Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez  ha
   szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
   beszélgess a többi sims fannal. A minichatben  segítséget is
   kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.



Használsz letöltött egyedi tartalmakat?
                         
Összes válasz: 1252

Itt azokat a képeket láthatjátok amik legutóbb kerültek feltöl-
tésre az oldalra. Ezek a képek a szerkesztő fotói,illetve más,
sims fanok  beküldött képei.  Neked  is  van lehetőséged be-
küldeni képeket emailben: tiffanysims@citromail.hu





   Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
   Email címe: tiffanysims@citromail.hu
   Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
   A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
   Mikor? 2017.01.28
   Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Viv, ClaraAmy, Tiffany



Ezek a  weblapok  az  oldal csere partnerei. Ha  szeretnéd,
hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet, szabad hely vég-
telen.Ha az oldal több hónapig nem frissel, lekerül a cserék közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!                      











Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0






 

Ingyenes webtárhely uCoz





Ha boldog lehetnék






-Hogy neked milyen szép szemeid vannak! - beszélt Jack az ő szerinte gyönyörű kék szemeimről.Nem mondanám,hogy azok,inkább csak "egyszerűen" kékek.Sok embernek van kék szeme.Már épp közeledett hozzám,hogy megcsókoljon,csak hogy megzavart a jelen.



-Emily! - szólt hozzám egy számomra felfoghatatlanul édes hang.
-Igen? -mondtam,miután felriadtam soha meg nem valósuló álmaim átgondolásaiból. 
-Minden rendben? 
-Persze,persze,mi lenne problémám e gyönyörű tavaszi napon?
-Csak nagyon megijedtem,hogy üres tekintettel bámulod a falat- de édes,még aggódik is érem!


Kicsit elpirultam a gondolatra,hogy érdeklem.
-Nyugi,semmi,csak egy picit elámbrándoztam! - ha tudná,hogy miről...
-Rendben,akkor jó.-mondta könnyedén,majd arébb ment.


Bementem a nappaliba.Odaálltam az ablakhoz,hogy kinézelődjek egy kicsit,mert szépnek tartom,ahogy a fák kezdenek megint virágozni,zöldellni.Csodálásuk közben szintén megzavart az édes hang.
-Mit csinálsz? - kérdezte kissé számon kérően,bár én nem haragudtam rá emiatt.
-Csak nézem a fák virágainak nyílását.Olyan szépek! - megint elpirultam,mert kettőnk jutott eszembe róla.
-Értem.Ahogy látom,egy kicsit megijedtél - mondta vidáman,amire mindketten elkezdtünk nevetni.



Felé fordultam,majd helyet cseréltünk,nem tudom,miért.Elkezdtünk csevegni valami nagyon béna témáról,legalább is engem annyira nem érdekelt,de nem akartam megzavarni.


Szívem szerint megcsókoltam volna minden egyes alkalommal,amikor rám nézett,de nem tehettem sajnos.Milyen lenne már,hogy te beszélsz,és hirtelen egy lány megcsókol,ok nélkül?

 


Még egy kicsit beszélgettünk,vagyis inkább csak beszélt hozzám,mert én csak hallgattam,és néztem bámulatba ejtő szürke szemeit,majd észbe kaptam,hogy nekem boltba is kell mennem.Gyorsan elköszöntem,majd siettem a boltba,mert csaknem kizártak volna.



Azt mondta siessek.Mielőtt kiléptem volna az ajtón,még egyszer megfordultam,hogy vessek rá egy utolsó pillantást.Ő csak az ablakot nézte,észre se vette,hogy bámulom szerencsétlent. Úr isten,hogy lehet valaki ennyire helyes!


Mikor visszajöttem,már a tévét nézte ezerrel.Mögé lopakodtam,amit valószínűleg észrevett,mert megkérdezte tőlem,hogy nincs-e kedvem csatlakozni.Ezer örömest!


Leültem a földre,majd elkezdtem én is nézni a televíziót.Valami főzőműsort néztünk,amit szintén unott az agyam,de hát én nem mertem neki szólni,a végén megharagszik rám.Felálltam és kimentem a konyhába,amikor megint megszólított.



-Várj! - szólított meg,ezúttal most nem a nevemen.
-Igen? 
-Hová mész?
-A konyhába vízért,mert szomjas vagyok.
-Van még egy perced? - kérdezte.
-Persze - neki mindig lesz egy percem.


El se hittem,amit láttam.Letérdelt előttem.ELŐTTEM! Remélem,hogy nem olyan szívatás lesz,mint a filmekben,hogy beköti a cipőjét,bár én nem így ismerem őt,nem szokott senkiből sem bohócot csinálni.Miért velem tenné ezt?


-Emily..- kezdte félénken,amin meg is lepődtem,mert mindig laza,és sosem félős - nekem most el kell neked mondanom valamit.Nem bírom tovább magamba tartani.Én SZERETLEK! 
-Ez volt az a pillanat,amikor megállt bennem az ütő.Ő szeret engem?Miért engem?Mi az,hogy nem bírta tovább magában tartani?Eddig is szeretett engem?Na de mióta? - halmozódtam fel bennem a válaszra váró kérdéseim.
-De mié....
-Shhhh.Én önmagadért szeretlek.Olyan elbűvölő vagy,és bájos,és-és olyan "klassz".Te vagy nekem a tökéletes.Minden egyes percben megcsókoltalak volna(valahonnét nagyon ismerős),ha nem baj,most meg is tenném - nem ellenkeztem.



És számomra is valóra vált az az álom,ami minden lány szívében lappan.Lenni a tökéletessel.Hosszú percekig csak csókolóztunk.Életem leges-de legeslegszebb napjának éreztem a mait.Nem tudom,már mióta vártam erre,talán már a kezdetek kezdetétől fogva. - Köszönöm istenem,köszönöm!
 

Leültünk a kanapéra,ahol megkezdődött az "őszinte vallomás":
-Nem is tudod,milyen soká vártam erre...
-És te se,hogy én milyen soká...- mesébe illő jelenet volt.
-Az jó - nevettünk fel mindketten.
-Emlékszel,amikor először találkoztunk a boltban?
-Igen - feleltem - akkor nem is gondoltuk volna,hogy szobatársak leszünk.
-Hát igen - értett velem egyet.


-Örülök,hogy végre összejöttünk.Már akkor kiszemeltelek. - mondta lágyan.
-Hahaha,én is! - vallottam be - ugye nem csak egy egy éjszakás kaland leszek? 
- Dehogy,egy lányért se dobnálak el,kedves - mondta,amire én megnyugodtam.
-Szeretlek...sőt...imádlak! - kiáltotta.
-Shhh,a szomszédok! - csöndesítettem el.
-Na,kapsz te szomszédokat! - mondta,majd hevesen megcsókolt,mire visszacsókoltam.

VÉGE

115