktust tartani tudjam vele. - Jaj, még be sem mutatkoztam! Andrew felesége
vagyok, Elizabeth, de szólíts nyugodtan csak Lizának! Remélem nem gond, ha tegeződünk!
- nyújta felém a kezét, mire szorosan megrázom, és persze beleegyezem a tegezésbe.
- Nem tudom, hogy Andrew pontosan mennyit mondott el neked a telefonban, de most akkor én
elmondok mindent.. Kezdeném is azzal, hogy heti 4 napot kellene csak vállalni, a többin én is
tudok Miriamre vigyázni. Nekem minden reggel 9-re kell mennem a munkahelyemre, ami azt
jelenti, hogy 8:30-ko r indulok itthonról, így neked már 8-ra itt kellene lenned, biztos, ami biztos
alapon. Amint azt tudod, Miriam 3 éves, elég sokat kell vele foglalkozni, játszani, néha tanítgatni
neki új dolgokat, természetesen ennivalót adni neki és satöbbi. Amit csak egy 3 éves gyerek
igényel.
Napi 6 óráról lenne szó, ahogy az a hirdetésben is szerepel, tehát én már olyan 2 óra fele itthon
is vagyok, de ha mégsem, akkor természetesen telefonálok, szóval néha előfordulhat egy kis
túlóra is, amit természetesen szintén kifizetünk. Andrew általában 3 óra fele ér haza, de van, hogy
már délben elszabadul, olyankor persze te is hazamehetsz. Valamint egy kis házimunka is rád
lenne bízva, ilyenek, hogy mosogatás, főzés, mosás, vasalás..Reméljük ez nem okoz jelentősebb
gondot. Ugye tudsz főzni?
- Persze! - vágom rá azonnal.
- Szuper! - mosolyog rám Liza, majd előveszi a telefonját és pötyögni kezd valamit. - Meg tudnád
adni a számod? - kérdezi, majd természetesen igennel válaszolok és lediktálom neki, aztán
megcsörget, hogy nekem is meglegyen az övé. - Azt hiszem nagyjából mindent elmondtam,
neked van esetleg valami kérdésed?
- Öhm, igen, lenne egy.. Melyik az a 4 nap, amikor jönnöm kellene?
- Ó, igen. Hétfő, szerda, csütörtök és a péntek.. Szóval a hétvégéd az teljes mértékben szabad
marad. Megfelel így?
- Persze! - bólogatok, s közben kedvesen mosolygok is.
- Szuper.. Akkor esetleg, ha bármilyen kérdésed lenne még, csak csörögj rám! - állunk fel a
kanapéról mindketten és a bejárati ajtó felé indulunk.
- Rendben.. Akkor ezek szerint meg is kapom az állást? - nézek rá kissé csillogó szemekkel,
mert ez a beszélgetés nekem nagyon azt sugallja, hogy bizony enyém a meló.
- Egyelőre úgy néz ki, hogy igen.. Természetesen látnunk kell, hogy hogy bírod, mennyire tudsz
bánni Miriammel, és majd csak azután írunk alá egy szerződést.
- Rendben! Akkor holnap már jöhetek is?
- Igen, akkor a megbeszéltek szerint 8-ra!
- Rendben, akkor holnap! Szia! - köszönök el, majd kilépek az ajtón.
Hatalmas mosollyal szállok be a liftbe, s konkrétan még fel sem tudom fogni, hogy holnaptól
dolgozni fogok! Ahogy kilépek a liftből, előhalászom a telefonomat a táskámból és megnézem,
hogy Noah üzent-e valamit. Semmi. Nem hívott, SMS-t sem írt, így gyorsan felnézek messen-
gerre, hát ha ott üzent, de ott sincs semmi. Ajj, és most mégis mihez kezdjek?
~ Folytatás következik... ~