Alex: Nem beszélhetnénk ezt meg Lia? Csak mi ketten! Én nem akarom, hogy olyasmit gondolj rólam, ami nem is igaz!
Liandra: Alex, nem akarok erről többet beszélni, kérlek, mire felmegyek, ne legyen a cuccod az én szobámban!


Alex: De Lia... Én...
Liandra: Elég legyen már a hazugságokból Indulj és szedd össze a ruháidat és keress egy másik kislányt akit bolondíthatsz, én végeztem veled!! 


Alex: Na lássuk csak, mivel nincsen semmi bőröndöm, ezért ezek a szemeteszsákok majd megteszik.. Miért kell ennek megint megtörténnie? Mikor már úgy éreztem, hogy végre tovább léphetek az életemben...


Alex: Azt hiszem ennyi, szerencsére nincs sok mindenem.. Keresnem kell valami lakást, de előbb ki kéne találnom, hogy miből fizetem majd...De ami a legjobban fáj, hogy Lia nem hisz nekem..


Alex: Nem mehetek el anélkül, hogy Lia nem tudja meg az igazságot.. Itt az ideje, hogy elmondjam mit érzek, azokat a dolgokat is tudnia kell, amiket soha senki másnak nem mondtam el..


Alex: És akkor talán megbocsájt.. Talán, ha látja, hogy megváltoztam és már nem a múlt árnyékában élek, hogy képes vagyok új életet kezdeni...


Alex: Akkor... Visszafogad, remélem. 


Alex: De most itt az ideje, hogy elinduljak. Annyi pénzem van, hogy kivegyek egy kis lakást 1 vagy 2 hónapra talán.. Addig pedig keresek magamnak valami állást. Bebizonyítom, hogy más ember vagyok..

A VÁROS MÁSIK FELÉN, PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB


Jesabelle: ... Hol vagyok? Szétmegy a fejem, alig bírom kinyitni a szemem.. 


Jesabelle: Ez nem a mi lakásunk... Nem, ez biztos, hogy nem az...


Jesabelle: ...Mit csináltam? Elraboltak? Jézusom, remélem nem azzal a pasival jöttem haza tegnap a bárból...


Jesabelle: Azt hiszem mindjárt iderókázok... Nagyon kavarog a gyomrom.. Na de várjunk csak.. Nem is ez a ruha volt rajtam tegnap, volt egy buli... Ja igen.. Alex..


Jesabelle: Szédülök.. De muszáj megkeresnem a ruháimat és a lehető leghamarabb elhúzni innen a csíkot..


Jesabelle: Ez nem az én parfümöm ami rajtam van, de még a ruha se az enyém, most veszem észre.. Te jó isten, lehet, hogy...


Jesabelle: Valami pszichopata elrabolt tegnap este és most a játékbabájává akar tenni, felöltöztetgetni, aztán pedig... megölni? Na jó...


Jesabelle: Megpróbálok nagyon csendben körbenézni, ha szerencsém van, akkor alszik azaz elmebeteg, aki idehozott.. Hajnali 3 óra van.. Te jó ég.. füst jön ki abból a helységből, csak nem ég valami? Rám gyújtotta a házat, hogy ne maradjon élő szemtanú??!


Jesabelle: Oh, basszus, ez egy meztelen pasi, biztos a pszichopata! Úristen, most hova bújjak? Vajon észrevett? Halkan kioson és akkor...


Mikael: Örülök, hogy jobban vagy és felébredtél, elég sokáig ki voltál ütve, már azt hittem, hogy mentőt kell hívjak neked..
Jesabelle: A...Aha, én, asszem most akkor megyek is!
Mikael: Ülj le a kanapéra, egy perc és megyek!
Jesabelle: Most végem, megfog ölni!


Mikael: Tudod, hogy mi történt tegnap este? Emlékszel bármire is ami a bárban történt?
Jesabelle: Az őszintét megmondva, nem igazán.. Hol vagyok?


Jesabelle: Én nagyon kínosan érzem magam.. Az előbb láttalak pucéran, ráadásul nem tudom hol vannak a ruháim, nem biztos, hogy hallani szeretném a történetet...
Mikael: Nyugodj meg, én is láttalak már pucéran..


Jesabelle: Hogy mivan?! Te most miről beszélsz? Lefeküdtünk? Megerőszakoltál? Te beteg állat!
Mikael: Szerinted ki öltöztetett át? Az egész ruhád egy merő hányás volt, betettem a mosógépbe.. 


Jesabelle: Jézusom.. Eddig is szar volt, de mostmár aztán tényleg nagyon kellemetlenül érzem magam.. Akkor te vagy az a srác, aki tegnap leszólított a bárban?
Mikael: Jajj nem, dehogy. Ő az egyik haverom, aki ott dolgozik a bárban, látta, hogy eléggé kivagy bukva, ezért megpróbált veled beszélgetni és hazaakart küldeni gondolom.. 


Jesabelle: Nagyon paraszt voltam vele, azt hittem, hogy ő is csak felakar szedni, mint a többi hülye pasi..
Mikael: Ugyan, nem kell szabadkoznod semmi miatt sem, mindenkivel elfordul néha, hogy kibukik.. Nos, ő szólt nekem, miután rosszul lettél.. és mivel nem tudtuk meg, hogy hol laksz, ezért idehoztalak, ez a műtermem..


Mikael: Röviden ennyi a sztori.. Van kedved egyet kávézni? Itt van a lakás alatt egy Starbucks, hamarosan hajnalodik és 6-kor nyitnak. Jót tenne szerintem.. A nővéremnek van pár gönce a szekrényben, nyugodtan nézz szét és öltözz fel.


Jesabelle*: Így közelebbről megnézve, rettentő jóképű férfi.. Van egy kis orosz akcentusa, de nagyon szexi. És be kell valljam, a teste sem volt utolsó.. Már amit láttam.. De a lényeg, hogy rettentő előzékeny és kedves volt velem, nem használta ki a helyzetet és ez ritka..


Jesabelle: A nővéred nem fog haragudni, hogy felvettem a ruháit? Nem nagyon találtam semmi mást, csak ezeket, a méreteim kissé... hogy is mondjam.. furcsák..


Mikael: A nővérem Milánóban él, évente 2x ha meglátogat, ezeket a ruhákat amúgy sem hordta soha, csak ha itthon takarított vagy ilyesmi.. Csinos vagy és így smink nélkül látom a gyönyörű arcvonásaidat, nem értem a nők miért hordanak sminket..


Jesabelle: Vicces vagy, mi vagy te valami művész? Mert nagyon úgy beszélsz, mintha valami festményt elemeznél..
Mikael: Gyere utánam..


Mikael: Látod ezt itt? Ezt én festettem..
Jesabelle: A mindenségit, te tényleg művész vagy! Nem akartalak megbántani, ha az előző beszólásom megsértett volna..


Mikael: Ugyan, a legtöbb ember a legelső találkozásnál azt hiszi rólam, hogy modell vagyok, vagy divattervező, sztereotípiák.. beskatulyáznak.. A kép is ezért készült, életünk végén lehull rólunk a lepel, a festék lemosódik, felszínre kerül az igazi valónk és minden ember aki ismert minket életünkben, teljesen átértékel minket.. hát nem érdekes?


Jesabelle: De, az.. Nagyon műveltnek tűnsz, ritkán találkozom ilyen emberrel..
Mikael: Találkozol olyanokkal mint én, hidd el. Csak a többi ember egy apró dobozban él, abban a dobozban, amit a többi ember húzott rá, megpróbálnak megfelelni és másnak mutatni magukat. Én nem ilyen vagyok.. az őszinteség a kenyerem, ezért is utálnak a legtöbben.


Jesabelle: Én nem utálnálak ezért, annyi hazugságon és átverésen mentem már keresztül, hogy csodálatos érzés egy olyan emberrel találkozni, aki máshogy látja ezt a világot.. Akinek fontos az őszinteség..


Mikael: Kedvelne téged a nővérem, mióta ott él, minden héten megpróbál meggyőzni róla, hogy költözzek ki hozzá, azt mondja nem bírja nélkülem, az emberek hazugak, mindenki csak tetszeleg a másiknak és az őszinteséget még hírből sem ismerik..
Jesabelle: Mit dolgozik a nővéred? Mesélj kicsit róla!


Mikael: Alina egy nagyon aranyos és kedves lány, modellként dolgozik, mondtam neki sokszor, hogy az a szakma nem neki való, mert nem fogja tudni elviselni azokat az embereket akik körülveszik, de neki mindig is ez volt az álma..
Jesabelle: Nahát, egy híres festő és egy modell, nektek aztán szép családotok van, olyan álomszerű.. Van róla képed?
Mikael: Nem vagyok híres festő.. Még.. Ott van az asztalon valamelyik újsága, mindig elküldi a legelső nyomtatásba nem került példányt..


Jesabelle: Na lássuk csak, itt lesz valahol, ezek azok?
Mikael: Igen, a kupac tetején van a Márciusi szám, azt hiszem ELLE.


Jesabelle: Megvan! A nővéredet mutatják az ELLE magazinban? Hihetetlen! Tényleg nagyon jó lehet.
Mikael: Ezért dolgozott egész életében és ezért adott fel minden mást, úgyhogy igen, ő a legjobb.


Jesabelle: Na várjunk csak.. A NŐVÉRED ALINA MOSKOVA? AZ AZ ALINA MOSKOVA?
Mikael: Igen, Alina a nővérem, miért?


Jesabelle: Na jó, ezt azért nem gondolod komolyan, hogy beveszem! Alina a leghíresebb és legszuperebb modell, ráadásul nagy példaképem!


Mikael: Ugyan miért találnék ki ilyesmit? Hiszen most beszéltünk róla, hogy nekem nincs fontosabb az őszinteségnél..
Jesabelle: Én ezt akkor is.. képtelen vagyok elhinni.. Bár ha megnézem.. 


Jesabelle: Egy kicsit talán hasonlítasz rá, de ezt még  fel kell dolgoznom..
Mikael: Igen, az emberek általában így reagálnak arra, ha megtudják, hogy ő a testvérem...


Mikael: És ezért sem akarok Milánóba költözni.. Csak Alina árnyékában élnék, nem azért szeretnének az emberek, mert jók a munkáim, hanem mert ő a testvérem.. Nem így akarok híres lenni, hanem saját erőből.. 


Jesabelle: Megértem az érzéseidet, de azért lássuk be, ez eléggé durva sztori... Mármint, mennyi az esély arra, hogy egy híres modell testvére, felszed egy teljesen ismeretlen lányt a szórakozóhely padlójáról és hazaviszi?


Mikael: Látom még mindig szkeptikus vagy, viszont van egy ötletem.. Kössünk egy fogadást!


Jesabelle: Micsoda? Miféle fogadást?


Mikael: Bebizonyítom neked, hogy ő tényleg az én testvérem, ám cserébe, te eljössz velem holnap este vacsorázni, aztán pedig lefesthetlek!
Jesabelle: Neked teljesen elment az eszed? Kizárt dolog!
Mikael: Na mivan, beijedtél, hogy úgyis veszítenél?


Jesabelle: Dehogy ijedtem be! Rendben legyen, ennyit kibírok még veled! De ha átversz, akkor mi az én jutalmam?
Mikael: Lakhatsz itt, a műtermemben, van egy fölös szobám!
Jesabelle: Miért akarnék itt lakni? Van lakásom!
Mikael: Tegnap elmondtad, hogy mi történt bulin.. nem emlékszel? És hogy lakást keresel..
Jesabelle: ... én meg a nagy szám..


Mikael: Akkor hajtsuk be a nyereményt!
Jesabelle: Most meg mit csinálsz? Hívod a tudakozót, hátha megadják a számát?
Mikael: Ha-Ha... pszt, kicsöng!


Mikael: Egyetlen drága Alina, szeretnék tőled egy szívességet kérni!
Alina: Mikael, éppen egy fotózás kellős közepén vagyok, nem lehetne később?
Mikael: Csak egy perc, tényleg! Mindössze annyit kérnék, hogy mutatkozz már be egy a szívemnek nagyon kedves hölgynek, nagy rajongód!
Alina: Ahj, Mikael.. Add!


Mikael: Tessék, ő van a vonalban, beszélj vele!
Jesabelle: Jesszusom, tökre hülyének nézhet, hogy ilyesmire kérted!
Mikael: Na most már elhiszed? Beszélj csak!


Jesabelle: Öm, hallo?
Alina: Kedves kis hölgy, nyugodtan hidd el, hogy ez a bugyuta művészember az én testvérem, néha még én is kételkedem benne, de így van.

Jesabelle: Ó, én egy percig sem kételkedtem!
Mikael: Hhahaha, na persze!
Jesabelle: Ssssh! Beszélek!
Alina: 3 hónap múlva utazom az öcsikémhez, ha ilyen nagy rajongóm vagy és kibírod még addig az öcsémet, szívesen találkoznék veled. De most megyek, a fotós megöl, üdvözöllek benneteket!
Jesabelle: Nahát, hát az remek lenne! Rendben van, szia!


Mikael: Na, mit mondtam? Ugye? Mi volt? Miről beszéltetek?
Jesabelle: Nos, azt mondta 3 hónap múlva ideutazik és szívesen megismerne, miért ilyen előzékeny? Úgy értem, nem is ismer, miért akar velem találkozni?


Mikael: Egyszer majd elmesélem, de most gyere kölyök, tudod, pár órája említettem egy kávét, azóta már jól elment az idő! Lassan dél van, úgyhogy akár ehetnénk is valamit! 

Jesabelle: Az nem is olyan rossz ötlet!
Jesabelle*: Olyan figyelmes és amikor belenézek a szemeibe, szinte megbabonáz.. Van valami különleges ebben a fiúban amit eddig még csak egyetlen ember szemében láttam...


Mikael: Na, jössz? Nagyon elbambultál.. Valami baj van? Rosszul érzed magad?
Jesabelle: Ja nem, csak... mindegy..


Mikael: A vendégem vagy, válassz amit szeretnél, nekem a sütőtökös latte a kedvencem!
Jesabelle: Ha eltakarod a szemem, nem igazán tudok választani!
Mikael: Jaj, bocsesz!

EKÖZBEN A VÁROS MÁSIK FELÉN


Liandra: Hát ez meg mi a fene akar lenni? Ezt vajon tegnap este csinálhatta? Még jó, hogy nem tegnap láttam, lehet a kukába is vágtam volna azt a levelet!



Liandra: De milyen levél? Itt nincsen semmi levél...