6.rész - Túl tökéletes


Életem legcsodálatosabb reggele. A kemény padlótól kicsit sajgott a derekam, ám most ez nem érdekel. Minden érzékem rá fókuszál, mindenem az övé. Bárcsak minden egyes reggel így ébrednék. Mindenhol az ő csodálatos illata van, mindenhol Őt érzem. Talán akkor lenne tökéletes, ha az ő karjaiban ébredtem volna.


Elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne egy ilyen élet...Több mint tökéletes! Egyedül az szomorít el, hogy semmit nem tudok róla...Újabb kép villant be...Becca! Vele mi lesz?! Vagy mi volt..Belém hasított a félelem...Mi van ha csak egyetlen éjszakára kellettem?


-Jézusom Macon, te mióta figyelsz? -csattantam fel, és hamarosan éreztem ahogyan az arcom folyamatosan kezd pirulni.Nem jó kombináció. -Nem elég régóta...-húzta egy macsós mosolyra a száját. - Szóval te az engedélyem nélkül figyelsz ki engem...Ez felér egy zaklatással! -gúnyolódtam.Próbáltam elterelni a figyelmét arról, hogy mennyire zavarba hozott. Nem szólt egy szót sem, akárcsak tegnap este, amikor azon hezitált hogy mit csináljon velem. Ijesztő. -Igen?! -mondta mosolyogva, és elindult felém.


Fölém térdelt, majd elkezdett csiklandozni. -Ne Macon! Ne!!! -kiabáltam, akár egy nyolc éves kislány, és közben sikítva kuncogtam. -Zaklatás mi? -kérdezte mosolyogva, majd leszorította a kapálódzó lábamat. -Hagyd abba kérlek!! -mondtam sikítva. Azonnal abba hagyta, és a barna szemeit rám szegezte. Egy próbát megér...Elkezdtem kigombolni a hófehér ingjét, ám ő megmarkolta a kezem. -Most nem!-suttogta komoran. -Az ágyon van egy köntös, vedd fel, különben egész nap itt leszünk...Egyszerűen nem tudok betelni veled! -mondta, majd újra jött az a mindent elsöprő, bugyiszaggató féloldalas mosolya.


 A lenge szatén, kellemesen rásimult a testemre. Ilyen minőségi anyag még sosem volt rajtam. -Jól áll!-ölelt át hátulról, majd kis puszikat nyomott a vállamra, és a nyakamra. -Ideje reggeliznünk. Nem vagy másnapos?-kérdezte mosolyogva, ám a szorításából nem engedett. -Nem.-suttogtam, majd mégegyszer bepróbálkoztam nála, ezúttal sikerrel. -Ó Eloise!-zihálta a nyakamba. Szaporán kapkodtam a levegőt, ám a telefonom csörgése mindkettőnket kizökkentett az érzéki pillanatból. -A picsába!-sziszegte Macon.


-Basszus! Tanya!- kaptam a szám elé a kezem. Róla teljesen megfeledkeztem. -Szia.-suttogtam a telefonba. -Eloise! Elmondanád hogy mégis hol a francban vagy?! -ordított a telefonba. -Tanya, ez nem telefontéma, jól vagyok nyugi.Majd mindent elmesélek ha hazaértem. Jó?-mondtam elhúzva a mondatok végét, remélve hogy ezzel a kis információval megelégszik. -Nem Eloise! Nincs otthonunk. Kilakoltattak.-mondta feldúlva a telefonba. -De..De...Miért?-kérdeztem meghökkenve. -Azért mert három havi lakbérrel tartoztam Eloise. Jelenleg Seattleben vagyok, Peternél. Te is húzdd meg magad valahol, nem akarom hogy 40 kilométert utazz.Majd együtt kitalálunk valamit, oké?-mondta sírva, majd elbúcsúztunk egymástól.


-Valami baj van?-kérdezte Macon majd átölelt, és lepuszilt egy lehulló könnycseppet az arcomról. -Nincs otthonom.-suttogtam szégyenkezve. Ezt pont egy milliomossal beszélem meg...-Eloise pár napig lakhatsz itt, aztán keresünk neked egy lakást.-mosolygott rám, majd egy újabb könnycseppet törölt le a hüvelykujjával.-Dehát mi van a lányoddal? Nem itt lakik?-néztem rá kérdőn.Majd láttam hogy kuncogni készül, de inkább nem tette. -Négy házam van Portlandben, és még kettő Seattleben. Nyilván nem ebben a kis zugban lakom.-mosolygott rám. Kis zug?! Észre sem vettem hogy újabb könnycsepp gördül le a szemem sarkából, ám most ezzel nem foglalkozott, vigasztalásul megcsókolt.


Macon közölte velem, hogy ki is nézte a házat amiben lakhatok. Vett nekem "pár" ruhát, ugyanis a tegnapit nem vehettem föl, ami bűzlött a piától, Seattle pedig túl messze van ahhoz, hogy a nővéremtől elkérjem a ruháimat. Így hát csupa márkás ruhában álldogáltam, egy csodálatos ház közepén, egy csodálatos férfi közelében. Tegnap este feküdtünk le először, ám most rengeteg pénzt költött rám, ráadásul eladja nekem az egyik házát...Attól félek hogy álmodom, és hirtelen majd felébredek.


-Rendben.Kinyithatod.-emelte el a kezét a szemem elől. A hűvös szellő néha-néha belekapott a hajamba, és valami ismneretlen, mégis kellemes illatot éreztem. -Üdv itthon!-kuncogott a fülembe Macon. Automatikusan elmosolyodtam. Túl tökéletes. Egy igazi főnyeremény. Gyönyörű családi ház, tele növényekkel. Még nem láttam belülről, de már most tetszik.


-Macon! Hiszen ez gyönyörű!-kaptam a szám elé a kezem. Csodálattal néztem szét a házban, nem hatalmas, modern, hanem inkább családias. Hirtelen Jancsi és Juliska mézeskalácsházikója jutott eszembe. A gondolatra elmosolyodtam. -Nem tetszik?-kérdezte aggódóan Macon. -Az imént mondtam hogy gyönyörű! Nagyon tetszik!Imádom!-mondtam, majd csodálattal újra körül néztem..


-Az új otthonodra!-emelte a levegőbe a méregdrága pezsgőt, és az enyémhez koccintotta. -Valahogy nem tudom elképzelni hogy itt laktál...-motyogtam szégyenlősen. -Nem is laktam itt soha. A lányom, Katerina lakott itt. Vagyis lakott  volna, de neki ez a ház...-hirtelen abbahagyta, és körbe nézett. -Túl egyszerű.-fejeztem be kuncogva a mondandóját. -Igen.-bólogatott ő is mosolyogva. -Na és a hálószoba merre van? Nem akarod megmutatni?-majd huncutul rámosolyogtam. -Ó, de mennyire hogy meg akarom mutatni! Minden egyes zugát!-mosolygott rám kajánul.


Felkapott majd lábaimmal körbefontam a derekát, és így vitt be a hatalmas hálószobába. -Nem bánod ha később mutatom meg a szobát?-suttogta a nyakamba, és éreztem ahogy elmosolyodik. Válaszul elkezdtem gombolni a zakóját, majd az ingét. Közben ő is lehámozta rólam a ruhámat.


Csodálattal néztem ahogy az izmai megfeszülnek, miközben azt próbálja elérni, hogy minél közelebb legyen hozzám. Imádom,szeretem, de ezt nem merem vele közölni. És egyébként is annyi kérdésem maradt megválaszolatlanul. Boldog vagyok. Talán életemben először a legboldogabb. Nem akarom elrontani ezt a csodálatos pillanatot...