 | Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha
szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is
kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.
| 
|
Ingyenes webtárhely uCoz
|
| 4.rész - Barbie
Estig sem ment ki a fejemből, helyesen teszem-e azt, amit teszek.
Kicsit zavaros. Talán adnom kellett volna egy esélyt a magyarázatra...
Késő estig keringtek ezek az értelmetlen gondolatok a fejemben,
A magány ittlétem alatt hamar kikészített, tudnom kellett volna, hogy
nem érdemes egyedül albérletbe költöznöm, hisz otthon még a szüleim láttak el
mindennel, volt kivel beszélgetni. Most pedig rá vagyok szorulva Glenre.
Ráadásul a tusfürdőt kint hagytam a polcon..
Ha végre rendesen kialszom magam, nem leszek ilyen búvalbélelt.
Ezt a rövid kis monológot egy fürdőben adtam elő Alexnek,
az ottlétem harmadik napján. Sophiet megint lepasszolta az
unokahúgának, ő pedig tovább kényeztetett és pesztrált.
Mitch csak két hét múlva jön haza, remélte, hogy legalább addig
nem hagyom őket egyedül, de terveztem, hogy hazautazok.
Bár neki még nem említettem. Félbeszakított a mesém alatt.
- Ez unalmas! Három napja csak a negatív siránkozást hallom.
Szaftos, és pikáns részletekre vagyok kíváncsi. Ne legyél mindig
ilyen pesszimista.
- Hát, ha ezt akarod. De ha nem szakítottál volna félbe, akkor
máris hallhattad volna. Pedig már belemerültem, és most
kizökkentettél...
Néhány percre rá, hogy elaludtam megszólalt a recsegő csengőm ami
a kis lakás minden pontján hallatszott.
-Letépem az arcát, ha megint az a kölyök szórakozik. ( A fölöttem lévő
lakásban egy körülbelül 16 éves fiú lakik a szüleivel. A "fiatalok" éjszaka rendszeresen buliznak,
és lejárnak a barátaival becsöngetni, Ilyenkor egy zsörtölődő öregasszonynak érzem magam.
És hol vannak éjszaka a szülők?)
- Te?
- Remélem nem keltettelek fel... Csak most értem rá, nem akartam vele
reggelig várni.
- Ez remek. Jóéjt.
- Csak fél perc Carol! - szólt mikor készültem rácsapni az ajtót.
- Mérem.
- Tudom, hogy nem találkoztunk napokig. Én átjöttem...Kétszer is.
De nem nyitottál ajtót. Azt hittem szándékosan tetted, de eszembe
jutott, hogy dolgoztál. Én pedig éjszakás voltam, ezért este sem
tudtam átmenni.
- És mi van a hétvégével?
- Azt átaludtam...
Ha igaz volt, ha nem, hittem neki. Máig nem tudom akkor
igazat mondott-e de már nem is érdekel.
- Ha ez igaz akkor...sajnálom. Csak..
- Az én hibám.
Néhány perc felszínes csevely után egy szál pizsamában
invitáltam be a házba. Ártatlan beszélgetésnek, és
teázásnak indult, ugyanolyan könnyed beszéddel mint a legutóbb.
Éjfél is elmúlt már.
Hagytam, hogy elcsábítson. Vagy szándékosan akartam elcsábulni...
10 perccel később
Nagyon késő van. Ideje lelépnem. Reggel dolgoznod kell Szép álmokat. - És diszkréten,
mintha a XIX. században élnénk, megcsókolta a kezem.
Nem szalaszthattam mégegyszer az alkalmat. Tudtam, ha
megkeresett csak gondol rám néha. És talán bízhatok is benne.
- Nem maradsz még egy kicsit? Én egyáltalán nem vagyok álmos,
de ha feltartalak akkor..
Glen talán csak erre a mondatra várt.
- Maradhatok még.
És folytattuk amit néhány napja elkezdtünk. Többé nem voltam
feszült, vagy szomorú. először felejtettem el
az eszemre hallgatni. És k*rva jó érzés volt.
Nem csak folytattuk, inkább befejeztük...
6 órával később
Az ébresztőm korán felkeltett mindkettőnket, hisz
munka van. Boldog voltam, hogy nem magányosan kelek
fel, hanem, hogy Glen ott fekszik mellettem. Örültem, hogy
nem lépett le míg aludtam.
20 perccel később már úgy kávéztunk együtt mint egy
házaspár. Ezt nem mondtam neki, nem akartam, hogy
kinevessen, de én így éreztem, ha ő talán nem is.. Hiába alig aludtunk,
olyan kipihenten és jókedvűen keltem fel, mint még soha.
Attól a reggeltől fogva nem tudtam rá haragudni, és próbáltam
mindenben a kedvében járni.
- Mikor is szoktál elindulni?
- Fél nyolckor. - Glen az órára nézett. - Addig van még
bő fél óránk.
- Várj, várj, csengettek! - Alig tudtam magamról lehámozni
Glent, de hát a fülsüketítő csengő...
Amint kinyitottam az ajtót a nyakamba ugrott egy
177 centis Barbie baba. De az igazi neve Olivia. Csoporttársam
volt a főiskolán, híres a kihívó, és néha ízléstelen szereléseiről.
Mondjuk úgy, hogy ő volt ott a "legjobb barátom" bár ez elég erős
kifejezés.
- De jól nézel ki Carol, hiányoztál!
- Te is Olivia. Mint mindig. Minek köszönhetem ezt a váratlan
látogatást? - Finoman puhatolóztam, hogy mi az istent keres itt
hajnalban, pont a legrosszabbkor.
- Hát az az igazság, hogy volt egy kis balhé otthon, és gondoltam míg
csillapodnak a kedélyek addig nálad fogok lakni.
- Milyen balhé?
- Az mindegy, majd elmesélem később. Most nem alkalmas. - Majd a
konyhában ácsorgó Glenre nézett.
Nem mondhattam neki nemet, hisz barátjának tartott. Olivia
beköltözött. És lőttek az intim szférámnak.
Folyt. köv.
| 
|
|
