6.rész - Kérdezz-felelek


-Hogy mivan? Meg kell csókolnom Teot? Ezt te sem gondolhatod komolyan! -kérdeztem
vissza mert nekem cseppet sem tetszett ez a feladat.
-Pontosan! Ráadásul 1 percen keresztül kell smaciznotok! -adta ki a feladatot  Ophelia.
-Smacizni? Ha-Ha! -kuncogott Teo, akinek egyébként látszólag tetszett az ötlet, én pedig
azt gondolom, hogy még kellőképpen nem vagyok annyira részeg, hogy ezt be is vállaljam.
-Csókot! Csókot! -hurrjongtak a többiek.


-Neem! Én ezt nem vállalom be!
-Na ne már! Miért nem? Nem lehetsz ennyire nyuszi! Csak egy smacizásról van szó, egy
percen keresztül! -próbált rávenni a feladatra Ophelia.
-Ó pedig azt hittem, hogy bejövök neked! -húzta féloldalasra a száját csalódottságában Teo.
Egyébként valóban bejött nekem, na de nehogy azt higgyétek, hogy már bele is szerettem..
mert egyáltalán nem. Tényleg szimpatikus, nagyon jó fej és annyira más mint a többi.


-Figyelj szerintem mindenkinek jobb lesz, ha nem iszod meg ezt a fél üveg jagert, egyrészt
nem akarunk hazacipelni és Mark sem szeretne takarítani utánad ha esetleg kidobod a taccsot.
A szüleid pedig rájönnének, hogy eljöttél a buliba ahol totál bepiáltál. Látod? Mindez senkinek sem
lenne jó, ezért jobban járunk ha én intézkedek. -közölte Teo, aki közelebb jött hozzám és
megcsókolt. Annyira gyorsan történt az egész, hogy védekezni sem volt időm, bár amikor
szája az én számra tapadt, már nem is akartam megakadályozni.


Az az egy perc, egy örökkévalóságnak tűnt, miközben a többiek hangosan számolták
vissza a hátralévő másodperceket: 10, 9, 8, 7, ...
Tényleg ennyire részeg lennék, hogy ezt tűrőm? Már én sem tudom mi van velem. Soha
többet nem iszok!
5, 4, 3, 2, ...
Az ő szája és az enyém egyre távolabb került egymástól, de még mindig hozzám szorosan,
velem szemben állt. Mind a ketten egymás szemébe néztünk, ekkor vettem észre, hogy
egy gyönyörű szempár tulajdonosa.


-Köszönöm, hogy megmentettél a jagertől! -mosolyogtam rá és már én is úgy gondoltam, hogy
valóban igaza volt, és jobb ez így, hogy nem kellett meginnom fél üveg jagert.
-Nincsmit! -röviden válaszolt, miközben ő is rám mosolygott és leültünk mindketten a
helyünkre.
-Most te jössz Megan! -mondta Fiamma, miközben én még mindig magamban pirongtam, s
zavarban voltam az alig pár perce véget érő csóktól.


-Mark felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
-Mivel én nem szeretnék hasonló feladatokat kapni mint te, ezért felelek! -nevetett.
-Tényleg jó csajnak tartasz? Mert mi barátok vagyunk és bennem eddig fel sem merült,
hogy esetleg bejövök neked, csak Teo említett 1-2 dolgot, mint azt is, hogy tetszem neked.
-Tényleg jó csaj vagy, bár az utóbbi időben elég titokzatos és ez zavar.
A titokzatos alatt gondolom, hogy mit értett.. még mindig nem hiszi el, hogy annyira béna
vagyok, hogy szinte minden héten elesek, megbotlok valamiben vagy beütöm valahová
a karomat. Még jó, hogy a nemrégiben szerzett foltjaim eléggé elhalványultak, így szinte
alig észrevehetőek.


-Teo felelsz vagy mersz? -kérdezte Mark.
-Felelek! -mondta, majd egy pillanatra rám nézett és elmosolyodott.
-Mit váltott ki belőled az előbbi csók? -lökte meg a lábával Teot, majd mindenki
hatalmas nevetésbe tört ki.
Mi azt hittük, hogy ez a smáros sztori már le van zárva, de úgy néz ki, hogy még
sok basztatást fogunk kapni emiatt.
-Jahj hagyjatok már! -nevette el magát Teo is, aki látszólag élvezte a helyzetet.
-Héé válaszolnod kell! -szólt közbe Fiamma.


-Jó-jó! Ha annyira tudni akarjátok, már akkor le akartam smárolni Megant, amikor
megérkezett ide, úgyhogy na.. bejön nekem! -mondta, én pedig észre vettem, hogy direkt
zavarba akar hozni engem. -De most én jövök! Megan felelsz vagy mersz?
-Ne már! Megint én? - húztam fel a szemöldökömet. És miért pont engem kérdez?
-Csakis felelek! 
-Hát, ha felelsz akkor meg kell adnod a teló számodat!
-Adjam meg a telefonszámomat? -kérdeztem vissza meglepődve, arcomra pedig kiült
a döbbenet.


Hogy adjam meg neki a telefonszámomat, amikor nem, hogy még telefonszámom,
de telefonom sincs??!!
-Na mondhatod! -vette elő a telefonját, hogy bepötyögje a számokat, amiket mindjárt
diktálok.. már ha lenne mit.
Ránéztem Markra, aki szintén engem nézett, ő tudja mi a helyzet, tudja, hogy telefonom
sincs, sőt nagyrészt a többiek is tudják, vagyis ők úgy, hogy összetört a telefonom
és még nem kaptam újat. Valamikor tudták az otthoni vezetékes számunkat, de miután
Karennek nem tetszett, hogy azon hívogatnak a barátaim, így új számot kért és megtiltotta,
hogy bárkinek is megadjam.


-Nekem elegem van ebből a játékból! Én kiszálltam! -álltam fel a szőnyegről és bementem
Mark szobájába.
-Valami rosszat mondtam neki? -kérdezte Teo, aki értettlenül állt az elrohanásom előtt.
-Nem tudom mi baja van! Amúgy összetört a telefonja és még nem kapott újat. -mondta Ophelia.
Ezeket még hallottam halkan a szobából, végül jött a kopogás az ajtó felől. Méghogy
összetört a telefonom..Nem, hogy összetört, soha nem is volt telefonom s mindezt kinek
köszönhetem? Hát akinek a nevét is gyűlölöm kimondani.


-Megan minden rendben? Megbántottalak ezzel a telószámos dologgal? -nyitotta ki az ajtót
Teo. -Mondták a többiek, hogy összetört a telefonod. Képzeld én meg egyszer a wcbe ejtettem
bele, utána persze kuka mert nem kapcsolt be.
-Ja.. összetört... -hazudtam neki, mégsem mondhattam meg, hogy egy hárpiával élek aki
megkeseríti az életem minden napját és azt sem engedi, hogy telefonom legyen, de én nem
tehetek ellene semmit.


-Elmondod, hogy mivel bántottalak meg? -jött közelebb hozzám és megsimította a karomat.
-Te? Hidd el, hogy semmivel! És most ne kérdezz semmit, hagyjuk ezt az egészet! -próbáltam
mosolyogni, mintha minden oké lenne.
-Jó, akkor hagyjuk. -megsimította az arcomat, amin már majdnem lecsordult az első könnycsepp.
Az ital hatása miatt kicsit dölöngélve lépett közelebb hozzám. Tenyerével ismét hozzáért az
arcomhoz végezetül megcsókolt. Valószínű, hogy holnap már megbánok minden egyes
csókot, de most piszkosul élvezem. 

-Folytatás következik-