Hirtelen egy hangos, visító hangra lettem figyelmes, amit először nem tudtam beazonosítani, de
amint kinyitottam a szemem és megláttam, hogy tulajdonképpen hol is vagyok, azonnal
kapcsoltam, hogy egy iskolai csengő ébresztett fel a kábulatból. Éles fájdalom hasított át a
fejemen, miközben arra próbáltam visszaemlékezni, hogy hogyan is kerültem erre a folyosóra.
Gyorsan megfordultam és megpróbáltam a mögöttem lévő szekrényt kinyitni, gondoltam
biztosan az enyém lehet, ha már előtte ácsorogtam. Forgattam jobbra-balra a zárat, de gőzöm
sem volt a kombinációról és a szekrény így nem volt hajlandó engedelmeskedni. Kezdtem egy
kissé bepánikolni, mert elképzelésem sem volt, hogy mi történhetett velem, de azután a
következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy mindenfelől diákok jelennek meg a folyosón,
így őket kezdtem vizslatni, annak reményében, hátha meglátok valakit, aki ismerős lesz
számomra.

Szőkék, barnák, alacsonyak, magasak, vékonyak, ducibbak, de mindhiába. Egyetlen egy
ismerősnek tűnő arc sem sétál el előttem, és most már tényleg egyre inkább kezd eluralkodni
rajtam a félelem, hogy talán egy teljesen más országban vagyok, valaki biztosan elrabolt, nem
emlékszem semmire, nem emlékszem arra, hogy ki vagyok, hogy, hogy kerültem ide, és
egyáltalán semmire. Arra sem, hogy milyen napot, milyen hónapot vagy milyen évet írunk.
Hogyan lehetséges mindez? Ez biztosan csak valami rossz vicc, valaki szórakozik velem! Vagy
biztos csak egy álom. Ugye csak egy álom? Fel kell valahogy ébrednem, de most azonnal!

- Na végre, hogy megtaláltalak! Mégis hol a fenében jártál? Miért nem jöttél be órára? A tanár
engem kérdezgetett, hogy tudok-e rólad valamit, de hát gőzöm sem volt merre jársz, nem szóltál,
hogy nem jössz be! Rosszul érzed magad? Elmenjünk az orvosiba? - csak mondja és mondja a
magáét, miközben én azt sem tudom, hogy ki ez a lány és, hogy egyáltalán mit felelhetnék neki
ezekre a kérdésekre. Nem tudom hol jártam, gőzöm nincs, miért nem mentem be órára, az ég
szerelmére, még azt sem tudom, hogy mi a nevem! De ha ezeket elmondanám neki, biztos totál
hülyének nézne és azt hinné, hogy valamit szívtam. Lehetséges lenne? Drogoztam, ezért nem
emlékszem semmire? Létezik ennyire erős szer, hogy az ember még a saját nevét sem tudja felidézni?

- Hahó, Föld hívja Brooklynn-t, jelentkezz! - csápol kezével a szemeim előtt, mire kizökkent a
gondolataimból, de továbbra sem tudom mit felelhetnék neki. Brooklynn. Ezek szerint ez a nevem,
de miért nem hangzik ismerősnek? És vajon mi lehet az előttem türelmetlenkedő lány neve?
Talán ő a legjobb barátnőm?
- Öö, bocsi, tényleg nem érzem jól magam. - tulajdonképpen ezzel nem is hazudok, mert valóban
nem vagyok a toppon, minden olyan zavaros, semmit sem értek.
- Elkísérjelek az orvosiba? - ajánlja fel újra, mire hevesen rázom a fejem. Még csak azt kéne.
Mégis mit mondanék az orvosnak? Hogy hirtelen a suli folyosóján találtam magam, úgy, hogy
semmi emlékem arról, hogy előtte mit csináltam és, hogy ki vagyok?

- Köszi, de inkább csak elmegyek a mosdóba és felfrissítem az arcom, hát ha attól jobban leszek.
- Biztos vagy benne, hogy ne menjünk el az orvosiba?
- Teljesen biztos!
- Rendben, akkor matekon találkozunk! Ugye arra már bejössz?
- Ühüm - bólogatok, miközben fogalmam sincs arról sem, hogy mégis hogy fogom megtalálni a
termet, ahol a matek lesz, de azért hevesen bólogatok, hogy végre lerázzam a lányt, akinek még
mindig nem sikerült rájönnöm a nevére. Neki hála viszont a sajátomat már tudom, és talán szép
lassan minden mást is meg fogok tudni, lehetőleg magamtól.

Megfigyelem, hogy a lány merre indul, hogy majd tudjam, hol is kell keresnem a matektermet,
aztán elindulok, hogy felkutassam a mosdókat. Szerencsére hamar meg is találom a nőit,
bemegyek, hogy egy kis hideg vízzel felfrissítsem magam, mert úgy érzem, kezdek belázasodni
ettől az egész tudatlanságtól. Szerencsére senki sincs bent, így gyorsan a mosdókagylóhoz
sietek és mielőtt még megnyitnám a vizet, belenézek a tükörbe.

Amint meglátom a saját tükörképem, egy pillanatra meg is szédülök, ezért meg kell
támaszkodnom a mosdókagyló peremén. A felismerés, hogy még a saját arcomra sem
emlékszem, olyan, mint ha egy tehervonat robogna át a testemen. Az egy dolog, hogy az ember
elfelejti a nevét, isten tudja, milyen szer miatt -már ha ez egyáltalán lehetséges-, na de az, hogy a
tükörbe nézve még a saját magát ábrázoló kép is teljesen új legyen, na az már teljességgel felfoghatatlan.

Még néhány percig csak bámulom a lányt, aki visszanéz rám a tükörből, majd újra meghallom
azt a visító, éles hangot, ami az óra kezdetét jelzi, így gyorsan fröcskölök egy kis vizet a
homlokomra meg a tarkómra, aztán sietek is, hogy megtaláljam a helyem a világban. Legalábbis
egyelőre még csak a matektermet, de kezdetnek az is megteszi. Mivel az a lány felment a lépcsőn,
ezért ugyanezt teszem én is, bízva abban, hogy az emeleten lesz a keresett terem.

Számok, számok mindenhol. Minden ajtón csak számok vannak, ebből persze elég nehéz
kitalálni, hogy melyik az az egy, ahol az én órám kezdődik. Kicsit elveszettnek érzem magam,
kellene valami isteni sugallat, hogy melyik ajtón menjek be, de arra szerintem várhatok egész nap,
úgy sem kapom meg. Kockáztatnom kell. Muszáj valahová bemennem, maximum, ha rossz helyre
is megyek be, ők majd onnan eligazítanak, hogy melyik is a matekterem, szóval döntenem kell, de
gyorsan. Melyik legyen az az egy, ahol majd jól leégetem magam? A 12-es? Esetleg a 13-as?

- Szerintem válaszd a 14-est! - jön egy hang a hátam mögül, mire egy kissé megriadok, mert nem
hallottam, hogy közeledett volna bárki is, így eléggé meglepetésként ért a dolog.
- Tessék? - fordulok meg, hogy lássam ki az, aki rajtakapott, amint épp magamban beszélek.
- Nekem a 14-es a szimpatikus, talán azt kellene választanod!
- Á.. Szóval az alapján válasszak, hogy neked mi a szimpatikus? - erre a srác félmosolyra húzza a
száját és bólogat. Talán ő segíthetne megmondani, melyik a matekterem, akkor talán nem
kellene több időt a folyosón azzal eltölteni, hogy kitaktikázzam, hova is nyissak be. - Szép szám a
14-es, de nem vagyok benne biztos, hogy az a jó választás. Megmondanád, hogy melyik a matekterem?

- Megmondanám, ha tudnám... - azzal elsétál mellettem és bemegy a 14-es számú terembe.

~ Folytatása következik...~