6.rész - Börtönben?
Mivel apámat még a padláson sem találtam, és mivel az út sem 5 perc volt ide,
kénytelen voltam megvárni a holnapot hiszen nem tudnék még levezetni jópár
km-ert, hogy vissza utazzam Ravenhez. Nagyon fáradt vagyok..
Amikor Raven hazaért, szomorúan látta hogy az ebédlőasztalon egy levelet hagytam
számára. Először azt hitte hogy búcsúlevél mert végleg elmegyek, azonban mire
végig olvasta soraimat rájött hogy csak egy hétről lenne szó.
Csak egy hétről lenne szó, mégsem értette mi lelt engem hiszen korábban eszembe
sem jutott volna csak úgy elutazni se szó, se beszéd nélkül. Szomorú voltam, de
talán Raven nálam is szomorúbb hiszen pontosan tudta, apámat nem fogom az
otthonában találni!!...
Már csak én nem értettem egyedül hol is lehet apám, mi is van vele.
Lábaimat felhúzva ráültem a zsákokra amikben a ruháimat hoztam és megpróbáltam
aludni hogy minél hamarabb holnap legyen. Tudom, nem épp a legkényelmesebb nem
épp a legpuhább de nekem ezen pillanatban tökéletesen megfelelt.
A másnap délelőttöt Raven Oliviával töltötte bár ezen cseppet sem lepődnék meg.
Sokkal inkább az zavart ahogyan találtam őket.
Egy-egy pohár bort szorongatva andalogtak a kanapén, mit sem sejtve hogy én
hamarosan haza érek. Lehet csak nekem tűnik úgy hogy kettejük között valami,
lehet csak én vagyok ennyire ostoba hogy nem bízom meg benne, ám mindig minden
jel arra utal hogy nem közömbösek egymás iránt.
Bár kinek ne tetszene Olivia? Egy vékony, hosszú hajú, szép arcú lány aki még
a 10 centis magas sarkú cipőkben is hibátlanul tud járni.
... -Jahhj Raven! És arra emlékszel amikor megettük a Pizzát és utána jöttünk
rá hogy nem is olyan Pizzát hoztak ki amilyet rendeltünk?
-Khm! Az ajtó kinyílásával zavartam meg kettejük beszélgetését, és már csak
azt nem értettem hogy miért borozgatnak kettesben mikor Raven velem még sohasem
borozott. S még amit annál inkább nem értettem hogy miért karolták át egymást.
-Ez a barátoknál így szokás? Kérdeztem magamban.
Amint eléjük álltam Raven kifonta karját Olivia karjaiból és óvatosan odébb csúszott
a puha kanapén.
Olívia kissé ittas állapotban és némi fintorral az arcán nézett rám és hozta a
jól megszokott formáját.
-Húú Mása hát te hol voltál? Úgy nézel ki mint aki egy hete nem aludt és úgy
bűzlesz mint egy láma.
-Olivia most ne!! Kérlek menj el!
-De hát még csak most kezdtünk el inni!! Kissé ellenkezett majd végül
sikerült rávennem a távozásra.
-Még is mit jelentsem ez? Ameddig én a könnyeimet hullajtom addig te
Oliviával....
-Mása senki sem mondta hogy utazz el, és különben is rémeket látsz! Nincs
köztünk semmi Oliviával! Mondta Raven és igaza is volt. Raven nem érzett
Olivia iránt semmit csak szimpla barátságot de én ezt nem tudtam felfogni.
Miután jól kiörjöngtem magam elmeséltem Ravennak hogy hiába utaztam el
az apámhoz sehol sem találtam.
-Nagyon aggódom miatta hiszen nem szokott csak úgy eltűnni!! A lakás is teljesen
üres volt. Olyan rossz volt ott lenni..
-Egyszerűen nem tudom hol lehet, és még a telefonja is ki van kapcsolva..
Talán szólnunk kellene a rendőrségnek. Zokogva rohantam ki az erkélyre.
Raven utánam jött és olyat mondott amin jómagam is meglepődtem.
-Mása, én tudom hogy hol van az apád!
-Tudod? ..hát akkor mond már el!! Határozottan mondtam neki.
-Az apád börtönben van! Jelentette ki, elharapva a szavak végét.
-És én erről miért nem tudok?
-Rengetegszer írták az újságok ám én amint a póstás bedobta az újságot azonnal
kidobtam amikor megláttam hogy az apád van a címlapon.
-Na de miért?
-Mása te is tudod hogy mostanában nem vagy valami jó pacban.. nem akartam
hogy ezen szomorkodj és hogy felidegesítsd magad.
-Raven, kérlek hagyjuk a süket beszédet! Miért van börtönben az apám?
Az apámat 2 év börtönre ítélték mert egy illegális kaszinóban játszott.
Ekkor már kezdtem felfogni hogy miért nincs egyetlen bútor sem a házában.
Hát miért?..mert azokat is eljátszotta..
Talán valóban jobb lett volna ha meg sem tudom ezt az egészet. Talán
valóban jobb lett volna ha el sem megyek hozzá, jobb lett volna ha itthon maradok
a seggemen, mert akkor most nem fájna itt legbelül, oly nagyon!
Folyt.köv
