- Héé! - szóltam utána. - Te tudsz magyarul? - kérdeztem egy kissé félve, mert mi van, ha csak épp annyit tud, hogy szívesen? Biztos sok magyar turista megfordul itt és már ezt az egy szót megtanulta.
- Francba, lebuktam! - mosolygott és vissza jött az asztalomhoz.
- Akkor te... Te magyar vagy? - néztem rá egy kicsit értetlenül. Mondjuk nem tudom miért furcsálltam ezt ennyire.
- Igen, de már 2 éve itt élek. - ült le velem szembe.
- És amikor először megszólaltam, már tudtad, hogy én is az vagyok, ugye?
- Csak akkor, amikor kimondtad az "asszem" szót. Addig nem.
- És hagytad, hogy tovább bénázzak! De szemét vagy! - nevettem el magam.

- Hé, de csak azért, mert aranyos voltál!
- Aranyos? Te aranyosnak nevezed azt, amikor valaki egy kávét sem tud magának rendelni angolul?
- Hát, nem lehet mindenki egy angol zseni. 
- Főleg, hogy a suliban spanyolt tanulok. - szürcsöltem bele a kávémba zavaromban.
- Na és, a szüleiddel vagy itt?
- Anyával meg a pasijával.. - itt tartottam egy kis szünetet, megint ittam egy kortyot, majd folytattam - meg anya pasijának a fiával.
- Értem. És, hogy tetszik? Mikor jöttetek? Meddig maradtok?
- Még csak tegnap jöttünk és még van hátra 5 nap, a main kívül. - majd ekkor belépett az ajtón 2 vendég és a pultos srác azonnal fel is pattant a székről.
- Ne haragudj, muszáj visszamennem!
- Persze, menj csak! - válaszoltam mosolyogva, majd el is ment.

Igaz, most már szerencsére nem kell kikeresnem a neten, hogy hogyan tudnék rendelni egy sütit angolul, de azért előkaptam a telefonomat és megnyitottam a messengert, hogy csekkoljam, Aliz vissza írt-e. Semmi. Még csak meg sem nézte... Na nem baj, ami késik az nem múlik, biztos nagyon el van foglalva valamivel. Láttam, hogy jött egy üzenetem egy csajtól, akivel egy osztályba járunk, de igazából nem vagyunk annyira szoros barátságban, így most nem is volt kedvem neki visszaírni, majd legközelebb. Aztán a semmiből felvillant egy chatfej, új üzenetet jelezve, pont azután, hogy bezártam az egész applikációt.

Mindössze fél percet kellett volna várnod Olivér és akkor szerencsésen elkerültem volna, hogy elcseszd a hangulatomat! Mérgelődtem magamban, mert az a bizonyos chat fej az Olivéré volt. Meg sem merem nézni mit írt. Egyáltalán minek írogat? Gyorsan félre akartam húzni a kis karikát, hogy "ki dobjam", de amilyen béna vagyok, az eltűntetés helyett megnyitottam. Basszus! Most aztán tényleg el kell olvasnom, mert kijelzi, hogy láttam..

"Figyi Maja, most nem alszok otthon, ha apámék keresnének mondd már azt, hogy már alszom vagy valamit találj már ki, oké?" - írta Olivér mindenféle köszönés vagy smiley nélkül, én meg amint elolvastam ezt az egy mondatot, azt hittem padlót fogok. Ez ugye most csak viccel velem? Ezt nem mondhatja komolyan! Pár órával ezelőtt fogja magát és csak úgy lesmárol, most meg konkrétan arra kér, hogy húzzam ki a szarból, hogy ha keresik, mert ő éppen a dögös szőkénél alszik. Hát ez aztán fenomenális..

- Ajándék. A kávé mellé, ami egyébként már szerintem rég kihűlt. - tett le elém a pultos srác egy szelet sütit, majd leült a székre. Kicsit váratlanul ért és meg is ijesztett, mert Olivér miatt nem hallottam és nem is láttam semmi mást, csak azt az átkozott üzenetét. Aztán fogtam a nyavajás telefonom, bezártam az egész alkalmazást, kikapcsoltam a wifit és elraktam a készüléket. Olivér menjen a fenébe!
- Köszönöm, de nem kellett volna! - próbáltam kedves mosolyt ölteni az arcomra, ami Olivér üzenete után nem nagyon akart sikerülni.
- Nem baj, azért edd meg, finom!
- Te csináltad? - kaptam be egy kis falatot és valóban, tényleg finom volt.
- Még csak az kéne! Nem akarok senkit sem kinyírni! - nevetett fel, s vele együtt én is, a süti meg kis híján megfullasztott.

- Jesszus, úgy látszik elég ahhoz csak megszólalnom, hogy kinyírjak valakit! Ne haragudj! - nézett rám hirtelen komoly arccal és láttam rajta, hogy megijesztette a köhögésem.
- Semmi baj, csak félre nyeltem, semmiség!
- Akkor jól van! Na de meg sem szólalok addig, míg meg nem eszed! - dőlt hátra a széken, majd eljátszotta, hogy lakatot tesz a szájára.
- Ne, csak azt ne! Nem szeretem, ha csendben bámulnak miközben eszem! Az olyan kínos... - húztam el a szám, és a sütit is félre toltam. Majd kicsit később megeszem, ha majd újabb vendégek miatt fel kell állnia az asztalomtól.

- Ja, amúgy mekkora bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam! Roli vagyok, úgy mellesleg.. - nyújtotta a kezét mosolyogva, én meg finoman az övébe csúsztattam az enyémet.
- Maja vagyok, szia! - mosolyogtam vissza rá. Valahogy nagyon ragadós mosolya van, az már fix. - És, amúgy, hogy hogy itt élsz már két éve?
- Hát, igazából a családdal költöztünk ki. Apa itt kapott munkát, úgyhogy jött az egész família... Vagyis hát, anya, apa, én és a húgom.
- Értem... És nem volt rossz ott hagyni mindenkit? A barátokat? Nagyszülőket?
- De, eleinte rossz volt, de hát muszáj volt beletörődnöm. A nagyiékhoz meg fél évente haza szoktunk menni, igaz, az csak évi 2 látogatás, de az is valami. Meg általában karácsonykor ők jönnek le hozzánk.

- És szeretsz itt élni? Meg itt dolgozni? - néztem körbe a kávézóban, ami egyébként elég picike, de nagyon hangulatos... Én biztosan szeretnék itt dolgozni.
- Persze, imádom ezt a helyet és a munka is klassz.. Bár ez csak ilyen szezonális, tudod, csak nyáron dolgozom itt, mert ősztől suliban vagyok. - ezzel egy kicsit mondjuk meglepett, mert nem gondoltam, hogy még suliba jár..
- Na és mit tanulsz? Egyetemre jársz? Vagy fősuli?
- Ilyen öregnek nézek ki? - nevetett fel, én meg hirtelen nagyon zavarban lettem. - Még csak most fogok végezni a gimiben... Bár, ha nem költöztünk volna ide, akkor már valóban, szeptembertől első éves lennék az egyetemen, de így csúsztam egy évet, szóval még most fogok érettségizni.

- Ó! - sütöttem le a szemem, mert kicsit kínos volt, hogy öregebbnek néztem, mint amennyi valójában... Na jó, nem sokkal, csak 1-2 évvel, de azért ez is gáz. - Ne haragudj!
- Dehogy haragszom! Inkább nézz idősebbnek, mint 15 évesnek! És te? Hanyadikos vagy?
- Hát, öhm, még csak 11-es leszek. - szürcsöltem bele a már nagyon rég kihűlt kávémba. Nem tudom miért érzem mindig magam ilyen bénán, amikor szóba kerül, hogy hanyadikos vagy hány éves vagyok.
- Hé, az tök jó! Örülj neki, még messze az érettségi!
- Hát igen, igazad van! - majd ismét nyílt az ajtó, újabb vendégek léptek be rajta, Roli pedig sűrű bocsánatkérések közepette újra elhagyta az asztalomat.

Megettem a süteményt, amit korábban félretoltam magam elől, aztán felálltam és a pulthoz mentem, hogy a kávémat kifizessem.
- Roli! - szóltam neki oda, mert épp valamit pakolgatott. - Azt hiszem ideje mennem, kicsit elszaladt az idő! Mennyi lesz a kávé? - kotorásztam a pénztárcámban, hogy melyik bankjegyet is vegyem elő. Fura másfajta pénzzel fizetni, de hát nincs mit tenni.
- Ne hülyéskedj, a vendégem voltál! - mosolygott, majd kijött a pult mögül, kezében egy tálcával.
- Dehogy! A sütit elfogadtam, mellesleg finom is volt, de a kávét szeretném kifizetni! - makacskodtam.
- Hé, tényleg nem kell! Viszont... holnap szabadnapos vagyok, elmehetnénk valahova, ha gondolod.
- Öhm, rendben! - válaszoltam egy pillanatnyi habozást követően. Miért is ne?
- Klassz! Akkor ha megadod a címed érted is mennék olyan délelőtt 10 körül. - mosolygott, majd megadtam a címet és egy boldog vigyorral a képemen kiléptem a kávézó ajtaján.

A kávézóból egyenesen hazamentem, s egy kis örömmel töltött el, hogy a ház még teljesen üres volt. Nem tudom anyáék hol lehetnek, de úgy igazából nem is izgat, jobb az nekem ha egyedül vagyok. Kihasználtam, hogy a Nap ugyan már gyengéden, de azért még süt, így gyorsan átvettem a fürdőruhámat és kimentem az erkélyre napozni. Útközben kikaptam a hűtőből egy kókuszos koktélt, s miközben szívtam magamba a D-vitamint, azt is szép lassan elszürcsölgettem.

Miután lement a Nap, elmentem zuhanyozni, átvettem a pizsim és ismét elővettem a bőröndöm aljáról a gépemet. Aliznak még mindig semmi nyoma. Nem is értem, nem szokott ilyen hosszú időre eltűnni... Na, majd holnap felhívom, már most nem akarom zaklatni. Gyorsan válaszoltam annak a csajnak, akivel egy osztályba járok, aztán.. Aztán rákerestem Németh Szonja nevére. Lehet ostobaság volt, de nem tudtam fékezni magam. Muszáj megnéznem.

A közös képük Olivérrel még mindig ott tátong az első helyen. Van is rajta 118 lájk, meg 2 hozzászólás, az egyik természetesen Olivértől, a másik meg Szonjától.

Ó, hogy oda ne rohanjak... Milyen kis aranyos pár. "Olcsika".. Pff.. Olcsika még pár órája engem smárolt le, csak tudnám, hogy mi a fenének, ha közben ezzel a csajjal kavarnak... Dühömben lecsaptam a laptop tetejét, leraktam a földre és próbáltam magam kényszeríteni arra, hogy elaludjak.