6.rész


Olyan szépen elfecsegtük Liammel az időt, hogy miután előrefordultam, rá kb. 3-4 percre ki is csöngettek. Az a csoda, hogy a tanár egyszer sem szólt ránk. Vagy annyira süket vagy nem akarta már újra megszakítani a bolygónkról szóló mondandóját. Sőt, azon meg még jobban csodálkoztam, hogy Alexandra egyszer sem fordult hátra, hisz az lehetetlenség, hogy ő semmit sem hallott az egészből. Kicsit gyanúsnak tartottam ezt a fene nagy csendjét, bár nekem addig teljesen jó, amíg egy szót sem szól hozzám.

- Hé, várj csak! Hová olyan sietős? - loholtam Liam után, aki szinte csak úgy kiviharzott a teremből. Csak nem megfutamodik előlem?
- Bocs, de hív a természet!
- Akkor szólj neki, hogy várjon még egy kicsit! Most pedig kérem az időt és a címet!
- Miről beszélsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Mi az, hogy miről beszélek? Ne játszd már a hülyét! Martin haverod találkozni akar velem, szóval kérem az infókat!

- Mondtam, hogy ez nem jó ötlet! 
- Én meg mondtam, hogy nem érdekel a véleményed! - néztem rá szúrós szemekkel. Mit érdekli őt, hogy mennyire jó ötlet ez? - Ha nem akarnád, hogy menjek, akkor egyszerűen meg sem említetted volna a dolgot! Szóval, most már ki vele!
- Nerm arról van szó, hogy nem akarom, egyszerűen csak nem tartom jó ötletnek! A kettő nem ugyanaz! - indult el a kijárat felé, de nem hagytam eliszkolni. Beálltam elé és tovább nyúztam.

- Akkor légy oly kedves és nyögd már ki végre, hogy hová kell mennem és hány órakor! Ne kelljen már térden állva könyörögnöm!
- Miért, megtennéd? - meresztette rám csokoládé barna szemeit.
- Nem! Dehogy! - vágtam rá azonnal. Azért olyan mélyre nem süllyednék. Hogy is képzelte?
- Akkor mit kapok cserébe?
- Egy seggbe rúgás megteszi? - s már lendítettem is a lábam, persze csak viccből, nem akartam én igazából bántani.

- Kicsit agresszív vagy, nem gondolod? - fordult el tőlem, s elindult egy másik irányba. Úgy tűnik minden áron le akar rázni.
- Ha a helyzet úgy kívánja kicsit keményebben kell fellépni. - mentem utána.
- Pedig szerintem ez nem az a helyzet.
- Na jó, Liam! Nem érek rá egész nap! Légyszíves mondd el amit tudnom kell és már békén is hagytalak!
- Tudom, hogy nem is akarsz vele találkozni, nem gond, át adom neki, nem lesz mérges. Majd keres magának egy másik csajt.

- Honnan tudnád? Gondolat olvasó vagy, vagy mi? Mert akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, nem megy valami jól, ugyanis én találkozni akarok vele! Utoljára mondom, légyszíves add meg a címet és az időt! - majd megálltunk a férfi mosdó előtt, s nagyon közel jött hozzám. Olyan közel, hogy már éreztem a leheletét a tarkómon. Hirtelen nagyon kiszáradt a szám és akkorát nyeltem, amit még egy emelettel feljebb is hallhattak a diákok. Túl közel volt hozzám és ez megrémisztett. Főleg azok a tág pupillái. Eddig észre sem vettem, hogy ilyen nagyok. Gyorsan hátrébb léptem egyet, ő pedig elkapta a tekintetét rólam és bement a mosdóba. Klassz. Most várhatok rá.

- Eltévedtél ribikém? Ez itt nem a női mosdó! - mutatott Alexandra az ajtón lévő férfi alakzatra, mint ha én magam nem tudnám, hogy mit ábrázol a jel.
- Képzeld, várok valakit, aki odabent van! - vágtam vissza flegmán és kicsit arrébb is álltam, s hátat fordítottam neki, ezzel jelezve, hogy egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi.

- Ne hidd, hogy nem tudom miben mesterkedsz! Én mindent látok és mindent tudok Natália! Ezt jól vésd az agyadba! Kár volt velem újat húznod, de idővel, amikor majd cseppet sem számítasz rá, rájössz! Au revoir! - persze, ha tudnám, hogy már megint miről beszélt, akkor könnyebb dolgom lenne, de most nem akarok kirakósat játszani, s nem is akarom megfejteni, hogy milyen hülyeség jár a fejében. Azt gondol amit csak akar, nem hat meg.

Na jó, nekem ez már nagyon gyanús. 10 perce állok a mosdó előtt és Liam még sehol. Mindjárt mennem kell órára, mi a csudát csinál ennyi ideig bent? Lehúzta magát? Vagy kimászott az ablakon? Nagyon ajánlom neki, hogy ne így legyen, különben nem tudom mit fogok vele csinálni, de az biztos, hogy nem fogja megköszönni. De most mi tévő legyek? Ha elmegyek órára, akkor valószínűleg a mai napon már nem fogok vele találkozni, ha csak valamilyen véletlen folytán nem ütközök bele a folyosón vagy, ha nincs másik közös óránk. Viszont bemenni meg nem merek. Ha valaki meglátna mit gondolna? Főleg, ha az egy tanár lenne. Tuti nem lenne jó vége. Ahh, Natália, most légy okos!

1,2,3.... Rajtaaa! - gyorsan körülnéztem, s miután meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, besurrantam a férfi mosdóba. Uram atyám, sosem csináltam még ilyet és ez egy kis adrenalinnal töltött el. Miután csendben becsuktam magam mögött az ajtót, csak álltam ott és füleltem, hát ha valami hangot meghallok. Kicsit morbid a helyzet, mert történetesen nem olyan hangokra vágytam, amik egy wc fülkéből jöhetnek, hanem valami másra. Beszélgetésre,  sírásra vagy ilyesmire. Bár kétlem, hogy a fiúk bejárnának a mosdóba sírni. Már ha egyáltalán ők tudnak ilyet. Viszont akárhogy füleltem, semmit sem hallottam.

Már épp fordultam  volna kifelé, amikor Liam hangja kis híján a szívinfarktust hozta rám.
- Nem csak agresszív, de te elvetemült is vagy. Mit csinálsz itt? - lépett ki a legutolsó fülkéből, ahonnan egy kis füst is áradt az ablak felé. Szóval titokban cigizik a kedves kis Liam.
- Tudod, hogy mit! Azt hittem már lehúztad magad a wc-n! Egy lány sem tölt ennyi időt a mosdóban még akkor sem, ha épp kenceficézi magát! De te... Fiú létedre lassan negyed órája bent vagy! Mennem kell órára, úgyhogy kérem az infókat és hűlt helyemet sem fogod találni!

- Hát hallod, te tényleg nem adod fel! Úgy látom nagyon el akarsz menni erre a találkára, hát akkor legyen. Délután 3:30, a Main Street és a Pasadena sarkánál. Ne nagyon késs, mert Martin a pontos lányokat szereti! De még most is azt mondom, hogy ez nem jó ötlet! Nagyon nem jó ötlet!
- Kösz szépen! Egy csomó időt megspórolhattunk volna, ha elsőre elmondod! - majd kidugtam a fejem a mosdó ajtaján, körül néztem és a tiszta levegő láttán kiosontam onnan. Nagyon paráztam, hogy ne lásson meg senki, de szerencsére sikerült titokban elmenekülnöm onnan. Legalábbis én akkor még azt hittem...

Hálát adtam az égnek, hogy a nap további részében egy olyan előadásom sem volt, ami Alexandrával közös lett volna, bár tény, hogy Nelly-vel az utolsó az volt, de ő annyira nem izgat. Egy szót sem szól hozzám, ha a barátnője nincs vele, sőt még úgy sem, ha éppen ott van, szóval ő nem sok vizet zavar. Vagyis, most éppen igen, mert állítólag ő látott valakivel, ami miatt Alexandra legszívesebben a vérpadra küldene, de ezen kívül tényleg nem okoz nekem különösebb fejfájást.

- Matty! Egész nap nem láttalak! - futottam a barátom után, akit pont megpillantottam a suliból kilépve a koli felé sétálni.
- Lia! Szia! - ölelt meg lazán. - Mizu? Milyen napod volt?
- Hát... Kezdődött úgy, hogy Alexandra leribancozott, amit nem tudok mire vélni, de azt mondta, hogy idővel rájövök, hogy nem volt jó ötlet vele újat húzni. Nos, továbbra sem értettem, hogy mi baja van, de hát ő tudja. Nem foglalkozok vele. Aztán Liam föci órán közölte velem, hogy egy haverja találkozni akar, csak épp egy fél napon keresztül kellett belőle kihúznom, hogy hol és mikor akar velem összefutni.

- Mi? Várj! - intett le a kezével, mielőtt tovább folytathattam volna a mondandómat. - Mi az, hogy fél napon keresztül kellett belőle kihúznod? El akarsz menni? - nézett rám olyan értetlen fejjel, mint ha valami ufót látott volna kinőni belőlem.
- Valójában az elején cseppet sem akartam, de aztán meggondoltam magam. Mi baj lehetne? Nem élhetek örökké a múlt árnyékában, hisz akkor nincs jelenem, sem jövőm, csak a múlt, amit már szeretnék örökre elfelejteni!

- Hát nem tudom Lia... Tudod ki az egyáltalán? Tudsz róla bármit is?
- Persze, hogy tudom. Szünetben Liammel a terem előtt beszélgettek, szóval láttam. Mondjuk semmit nem tudok róla, de majd megismerem. Nem akarok hozzá menni feleségül, de egy találkozásból mi rossz lehet?
- Jól van, ahogy érzed! De vigyázz magadra és, ha bármi van, akkor csak hívj!
- Jó, jó, ne izgulj, nem lesz semmi! - mosolyodtam el, mert én hittem benne, hogy egy szimpla találkozásból semmi rossz nem sülhet ki. Max rájövök, hogy nem az én esetem és akkor nem lesz a dologból semmi.

Matty-vel együtt visszajöttünk a koliba, ő elment a saját szobájába, én pedig az enyémbe. Még van egy kis időm a Martinnal való találkozásom előtt, így úgy döntöttem, hogy veszek egy forró fürdőt és próbálok ellazulni. Viszont egy kicsit beparáztam. Liam nagyon mondogatta, hogy nem jó ötlet és Matty sem ujjongott örömében, így ez egy kicsit rányomta a bélyegét a hangulatomra. Igaz, Matty-nek gőze nincs arról, hogy ki ez a srác, de Liam igen. Liamnek a haverja, ő nagyon jól ismeri. Miért mondta állandóan, hogy nem jó ötlet? Most bogarat ültetett a fülembe és egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből a szavait.

Nem tudom mit tegyek. Félek. Félek elmenni. Mi van veled Lia? Mitől félsz? Liam csak hülyéskedett, csak fel akart idegesíteni, nem gondolta komolyan! Mégis miért ne lenne jó ötlet? Nem mindenki olyan, mint Steven. Nem lehet mindenkit egy rossz múltbeli élmény miatt elítélni. Esélyt kell adni neki. Nem, nem, nem. Félek. Talán mégsem jó ötlet. Nem akarom, hogy megismétlődjön. Nem akarom újra átélni azt a szörnyűséget. Kész. Eldöntöttem. Nem megyek el.

~ Folytatás következik ~