6.rész - Bridgeport

2 nappal később


Megint itt állok.Itt állok a költözés szélén, pedig csak 2 hete jöttem.2 hét alatt sok minden megváltozhat.A barátaid, szerelmeid, ismeretségi köröd, és az otthonodhoz való hozzáállás.Nekem minden változott.
A házat nem adom el, hátha egyszer visszajövök.De ha 2 év után ott kint csodás életem lesz, mást fog „boldogítani” ez a ház.Sok rossz emlék fűződik ehhez a 2 héthez.A bőröndöm és a csomagjaim készen állnak, apa kocsija is lenn vár.Kölcsönadta hogy elmenjek Bridgeportba, mivel neki dolga van.Persze.Mindig van valami dolguk.


Mikor leértem apa ott állt, de legnagyobb csodálatomra anya az ígérete ellenére nem volt ott.
-Anya?
-Öhm, kicsim.Anyukádnak dolga van.Elutazik Jareddel.
-Jellemző.Nem is vártam mást.
-Na most legyél pozitív.Egy remek út előtt állsz.
-Hát igen.Remélem.
-Fay-jel mit beszéltetek meg?Meglátogatjátok majd egymást?
Igen.Apa semmit nem tud az egész veszekedésről.Nem is akarom, hogy tudjon, úgy is beleszólna.
-Hát..öh..igen.Meg skypolunk majd.
-Rendben.Vigyázz magadra!Ügyesen vezess!
-Jó-Jó..Apa, ma lesz az állásinterjúm, délután 5-kor.Ha nem indulok el, lekésem.
-Rendben.Gyere ide!


-Szeretlek Törpilla.
-Apa! – nevettem – Még mindig Törpillának hívsz?
-Örökké rajtad marad. – mosolygott – Na, indulj!
-Oké.Ha odaértem hívlak.Puszi.
-Puszi, szia!


-Akkor irány Bridgeport!

6 óra utazás múlva


-Szóval.Purple road 8.Ha minden igaz ez az.Ez?Nem is rossz.
Méregettem a lakóházat.Egy hatalmas felhőkarcoló volt,mely szürke színben pompázott.Olyan volt, mint a filmekben.A belváros egyszerűen pezsgett.Mindenhol ember, ment az élet.Mint ha New York-ban lettem volna.Csodás volt…..


….az új otthonom, Bridgeport.


Fel lifteztem az emeletemre.18.emelet.Beléptem, és megcsapott az illatosító mesés japán kert illata.Beléptem a házba, és gyönyörű volt.Egyszerű, modern, ízléses, pont az én stílusom.Leginkább a szobám tetszett.Teljesen más volt mint az előző.Tág és színes.Remélem így elfelejtem az ott történteket egy életre.




Körülbelül fél 3 fele járhatott az idő.Éppen Lasagne-t készítettem, mikor a mobilom megcsörrent.
-Halló?
-Szia Claire.Figyelj ha nem akarsz tőlem semmit akkor most mondd meg.Ha meg igen, akkor lenne kedved holnap eljönni velem egy igazi randira?
-Rob, én Bridgeportban vagyok.
-Mi?Tényleg?És mikor jössz haza?
-Hát remélem soha.
-Tessék?
-Bridgeportba költöztem.
-MIVAN?És el se búcsúztál?És egyáltalán miért mentél el?
-Nem bírtam már tovább ott lenni.Mindent elrontottam, szeretnék új életet kezdeni.Mellesleg kaptam egy elég jó álláslehetőséget.
-Ezt nem hiszem el.Pedig bírtalak.
-Szóval nem rontottam el veled teljesen? – harapdáltam a szám szélét.
-Csak majdnem. – nevetett – Figyelj Claire, nálad jobb lányt még nem találtam.Nem szeretném elrontani.
-Találsz nálam jobbat. – mondtam mosolyogva, de legbelül nem akartam ezt mondani.Tetszett Rob, viszont nálam sokkal jobbat érdemel.
-Nem hiszem….
-Figyelj, most mennem kell.
-Este hívhatlak?
-Igen.
-Rendben,Szia!
-Szia!


Felvettem egy fehér inget, és egy fekete szoknyát.Fogalmam se volt mit kéne ilyen alkalomra felvennem, de úgy gondoltam ezzel nem lőhetek mellé.Ehhez a szetthez még egy magassarkút is csatoltam.Akkor induljunk.


Szóval ez az irodaház.Elég nagynak tűnt, és igényesnek.Szóval lehet, hogy tényleg végre a sok rossz ellenére jóra fordul az életem.


-Jónapot! – kezdtem a köszönést a titkárnőnek.
-Jónapot!Miben segíthetek?
-Mrs. Both-hoz jöttem.
-Hányra?
-5-re.
-Maga Claire Swanson?
-Igen.
-Mrs.Both már várja önt.Második emelet 3. ajtó.
-Köszönöm.Viszlát!
-Viszlát!


Kopogásomat egy hang követte.
-Gyere!
Mikor beléptem, egy elég dizájnos, nagy iroda várt.Tulsó végén egy vörös hajú hölgy telefonált.Valószínűsíthetően ő Mariah Both.Mikor meglátott csak intett, és telefonált tovább.Gondolom egy ügyféllel.
-Igen, igen.Szerda 3 óra még szabad.Rendben.Rendben.Majd még keressük.Viszonthallásra. – tette le a telefont – Ó, szia!Biztos te vagy Claire.
-Igen.Jónapot!
-Tegezz csak drága!
-Rendben.


-Szóval.Fel van véve!
-Tessék?Nincs állásinterjú?
-A maga olvasószáma elég ok hogy felvegyem.Mellesleg elég szép pofija van, szerintem fotogén lenne.
-Köszönöm.Szóval pontosan mi is lenne a munkám?
-A részleteket most beszéljük meg.Szóval.Mint már a telefonban is mondtam, mi segítünk még jobb jövőt biztosítani a blogjának, cserébe reklámokért.Tudja elég jó biznisz.
-És pontosan hogyan támogatnának?
-Fizetjük a fotózásokat, profi kellékeket veszünk magának, és ehhez hasonlók.
-Ez remek!
-A fizetéséről majd később…Megmutassam az irodáját?
-Irodát is kapok? – csillant fel a szemem.
-Persze.Ez nálunk alap.Nyugodt körülmények, ahol írhatja a blogját, ötletelhet.
-Menjünk!



-Ez lenne az.
-Ez mesés! – tényleg nagyon tetszett az iroda.Igazán stílusos volt.
-Örülök hogy tetszik.Elnézést, de 4 perc múlva fontos ügyfelek jönnek hozzám, szóval az időpontokat.Hétfőtől szombatig bekell járnia.8 órától 4-ig, de ha fotózás van, akkor elcsúszhat 5-ig is.Szóval megfelel?
-Igen persze.
-Holnap kezd.Pontosan jöjjön, nem bírom a késést.
-Rendben.Holnap 8 óra.
-Remélem, minden megfelel.Elég jó munkahely bekel vallanom, viszont bejutni már más tészta.Elég nehéz.Persze elég könnyűnek tűnt de, csak azért mert alkalmasnak és tehetségesnek tartom.De most már tényleg indulnom kell.Szia!
-Szia! – köszöntem vissza.Igazság szerint furcsa volt tegezni, viszont ha ezt kérdte, akkor betartom.
Haza felé vettem az irányt.Nincs túl közel az iroda, de metróval kibírható táv.


Mikor „hazaértem” kicsit fáradtan estem be a liftbe.Mellettem egy elég fura korombéli srác állt.Kínos csönd ült be a liftbe.A 18.emeletre feljutni elég sok idő, és pechemre senki se jött be a liftbe, illetve a srác se szállt ki.Utálom a kínos csendeket, amikor csak tudok menekülök előle, de most nem volt hova.Zavaromban már nem tudtam mit csinálni, és ezt szerintem a srác is észrevette ezért közbelépett.
-Amúgy szia. – kezdte.
-Szia. – mosolyogtam.
- Aaron vagyok.Aaaron Dawson.
-Örvendek.Én Claire.
-Szép név.
-Köszi.
-Te figyu.Most jöttél?Még sose láttalak, bár ez a lakóház hatalmas szóval, ezért kérdezem.
-Igen, ma jöttem.
-Eddig a városban laktál?
-Nem.Eddig Moonlight Fallsban éltem.
-Nem voltam még ott.És hogyhogy idejöttél?
-Hát ez elég hosszú.
-A 20. emeletig van időm. – mosolygott.A mosolya elég különleges volt.Ez a srác nem tűnt külsőre túl tömeg srácnak.Ő inkább különcnek nézett ki.Elég helyes volt, de most nem akartam erre gondolni, szerintem érthető okokból.
-Ó, szóval te a 20.-on laksz?
-Igen.Te?
-18.
-Uhh, csak nem abban ahol meghalt egy öreg néni? – húzta a szája szélét.
-Úristen!Meghalt ott egy öreg néni? – keltem ki magamból.
-Nem, csak ugratlak. – nevetett.
-Jézusom!Ne ijesztgess.
-De viccesen reagálsz. – mosolygott tovább, azzal a különleges mosolyával.
-Ez nem vicces. – sértődtem be.
*Nevet* - Szerintem az.Azt hiszem megérkeztél.
-Igen.
Meglepődtem hisz mikor kiléptem, ő nem a liftben állt továbbra is, hanem kijött.


-Nem azt mondtad, hogy a 20.-on laksz? – csodálkoztam.
-De.De tudod, ha elakarom kérni valaki számát akkor utána kell jönnöm.
-Kiét?Az enyémet?
-Nem, a halott öreg néniét. – ekkor fölnevettem.
-Rendben.Van nálad toll?
-Nálam?Mindig.Ilyen esetekre, ha elkell kérni egy csinos lány telefonszámát.
-Szóval ez a csajozós dumád?
-Persze.Imádnak a csajok.
-Akkor hogyhogy nincs barátnőd?
-A nyálas csomag választod, vagy a menőt?
-Talán inkább a nyálasat.
-Mert várok az igazira. – ehhez a mondathoz kacsintott egyet majd nevetett.
-Nemár…
-Mivan, elpirulsz?
-Annál sokkal rosszabb. – nevettem fel. Na, mindegy.Itt a számom, nekem most mennem kell, hulla vagyok.
-Mint az itt lakó öreg néni.
-Maradj már. – löktem meg nevetve.
-Akkor, szia.
-Szia!


Amint beértem a házba leomlottam az ágyba.Egy utazás fárasztó tud lenni.Közbe a kezembe tartott cetlit méregettem, amin Aaron telefonszáma volt.
-Talán ez egy új kezdet.Talán.