Cheryl: - Még öt perced van, hogy ide érj vagy fenékbe rúglak.
Suzan: - Hahaha! Egyszer próbálj meg busszal jönni az iskolába.
Cheryl: - Nem vágyok rá, köszi!
Suzan: - Jól van ! 2 perc és tali.

Istenem, Suzan olyan szétszórt, nem is értem hogy bírtam ki 6 éven keresztül. A legjobb barátom, de tényleg, néha az agyamra megy ,hogy olyan félénk és feledékeny. Teljes ellentétem. Én nyílt és kalandvágyó vagyok, ami a szívemen az a számon. Szerintem, ezért nem kedvelnek sokan , de megvallom az őszintét ,nem izgat!Itt van a fura barátnőm és ez nekem elég. Csak ő tudja a titkomat a családomról. Az életem szörnyű. 16 éves voltam ,mikor ideköltöztem, teljesen egyedül,senkinek nem szóltam csak a nővéremnek akiben teljes mértékben megbízom. Ő, hogy is fogalmazzam? Miss tökély,de sose dicsekedett vele. Imádom amiért mellettem áll és segít nekem. 25 éves és van egy vőlegénye, aki szintén tökéletes. A szüleim utazgatnak szerteszét , főleg miattuk jöttem el. Volt egy vitánk ,elmondtam ,hogy mit gondolok róluk és ez nem tetszett nekik.Anyám szokásához híven ,mikor nem volt otthon a nővérem, többet ivott a kelleténél és kezet emelt rám.Úgy megvert,hogy a kezemet be kellett gipszelni.Bevallom ,nem ez volt az első alkalom ,még csomó szörnyűséget tett ,amit inkább nem részleteznék. Ekkor telt be a pohár!Gyűjtöttem a pénzt a munkából és sikerült eljönnöm. Szerintem nem nagyon érdekelte őket ,hogy elmentem. Igaz a városból nem mentem el ,csak egy másik utcába. Havonta küldenek egy csekket csak ,hogy tiszta legyen a lelkiismeretük, mert 18 éven keresztül rám se hederítettek. Mikor eljöttem otthonról csak egy üzenetet kaptam anyámtól ,hogy :
-Remélem vigyázol magadra.
Ennyi.Most fél műszakban dolgozom a könyvtárban, és így is alig jövök ki a pénzemből.
Hangos ,fülsüketítő kacajra lettem figyelmes. Rögtön odakaptam a fejemet. Páran álldogáltak és a márkás cuccaikat mutogatták.. Pffh ,sznobok!

Persze ,nekik minden könnyű, tökéletes ház,tökéletes élet,tökéletes család. Sose tudják milyen ,ha az ember megdolgozik azért ,amit akar. Utálom őket, mindegyiket. Ezelőtt én is tökéletes házban éltem..de sose voltam ennyire eltelve magammal.

Elegem van ebből, ha még egy percig is néznem kell őket ,kijön belőlem a reggeli szendvicsem. Inkább felhívom a nővérem.

---Kicsöng----

-Szia Cher! (imádom mikor így szólít)
-Szia Kiara!
-Minden rendben? Anya küldte a csekket?
-Aha.
-Mennyit? Kijössz belőle?
-Ja. Most többet küldött a szülinapom miatt. De még így is el kell vállalnom egy hetes műszakot.
-Sajnálom. Majd tőlem is megkapod az ajándékod,csak tudod ,Bostonból elég nehéz elküldeni. ( Ja, igen el is felejtettem ,hogy a tesóm Bostonban lakik, egy szuper menő lakásban.)
- Oké, köszönöm! De tudod ,hogy nem szeretem a nagy felhajtást.
-Tudom,de figyi ,egyszer 18 az ember. Uhh Cher, most mennem kell ,hív a munka.
-Rendben!
-Szeretlek! Szia!
-Én is !Szió!

Pont akkor ért ide Suzan, mikor letettem a telefont.
-Na végre ,azt hittem itt fogok megőszülni!
-Bocsi ,apámmal összekaptam reggel.( Legalább van neked kivel)
-Semmi, csak legalább kétszer majdnem összehánytam magam a látványtól.
-Milyen látványtól?
-Mögötted.
Hátrafordult és egy grimasz telepedett az arcára. Hirtelen visszafordult és félelem látszott rajta.

-Cher! Ne kezdj ki velük ,rájuk se nézz! Nagyon veszélyesek. Hidd el ,én megtapasztaltam milyen ha rádszállnak.
-Mi? Mi történt és miért nem mondtad el?
- Semmi extra, csak tavaly év végén, záróvizsga volt kémián és én feleltem az üvegekért. Persze rögtön eltörték őket és mivel én voltam a felelős ,el kellett mondanom ,hogy mi történt .Azóta szekálnak. De már nem nagyon bírom tovább.
- Mi a franc? Kinek képzelik magukat?
- Öööö. Helló! A szőke hajú csaj, Beth apja újította fel az iskolát két évvel ezelőtt és ráadásul mindegyik kő gazdag.Ők a felső osztályban vannak, mi az alsóban.Ráadásul a csaj megkérte az apját,hogy tegyék át őt és a barátait a mi osztályunkba ,mert az ő osztályfőnöke szenyózott vele. Csak egy szavába került ,és azt hallottam ,hogy a tanárt fel is függesztették.
-Micsoda baromság!
-Az,de nem tudsz mit tenni. Ez a utolsó évünk és eltűnünk innen.
-Ja...persze!
-Na, gyerünk Cher! Nekem még a táskámért is el kell mennem.
Mire odanéztem ,eltűntek a tökéletesen fénylő kocsijuktól. Nagyon remélem ,hogy nem találkozom velük. Bár kénytelen leszek a pofájukat nézni,mivel egy osztályba fogunk járni.

Suzan táskáját kivettük és mentünk a biosz terem felé. Utálom azt az órát és a tanárt. Büdös krémsajt illata van és nagypapás ruhákat visel. A tantárggyal nincs semmi bajom,szeretem, de nem ezzel szeretnék foglalkozni. A történész szakma foglalkoztat.
Elhaladtunk a szekrények mellett és egy ismerős fülsüketítő nevetés csapott meg. Kirázott a hideg tőle.

-Nocsak,nocsak! Suzan barátunk! Jól telt a nyári szünet? Tudod ,szerencséd van ,hogy ebben az évben nincs kémia. Miattad kaptam 2 hét elzárást és még a pénzt is levonta apám a kártyámról és a telómat is elvették! (Hú mindjárt megsajnálom.)
-É-é-én sajnálom...
-Maradj csendben! Amúgy se hallom az egércincogásodat. Nem akarlak látni töbett és akkor talán nem bántalak és lezárhatjuk a témát. Vagy az izléstelen ruháiddal kihajítalak inenn. Szerintem égesd el a ruhatárad!

Suzan elrohant. Basszus mindig ezt csinálja. Bárcsak elmondta volna,hogy mi történt, akkor megvédhettem volna,de félt és én nem tudtam segíteni neki. Most megvédem! Nem hagyom ,hogy ez a csaj azt higgye,hogy ő tojta a spanyol viaszt. Nem beszélhet mindenkivel úgy ahogy akar ,főleg nem a legjobb barátnőmmel!

Készenálltam lehervasztani a mosolyt az arcáról.
-Te meg mit képzelsz magadról?
-Mit mondtál?
-Azt, hogy mit képzelsz magadról,hogy másokkal így beszélsz?
-Öömm azt,hogy az én apámé az iskola.. és amúgy is, nem beszélek olyanokkal mint te.
-Miért? Akkor mi lesz? Talán replás leszel vagy lerohad az arcodról a bőr? Persze , neked ezt hiába magyarázom ,mert még mindig az álomvilágodban élsz pónikkal,meg szivárványokkal. Apucinak szólsz, és rögtön megvesz bármit. Fogadni mernék,hogy életedben egy percet se dolgoztál. Nem tudtad soha,hogy milyen, ha valamit akarsz, de nem kaphatod meg ,mert mindig mindent beraktad a segged alá. Ha még egyszer így beszélsz a barátnőmmel, megkeserülöd.
-Mi? Te velem nem beszélhetsz így!
- Dehogynem.. Az előbb tettem meg!
-Emm ,hagyjad ,nem éri meg!
-1 percre csöndben maradnál Kat? Szóval azt hiszed ,te nyerted meg ezt a menetet? Ohhh, akkor csak várj, még hosszú az év és ne akard megtudni milyen ha velem rosszban van az ember.Tudod az iskola 99% szeret engem, mert nem húznak fel és tudják,hogy hol a helyük.Szerintem neked is példát kéne venni róluk.
Abban a pillanatban el is mentek.

Mikor elmentek, megállt előttem egy srác, aki a szekrénynek támaszkodott.Drew. Asszem. Gyönyörü ez a férfi, a gyönyörűségesebbnél gyönyörűbb, ha ilyen létezik. Tengerkék szemei vannak és fekete haja. Csodaszép arcvonásai és iszonyúan sexi. Pár percig csak nézett, elég kínos volt,én meg úgy néztem ki ,mint egy kiskutya aki a kaja után csorgatja a nyálát Csak én éppen Drew után . De ez hamar elszállt mikor megszólalt.
-Elég tökös csaj vagy 16 éves létedre!
-Nem vagyok 16. 18 vagyok. Veled járok egy osztályba, köcsög (az utolsó szót már csak elmormolom,de úgy látszik értette ,mert egy önelégült mosolyt villanott. Ó, anyám a fogai is gyönyörüek.)
- Én szegény!Pedig nem úgy nézel ki.
-Paraszt!
Felnevetett ,és el is ment. Úristen, még a feneke is csodás ebben a szűk farmerben. De egy nagy bunkó ,tökéletes arc és test, de belül egy elkényeztetett szemét. Nekem aztán nem kell ilyen pasi.

A biosz óra a szokásosnál is rosszabb volt. Főleg ,hogy elterelte a figyelmemet Drew, tökéletes bunkó pasi. A kölnije illata is mennyei, és oldalról még cukibb,olyan telt ajka van.A szemem levándorolt a szájára. Mintha megérezte volna ,hogy nézem ,mert hirtelen odakapta a fejét ,tekintetünk találkozott és melegebb lett a teremben.

Csak nézett, én meg őt. Egy örökkévalóságnak tűnt .

Aztán odafordult a csaja felé és elkezdtek suttogni egymásnak valamit. Néhány szót leolvastam a szájukról és hányiger kerülgetett tőlle. A gyomrom görcsbe rándult és iszonyú dühös lettem. Nem tudom miért vált ki ilyen hatást belőlem ,hiszen csak 30 perce találkoztam vele életemben először. Nem kapok levegőt, ki kell mennem! De már csak 5 perc, azt ki fogom birni.
Mikor kicsöngettek, szinte rohantam,muszáj levegőt kapnom.. felhúzott a Barbie barátnőjével együtt.

Ebédszünet volt, kiültem. A nap csodásan ragyogott és békésnek éreztem, Drew mentesnek ezt a helyett. Pizzát vettem el ,de nem volt étvágyam, ami meglepő, mert én elég sokat tudok enni, amit páran meg is jegyeztek.De pont letojom a véleményüket. Suzan leült mellém és kérdőre vont,hogy mi volt ez a kirohanás az előbb. Nem mondhattam el ,hogy Drew Mayer-től ,hogy zavar, amiért nem velem beszélt és nem nekem suttogta azokat a szavakat, ezért gyorsan ki kellet találnom valamit.
-Csak reggel tonhalas salátát ettem és ..elrontottam a gyomrom (Istenem olyan hülye kifogás ,biztos nem veszi be.)
-Rendben. Máskor egyél valami könyebbet.
-Értettem ,fönök!
Az evést békésen folytattuk ,nem jött szóba Drew, se senki.Ezért szeretem ezt a csajt,mert nem feszegeti a témát.

Elköszöntem, és tisztára örültem,hogy nem láttam Drewt a nap folyamán. Mivel vége vannak az óráimnak, ideje volt indulnom egy olyan helyre ,ahol béke van és ahol szeretek lenni.

Imádom a könyvtárat,mert olyan csöndes és Drew mentes ,ide biztosan be nem tenné a lábát.Túlságosan félti a hírnevét és az egója ezt nem engedheti meg. De ennek én csak örülök. Éppen a komoly regények között kutattam, mikor egy köhögést hallottam.

-Úristen ,te meg mi a fészkes fenét keresel itt?
-Ez a könyvtár, ide bárki bejöhet. ( mély ,rekedtes hangjának nem lehet ellen állni, gyönyörű)
-Ja ,csak te nem szoktál ide járni sose.
-Lehet ,hogy most már fogok.
-Persze..
-Miért?
-Mert az olyan egoista barmok, mint te, túlságosan is féltik a hírnevüket. Jajj Drew Mayer bement egy könyvtárba, mert okosodni akar. Ez nálatok olyan ,mint az első világháború.
-Miért vagy ilyen?
-Ööö helló, mert téged és a kis bandádat nem érdekli semmi és senki magatokon kívűl,mert ti nem tudjátok, milyen ha valamit nékülözni kell és csak az van amiért megdolgozol.De ezt neked hiába mesélem. Mert a te életed tökéletes, mindened tökéletes.

Ezzel Drew Mayert otthagytam mindennel és egy szót sem szólt ,csak halk káromkodások hagyták el a száját. Büszkének kéne lennem ,hogy így beszóltam neki,de nem vagyok az, inkább dühös, baromira dühös és másra sem vágyom csak arra ,hogy hazamenjek, mert le kell higgadnom.Utálom Drewt és az elkényeztetett bandáját.
Csodás első nap volt, és még van 209.