Itt kérhetsz cserét vagy szólhatsz hozzá az oldal híreihez ha
szeretnél. Véleményezd a simses sorozatok újabb részeit és
beszélgess a többi sims fannal. A minichatben segítséget is
kérhetsz, valamint üzenhetsz a szerkesztőnek is.



Használsz letöltött egyedi tartalmakat?
                         
Összes válasz: 381

Itt azokat a képeket láthatjátok amik legutóbb kerültek feltöl-
tésre az oldalra.Ezek a képek a szerkesztő fotói,illetve más,
sims fanok beküldött képei. Neked is van lehetőséged be-
küldeni képeket emailben: tiffanysims@citromail.hu





Az oldal egyetlen szerkesztője: Tiffany Sims
Email címe: tiffanysims@citromail.hu
Az oldal nyitott: 2012.04.15.-én.
A nyitás óta rekord látogatottsága: 868 látogató
Mikor? 2017.01.28
Design: Saját / Ucoz kód: Brielle




Viv, ClaraAmy, Tiffany



Ezek a weblapok az oldal csere partnerei. Ha szeretnéd,
hogy a te oldalad is kikerüljön ide,akkor a chatben kérhetsz
cserét. Az oldalad témája bármilyen lehet,szabad hely vég-
telen.Ha az oldal több hónapig nem frissel,lekerül a cserék közül. Magyar és külföldi oldalak számára is!











Online összesen: 2
Vendégek: 2
Felhasználók: 0






 

Ingyenes webtárhely uCoz





Valentin napi különkiadás Caleb & Maeve






Nappal. Jó ideje nem láttam már e számomra furcsa napszakot. Alvásom leplezi világosságát, s fénye éget, akár a parázs. Ma mégis felébredtem a sötétség közeledte előtt. Izgatott voltam belül, egyben roppant ideges is. Holdtölte köszöntött Forgotten Hollowra, amikor ugyanis tudni illik, a vámpírok roppant aktívak, s erősebbek, mint valaha. Minden évben Straud bált rendez a vérszívóknak, ezzel ünnepelve halhatatlanságunkat, a bennünk rejlő természetfeletti erőket, s örök fiatalságunkat. 
Fáradtan másztam ki koporsómból, érezve a rám törő nyűgöt, ami a szobába bevilágító Nap eredményezett. Ilyenkor csakis a zongora nyugtató szólama tudott csillapítani.


Nagy örömmel vándoroltak ujjaim a zongora billentyűin, amint lesiettem a hangszerhez. Egy számomra mély dalt kezdtem el énekelni, Skylar Greytől az I know you-t, ami teljesen feloldotta eddigi stressztől való zavarodottságomat.
Oly annyira belemerültem a dallamba, hogy észre sem vettem egy árny közeledtét mögöttem. Straud tisztes távolságból kémlelt, szokásához híven, pedig elég rég tartózkodom nála, de még mindig csak Mester és Tanítványa viszonyban voltunk egymással.


Hangom elhalkult, finoman megnyújtóztattam végtagjaim, majd csendben felálltam, s komoly pillantásokkal illettem Vladot.
- Talán felébresztettem? - kérdeztem semleges hangnemben.
- Legalább ma hanyagolhatná az efféle fülszenvedős énekeit. Tiszta magamba roskadó leszek estére, pedig a legjobb formámat kell adnom. - nézett félre mogorván.
- Hát, biztos nem én leszek az, aki magát depresszióssá teszi. Keressen magának egy hölgyet, és nem kell tettetnie azt, hogy boldog. - léptem oda hozzá mosolyogva, bár tudtam, szavaim mit se értek számára.
- Inkább gyakoroljon kicsit vámpírmódra. Azzal nem képes felbosszantani. - fogta meg finoman homlokát, miközben lehunyta szemeit, jelezve, hagyjam békén estig. Így is tettem. A Mesterem parancsait, ha akarom, ha nem, teljesítenem kell.


Az idő ketyegett, a rengeteg könyv olvasása már kiszárította a szemeimet, így alkonyatkor nekiálltam a készülődésnek. Gyönyörű ruhát vásároltam egy héttel ezelőtt, egy 24/7 ruhaboltban. Ki gondolta volna, hogy létezik ilyen is?
A vörös csodálatosan simult a testemhez, csodálatosabban már nem is érezhettem volna magam benne. Vártam már egy kis kiruccanást, túl sok időt töltöttem ebben a nagy villában, ami az őrületbe kerget minél tovább tevékenykedek itt. A bál nem csak szórakozással várt, hanem veszélyekkel is. A biztonságom megszűnik, ahogy elhagyom a Straud birtokot. Mégsem tántorított ez vissza.


A bál helyszíne a forgotten hollow-i könyvtár mellett terült el. Csakis privát eseményeket tarthattak ott, más szóval vámpírok törzshelyéül szolgált, csak az átlagos sim erről egy cseppet sem tudott.
Vladdal a lépcsőn haladtunk felfele, mikor a férfi megszólalt csendesen.
- Izgul. - állapította meg, hallva hangosan dobogó szívemet, ami nagyon ritkán szólal meg, mivel a vámpírok halottak.
- Csak a szokásos. Nem lesz gond, nem fogják megérezni. - biztosítottam Vladot szavaimmal, majd mellé érve betettük lábunkat a gyönyörű épületbe.


Amint felmértük a tiszta terepet, Vlad elém állt, s mutatóujját erősen a szívem helyére bökte.
- Ha elszúrod a mai estét, Maeve. - Amikor tegez, eléggé ijesztő hatást kelt.
- Nem kell befejezni. Pontosan tudom mi lesz. - néztem felvont szemöldökkel rá, amire válaszként egy faképnél hagyást kaptam. Tipikus Vlad viselkedés.


Fejemet a zene irányába szegeztem, s úgy igyekeztem lenyugodni. Ha megérzik az izgatottságod, elérik azt is, hogy félj. Elérik, hogy rettegj tőlük. Elcsábítanak, csúnya fenyegetésekkel kényszerítenek dolgokra, majd kíméletlenül végeznek veled. Első számú szabály: Mindig mutasd magad erősnek! A magabiztosság, önbizalom, és a sznob viselkedés remekül segít rajtad.
Ezekkel a gondolatokkal sétáltam végig a folyosón, megérkezve a bálterembe.


Körbekémleltem a tág teremben, ahol nem sokan tartózkodtak még. Pár vámpír, de nem törődtek velem. Így csak felfedezésre indultam, mégis hogyan néz ki ez az épület belülről.
Nem sokáig jutottam, megálltam a terem közepén levő szobor előtt, azt vizslatva, hiszen ismerősnek tűnt. Biztos láttam már valahol…
- Elnézést.. - hallottam mellettem egy simnek a hangját. Tekintetem átvándorolt az illetőre, sikerült majdnem leesnie az államnak. Caleb Vatore nézett velem szembe, egész barátságosan. Lilith is akkor itt a közelben.
- Igen? - kérdeztem hűvösen. - Nekem szóltál?
- Eltalálta. - mosolyodott el. - Szabad lesz egy táncra? - nyújtotta felém a kezét, de csak felvontam a szemöldököm. - Nyugalom, nem Lilith vagyok. A Vatore srác nem kivégezni szeretne, csak egy táncra kéri Miss Holbrookot. - Hangja lágy volt, s nyugtató. Nehezen tudtam ellenállni egy talán barátságosnak ígérkező keringőnek.


Elsőként fedeztem fel másban az izgatottságot. Ráadásul a velem táncoló fél nem is próbálta ezt leplezni. Ahogy kezeivel óvatosan hozzámért, mintha szikrát lőttek volna ki kettőnk között. Pillantása most már egy felnőtt férfiét tükrözte, aki önbizalommal tele kezdett el vezetni, végig tartva a szemkontaktust velem. Minden érintésétől borsózott a bőröm, de nem számított. Caleb sugározta magából a védelmet, ami mintha körülölelt volna, akárhányszor a keze kapcsolódott hozzám.
- Még mindig tartasz tőlem? - tette fel kérdését a harmadik körünk után, amit letáncoltunk.
- Kellene? - játszottam a makacs nőszemélyt.


- Ez attól függ mit váltok ki belőled. - mosolyodott el, mire megpörgetett, s magához húzott. Lassúzni kezdtünk. - Az első találkozásunkkor éreztem valamit, ami ma este teljesen megbolondít belül. Csak azt bánom.. - ekkor újra eltávolodtunk egymástól, csak pár pillanat elteltével kerültünk újra beszédképes helyzetbe – Azt bánom, hogy nem én változtattalak át. Akkor mindvégig mellettem tarthatnálak. Nem mint játékszer, mint egy csodálatos nő, aki az öröklétemet még varázslatosabbá teszi. - Nagyot nyelve hallgattam szívdobogtató vallomását.
- És mi van Lilith-el? - dadogtam zavaromban.
- A testvéreknek szigorú tisztelet jár minden meghozott döntésre, nincs beleszólásuk. A simeknél nem így megy? - kacagott fel halkan, ahogy egyre jobban magához ölelt.
- Nem egészen. - sóhajtottam, mire lassan Caleb megállt, s mélyen a szembe nézett, ahogy elengedtük egymást.


 - Tiszteletben tartom, ha elutasítasz. Csak mondd ki. - hajolt a fülemhez, felborzolva a kedélyeket.
- Valami van benned Caleb, amitől nem lennék képes elszakadni. - suttogtam elgyengülve.
- Talán tudom a választ. - Arcát milliméterek választották el az enyémtől, mire ajkait az enyémekhez nyomta lágyan. Igen, talán ez az a dolog, ami hozzá köt. Borzasztóan jól csókol!
Nem is olyan rossz ez a bál.

Boldog Valentin napot Caleb verziójában!

115