Melyik a kedvenced?
                         
Összes válasz: 2229

   Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz  hozzá az  oldal híreihez ha
   szeretnél. Véleményezd  a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi  sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
   Gyakran ismételt kérdések és válaszok: The Sims 3
 

   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Lina, Viv, Miyu, Alfaa, ClaraAmy, Tiffany

 
 







 
   Ezek a weblapok az  oldal  csere  partnerei. Ha  szeretnéd,
   hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
   cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
   telen. Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék
   közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!


   
     
   
   








Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Ezek az aktív felhasználók böngészik jelenleg az oldalt:





Ingyenes webtárhely uCoz


4.rész



4.rész - A cél érdekében

HANNAH

Hirtelen elhomályosodott minden. Annyira emlékszem, hogy Black Fang megharapott, én pedig elájultam.
-Hannah… Hannah… Hallasz?... – valaki beszélt hozzám. Nem volt sokáig rejtély, hogy ki az. Kinyitottam a szemem, és Mike-ot láttam magam előtt.
- Szia – suttogtam. Mike segített felülni, és utána hozott egy pohár vizet.
- Mit keresel itt? Milyen nap van? – kérdeztem, mikor Mike visszajött a konyhából. A fejem széthasadt, és a csuklóm is fájt. A földön vércseppek voltak.
- Hazajöttem a szüleimhez, és vasárnap reggel. – Ezek szerint át aludtam egy teljes napot. Bár még most is álmos vagyok. El sem hiszem, hogy Mike itt van. Amikor utoljára láttam akkor abban a lakóházban volt ahol Lydia és én lakást bérlünk. Ez még hétfőn volt. A hét többi napján iskolába sem jött. – Te mit keresel itt?


- Kutyaszitterkedem. – válaszoltam szűkszavúan. Mike, és én felültünk a kanapéra.
- De nekünk nincs is kutyánk – Mike értetlenül nézett rám.
- Ja boccs. Kutyátok az tényleg nincs. – Mike nem értette mit akarok ezzel. – Van egy farkasotok. – ahogy elnéztem Mike-ot ő nem tudott Black Fang-ről. – Szerinted mégis mi a fene harapott meg?! – kissé feljebb emeltem a hangomat.
- Te mennyire verted be a fejed? – nevetett Mike. Szerintem egyáltalán nem vicces ez az egész.
- Eléggé, de ennek semmi köze nincs Black Fang-hez!
- Ohh, szóval neve is van… A szüleidet hívjam elsőnek vagy a mentőket? – Mike elővette a telefonját. Már nem nevetett, igenis komolyan gondolta, amit mondott.


- Nincs semmi bajom!! – üvöltöttem, majd felálltam a kanapéról. Hirtelen morgást hallottam a hátam mögül. A vér is megfagyott bennem. Nem mertem megfordulni, mivel tudtam, ki vagy mi van ott.
- Minden oké, Hannah? – kérdezte. Mike kérdésére a hang a hátam mögül még hangosabb lett. Jeleztem neki, hogy csendesebben, majd bólintottam. – Mi a baj? Mitől félsze ennyire? Nincs is itt semmi! – Black Fang egyre hangosabban morgott. Mintha azt akarná mondani, hogy ne hallgassak Mikera. De hogy-hogy nincs ott semmi? Akkor mi van mögöttem? Választ akartam kapni a kérdéseimre, és megfordultam. Nem volt ott semmi.


Meg könnyebbülten sóhajtottam fel, de még mindig remegett a testem.
-Hé – Mike hirtelen megfogta a kezem. Ettől csak még jobban megijedtem. Felé fordultam mire ő rám mosolygott. – Minden oké? – Az egyik kezével átkarolta a vállam, a másikkal pedig letörölte a könnyeimet az arcomról. Bólintottam egyet. Még mindig nem engedett el. – Nem vagy éhes?
- Én mindig az vagyok. – mosolyogtam. - Nem is érdekel mi történt?
- Miért, el szeretnéd mondani? - Határozottam megráztam a fejem. – Akkor nem. – Mike adott egy puszit a homlokomra, majd bevezetett a konyhába.

Lydia

- Jól aludtál? – kérdezte David miközben felhúzta a redőnyöket a nappaliban, ahol én aludtam. Nem akartam elfoglalni a szobáját, így kint aludtam a nappaliban.
- Nem aludtam. – válaszoltam álmosan, majd felültem.
- Mondtam, hogy válaszd az ágyamat. – poénkodott David, majd leült mellém.
- Nem az volt a baj…
- Akkor? Köze van Alison-hoz?
- Honnan tudsz, te Ali-ről? – kérdeztem gyanakvóan.
- A buszmegállóban azt hitted én vagyok az, ami furcsa, hiszen gondolom Alison lány, szóval ezt vegyem, úgy, hogy úgy nézek ki, mint egy csaj? – elég sértődött fejet vágott miközben ezt elhadarta. Én csak a szemeimet forgattam. – Nehéz téged megnevettetni. – jegyezte meg.
- Akkor ne próbálkozz.
- Te mindig ilyen komoly vagy? – megráztam a fejem. Általában én szoktam gúnyolódni másokkal. David sóhajtott egyet. – Nem tudom ki ez az Alison, de ezek szerint nagyon megbánthatott téged. Tudom, hogy nem egy idegennek szeretnéd kiönteni a szíved, de mit csinált veled?
- Itt hagyott… De erről ő nem tehet. – pár könnycsepp végig gurult az arcomon.
- Nagyon sajnálom…


David átölelt, amit egy pár másodpercig engedtem, is, de aztán gyorsan letöröltem a könnyeim, és felálltam.
- Köszi, hogy itt lehettem, de nekem most mennem kell.
- Máskor is jöhetsz. – erre elmosolyodtam. – Hát a végén csak sikerült jobbkedvre derítenem téged. Amúgy hol laksz?
- Bacon Hills-ben.
- Az elég messze van.
- Nekem mondod? – David nevetni kezdett.
- Ha majd arra megyek, megkereslek, hogy hogy vagy.
- Akkor majd te alszol az én kanapémon. – David csak mosolygott, én pedig kiléptem az ajtón.



KENSI – Vasárnap este

-Tuti, hogy Black Fang itt van? – kérdeztem kételkedve Vale-t. Ő jobb az ilyenesben, mint én, de egy mancs nyomot sem találtunk, mióta itt vagyunk. Valerie behozott a belvárosba, itt pedig egy óriási házba.
- Az biztos, hogy itt volt. Gyere. – Valerie intett a fejével, majd a nappaliba vezetett. – Mit látsz?
- Egy nappalit. – válaszoltam gúnyosan.
- Nézd meg jobban. – kissé vonakodva, de vetettem egy hosszabb pillantást a helyiségre.
- Kaparás nyomok a földön. – Valerie bólogatott. – És egy… - leguggoltam a kanapé elé, és egy kiálló kis izét húztam ki belőle. – És egy agyar.
- És még?


A lábam már fájni kezdett a guggolástól, ezért leültem a földre.
- Vércseppek. – válaszoltam. Valerie intett a fejével, hogy folytassam. Körül néztem a szobában, de már nem láttam semmit sem. Megráztam a fejem, hogy nem tudom.
- Vizsgáld meg a vércseppeket. – utasított. Úgy néztem, mint borjú az új kapura, vagy talán még hülyébben.
- Ezt hogy érted?

- Talán megtudsz belőlük valamit. Például, hogy fiúé, vagy lányé, körülbelül hány éves…
- DNS gépnek nézek ki talán? Honnan tudnám ezeket?!
- Vámpír vagy. Vagyis az biztos, hogy jobban értesz ehhez, mint én.
- Most komolyan azt várod tőlem, hogy nyaljam fel a padlóról azt a pár vércseppet, ami már vagy három napja rohad itt?! – Valerie lassan bólintott egyet. – Azt hiszem nem értetted. KI VAN ZÁRVA!
- Jajj már! Áldozatot kell hozni a cél érdekében! – Vale megint jött ezzel a hivatalos dumájával. Én csak a szememet forgattam, és pofákat vágtam hozzá. Majd végül belementem.
Az ujjammat végig húztam az egyik cseppen, de hiába. Az már odaszáradt.
- Próbáld meg még egyszer! – kiáltott rám Vale.
- Nem érted, hogy használhatatlan?! – ez inkább költői kérdés volt.


Valerie és én haza mentünk, mivel egy használható nyomot sem találtunk. Sem Black Fang-et, sem azt, akit megharapott. Jobbnak láttunk, hogy hazamenjünk, minthogy az menjen haza előbb, akinek a házában kutakodtunk.
-Ezt nézd! – kiáltottam. Megfogtam Valerie karját, és odaráncigáltam az istállóhoz. A farkasok a megszokott helyükön voltak, és amint láttuk Dangerous-t a fehér tigrist is bevették köreikbe. Elkezdtem magamban számolni őket: Lucky, Odri, Fearless, MidNight, MoonLight, Darkness, és Black Fang! Ott állt Dangerous mellett.
- Black Fang hazajött! – kiáltotta Valerie boldogan. Erre az örömteli kiáltásra Darkness azonnal felkapta a fejét, aki már javában aludt. Ő volt a legöregebb farkas a falkában. Mordult egyet, majd visszahajtotta a fejét a lábára.


Odarohantam hozzá, leültem a földre, és átöleltem a nyakát. Ő mozdulatlanul állt a helyén. Dangerous láthatóan féltékenykedett, mire Valerie letelepedett a mellette levő szalma kötegre. Az egyik fiatal farkas, Lucky egy halott szarvast vonszolt maga után az istállóba. Lerakta a többiek elé. Azok boldogan falatoztak szegény állat húsból. De mit tehetünk ez ellen, ez táplálék lánc és, kész.
- Van valami baja Balck Fang-nek? – suttogta Valerie.
- Jajj, kérlek, csak most ne játszunk nyomozósdit! – nyafogtam. – És ugyan miért lenne valami baja?
- Nem eszik.
- Ez még nem jelenti, hogy valami baja van. Lehet, hogy már evett. És amúgy meg kiesett az egyik agyara emlékszel?
- Nézd meg a fogait, lehet, hogy begyulladt a helye. – Belementem, csak hogy Vale csendben maradjon. Black Fang engedte, hogy kinyissam a száját. Tényleg hiányzott az egyik agyara, de nem volt vele semmi gond. – Van valami? – kíváncsiskodott tovább Vale.
- Igen… Azt hiszem, van. – Valerie közelebb csúszott. Valami be volt akadva az állat fogai közé. Kiszedtem, mire morgott egyet, majd oda lépett ő is a „svéd asztalhoz”.
- Mi az??
- Egy karkötő… - A karkötőn egy név volt: HANNAH

LYDIA – Vasárnap este

Már késő este volt, éppen lefekvéshez készülődtem. Hannah-val nem beszéltem, de küldött egy SMS-t, hogy csak hétfő reggel találkozunk a suliban. Már megfürödtem, és pizsamában ültem a nappaliban. Valami nézhetőt kerestem a Tv-ben, se hiába. Tudom, hogy holnap suli, de egyszerűen nem tudtam aludni. Két dolog járt folyton a fejemben: David, és Alison. Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy Alison halott. De még mindig nem tudtam felfogni. Válaszokat kerestem egész héten, és hétvégén, de csak egyre több kérdés lett. Feltételezzük, hogy Alison meg halt. Akkor kivel voltam a cukrászdában? És most feltételezzük, hogy ez csak egy vicc, akkor pedig ki volt az a rendőr, akivel tegnap találkoztam Ali-ék háza előtt? Minden lehetséges magyarázatot végig vetten, de hiába. És még ott volt David is. Többet tud az Alison ügyről, mint bárki más. Egyáltalán miért érdekli egy ilyen kiscsaj problémája, mint én? Már az is felmerült, hogy esetleg van valami hátsó szándéka, de nem tudom, mi lehetne az. Talán léteznek ilyen kedves emberek is?
A nagy belső monológomat egy, a konyha felől jövő zaj szakította meg. Olyan volt, mint az ajtó nyikorgása. A konyhaajtó nem lehetett, az nem nyikorog. De a bejárati ajtó viszont igen. Kikapcsoltam a Tv-t. Nem volt kedvem horror filmeset játszani, így inkább gyorsan felálltam, és kirohantam a konyhába.


Mármint, csak ki akartam rohanni a konyhába. A hálószobában megtorpantam, és teljesen lefagytam. Alison feküdt az ágyamon.
- Ali? – kérdeztem halkan.
- Hiányoztam? – kérdezte, egy öntelt vigyorral a képén.
- Miért nem tudsz, már eltűnni végre?! – üvöltöttem rá mérgesen.
- Ez durva volt. – Alison a szívéhez kapott. Pont mintha lenne is neki. – Még tőled is Lydia. Pedig én segítek neked. Mindig is segíteni fogok.
- Nem segítesz te semmit… De egy igazi démon vagy!
- Végre valamit el találtál. – tapsolt Ali.
- Miért szórakozol velem?! Jelenleg azt kívánom bár tényleg halott lennél! – könnyes szemmel üvöltöttem vele. Látszólag nem hatotta meg.
- Tényleg halott vagyok… 
Már tényleg nem tudtam mit higgyek. Alison itt ül a szobámban és azt mondja, hogy halott. Most már biztos voltam benne, hogy mind ez hazugság.
- Pedig látszólag nem vagy az.
- Te látsz, viszont ez nem jelenti, hogy itt is vagyok. – értetlenül néztem Alisonra.


- Rajta. – Alison a biccentett a fejével a szekrényem felé. A szekrény tetején egy fényképező gép hevert. Leemeltem onnan, és magam elé tartottam. – Csííz! – mondta Ali gúnyosan.
Lenyomtam a fényképezőgép gombját, és lefotóztam. Viszont amikor visszanéztem a képet nem volt rajta semmi. Csak a szobám; az ágy, az éjjeli szekrények, az asztali lámpám, az ébresztő órám, a ruháim a földön. Elvettem a szemem elől a gépet. Alison már nem volt a szobában.
-Ez mit jelent?! – kiáltottam. Igaz, senki sem volt a lakásban rajtam kívül, sőt szerintem a szomszéd szoba is üres volt, de én nem is hozzájuk beszéltem. Hanem Alisonhoz. – Hol vagy?! Azt mondtad segíteni akarsz, hát segíts! – kétségbe esetten kiáltoztam. – Hol vagy?!
Végre érkezett válasz is, halk suttogás formájában:
-Veled vagyok Lydia… Mindig is veled leszek… - szétnéztem, de nem tudtam honnan jön a hang. Mintha minden honnan jönne.

KENSI – hétfő reggel

-Én így ki nem megyek az utcára!! – üvöltötte ki a fürdőből Valerie. A karkötő láttán kikövetkeztettünk, hogy akit Black Fang megharapott, vagyis az újdonsült Őrző, egy Hannah nevű lány, aki vélhetőleg középiskolába jár. Azt már elintéztük, hogy Valerie bekerüljön a Bacon Hills középiskolába. És most azon ügyködünk, hogy úgy nézzen ki, mint egy átlagos gimnazista. – Miért nem te mész? – még mindig a falakon keresztül üvöltöztünk egymással.
- Soroljam? Vörös szem, szürke bőr, vámpír fogak…
- Az én bőröm pedig rózsaszín! És van egy jelzés az arcomon, ami jelzi, hogy Boszi vagyok!!
- Kiütés.
- Hogy mi?!
- Az mostantól kiütés. A bőröd pedig… Túl sápadt vagy esetleg?


Nyikorogva kinyílt a fürdő ajtaja. Valerie lépett ki rajta. A megszokott egybe ruha helyett egy világos farmer, és egy sötétzöld pulcsi volt rajta.
- Dögös vagyok mii? – Valerie neki támaszkodott a fürdő ajtónak.
- Az vagy csajszi.
- Még mindig hajlok afelé, hogy te is velem gyere.
- Jöhetnék megint a kifogásaimmal, de meg mondom kerek-perec. Nincs az az isten. – önteltem vigyorogtam Valeriere. Már így is elege volt belőlem (persze nem igazából J ), de még rá tettem egy lapáttal: - Hogy téged idézzelek: Áldozatot kell hozni a cél érdekében! – Vale szemei szint lángoltak a dühtől.
- Évezed mi? – gúnyos mosollyal az arcomon bólintottam.

108