- Jézusom! Kopogni nem szokás? - sikít fel a lány, aki előttem parádézik egy szál fehér-
neműben, miközben a földről szedegeti össze a ruháit.
- Kopogtam! - válaszolok kissé sértetten, mert 1) én tényleg kopogtam, arról nem tehetek, hogy
ő süket 2) azért egy kicsit szebb hangnemben is szólhatott volna hozzám.

- Te ki a fene vagy? - szegezi hozzám ugyanolyan bunkó stílusban a kérdést, miután sikerült
magára kapnia a gönceit. Most legszívesebben odasétálnék hozzá és szépen felpofoznám,
amiért ilyen kedves velem.
- Én itt lakom! - csattanok fel, s közben kezeimet a mellkasom előtt keresztezve állok és
bámulom ezt a beképzelt, öntelt libát, amint fel-alá járkál Noah szobájában. - Inkább én
kérdezhetném, hogy te ki vagy?!

- Noah, ő a csajod? - áll Noah elé a lány, miután betoppan csurom vizesen, egy szál boxerben
a szobájába.
- Te még mindig itt vagy? - kapkodja a fejét Noah az ismeretlen csaj és köztem. - Nem meg
mondtam, hogy 5 percen belül húzz el? - fogja a lány karját, s az ajtó felé taszigálja, miközben az
mindenféle trágár szavakat vág Noah fejéhez. Én meg csak állok ott, nagyokat pislogva, és nem
értem mi zajlik előttem... Teljesen meg voltam arról győződve, hogy Noah-hoz egy srác fog jönni,
nem pedig egy lány! Akkor ez most mégis mi a fene?

Leülök Noah ágyára, ahol egy halom chips, csoki meg még egy pizzásdoboz is hever elszórtan
és várom, hogy visszajöjjön, miután kidobja a lányt. Egy kissé átverve érzem magam és nagyon
kíváncsi vagyok, hogy ezt Noah mivel magyarázza.

- Ki volt ez a lány? - támadom le azonnal, miután visszajön a szobájába.
- Kiara vagy Kaitlyn... nem emlékszem pontosan!
- Tudod, hogy nem a nevére vagyok kíváncsi! - nézek rá szúrós szemekkel, de ő rám sem
hederít, elkezdi pakolgatni az ágyon lévő szemetet.
- Maradt még egy kis pizza, kérsz? - tér ki a kérdésem elől.
- Noah! - pattanok fel még idegesebben az ágyról, mire ő is abbahagyja a pakolászást és
bűnbánóan felém fordul.

- Mit keresett itt ez a lány egy szál fehérneműben? Tudtommal nem a lányokra buksz! - fakad ki
belőlem mindez egy kissé ingerülten, mert úgy érzem, hogy Noah mindvégig hazudott nekem.
Hazudott az identitásáról és ez egy kicsit fáj. Nem az fáj, hogy hetero, hanem az fáj, hogy
becsapott, miközben azt gondoltam, hogy ő a legjobb barátom.

- Nem is! - tiltakozik azonnal, s most már egyenesen rám néz. Az arcán mint ha valamiféle
bűntudat jelenne meg, de pontosan nem tudom, hogy miért. Azért, mert összeszűrte a levet
ezzel a lánnyal vagy azért, amiért én hamarabb betoppantam a kelleténél és tudomást szereztem
a dologról?! - Nem az van amire gondolsz, Jam! Ez... - miközben keresi a szavakat, a szemét a
padlóra szegezi. Már-már kezd lelkiismeretfurdalásom lenni, amiért ennyire kiakadtam rá.

- Ez csak egy ostoba hiba volt! Az a rohadék nem jött el! Hiába hívtam, nem vette fel! Az
üzenetekre sem reagált, aztán már a telefonját is kikapcsolta! Én... Én csak iszonyat mérges
lettem, fogtam magam és lementem, aztán jött ez a lány és fogalmam sincs, hogy, hogy, de végül
itt kötött ki! - ül le az ágyára, ahonnan időközben eltakarította a chips meg csokimaradékokat,
meg még kitudja mit.

- Ó! - csak ennyit tudok végül kibökni, majd leülök Noah mellé az ágyra, s most már valóban
lelkiismeretfurdalásom van, amiért így neki álltam. - Annyira sajnálom! - bújok hozzá egészen
közel, s közben a fejemet a vállára hajtom, bal kezemmel pedig a hátát simogatom. - Fogalmam
sem volt róla! Noah, én még csak nem is sejtettem, hogy ez állhat a dolog mögött! Annyira
sajnálom, hogy így neked támadtam!

- Hé, Jam! Nyugi, nem haragszom!
- Akkor jó! - mosolyodom el és szorosan megölelem Noah-t. - És most mi lesz? Ugye nem
leszel depis meg ilyenek? - kérdezem ezt full komolyan, mert előfordult már, hogy Noah-t
annyira megviselt valami, hogy teljesen befordult.. Nem szeretném újra ilyennek látni.
- Nem tudom... Továbblépek, vagy ilyesmi. Passz.... De, hé! Milyen volt az interjú? Ugye nem
csak átverés volt az egész?

- Dehogy! Bár, amikor egy nő nyitott nekem ajtót, azért egy kicsit meglepődtem, de hamar
tisztázódott, hogy annak a pasinak a felesége, akivel telefonon beszéltem.. Szóval nyugi,
valóban gyerekre kell vigyázni, meg egy kis takarítás is benne van, de úgy néz ki megkapom az
állást.. Vagyis.. Holnap kezdek, aztán meglátják, hogy mennyire bírom, mennyire jövök ki jól a
kislánnyal és aztán írunk szerződést.

- Na, legalább akkor neked jó napod volt!
- Hé, nehogy elszontyolodj itt nekem! Szard le azt a seggfejt, ne is foglalkozz vele tovább egy
percig sem, mert nem érdemli meg!
- Tudom, de nem olyan egyszerű, ezt te is tudod!
- Persze, hogy tudom, de azért meg kell próbálni!

- Hát ja.. Na, nem csinálunk valamit? Menjünk el valahova, vagy valami.. Nem akarok a négy
fal között begolyózni!
- Hát éppen itt volt az ideje, hogy ilyet halljak tőled Noah! Már azt hittem sosem megyünk el
ketten sehová! Átöltözöm és mehetünk is! - azonnal felvillanyozódom az ötlettől, hogy végre
kimozdulunk egy kicsit, úgyhogy gyorsan át is sietek a szobámba, hogy előhalásszak a
szekrényemből egy új szerelést és, hogy egy kicsit a sminkemen meg a hajamon is
korrigálhassak.

~ Folytatás Következik... ~