Sosem szerettem a magányt, de mióta Alex elment, ez maradt az egyetlen mentsváram. Szeretem érezni az éjszaka levegőjét, ahogy végigsimítja a lábamat, közben pedig a mi dalunkat hallgatom. Kívülről tudom, minden este ez megy, ha nem tudok elaludni.


"Blue jeans, white shirt, Walked into the room you know you made my eyes burn". Sosem felejtem el ezt, tényleg pólóban és farmerben voltál, bejöttél a kertből, csuromvizes voltál, mert kinn vagy 40 fok volt... Rám néztél, és mosolyogtál, azt mondtad, "Milyen vicces, mintha nekünk írták volna ezt a zenét, nem?" Azóta ez a mi számunk...


Miriam: Liandra... Liandra, minden rendben?
Mi a fenét keres itt ilyenkor ez a hülye liba? Nem látja mennyi az idő? Ráadásul az előbb, mikor lehunytam a szemem, láttam őt... De most már vége, hála ennek a piócának.


Liandra: Minden rendben van, mit akarsz?
Miriam: Liandra, biztos, hogy jól vagy?
Liandra: Mondtam már, hogy igen, miért jöttél be a szobámba? Miért nem kopogtál? Gondolom már rég elmúlt éjfél, akkor meg, hogy képzeled...


Miriam: Liandra, beszélnünk kell. Coby és én is nagyon aggódunk érted, alig jössz ki a szobádból, alig eszel, nézz magadra, csont és bőr vagy, ráadásul ez a haj! Miért csinálod ezt, Alex nem ér meg ennyit!
Liandra: Vicces, ahogy te papolsz nekem. A lány, aki nem is olyan régen még ezüst sörénnyel, és kék melírral rohangált.


Miriam: Tudom, hogy nehéz elfogadni ezt a sok változást az életedben, de a dolgok így működnek, ha tetszik, ha nem. Nem fogok még egy barátot elveszíteni. Jesabelle nem beszél velem a történtek óta, ráadásul minden idejét azzal a kis művész ficsúrral tölti, flancos estélyekre járkálnak, hirtelen ő lett a Miss Királylány, aki olyan jól nevelt és előkelő.


Liandra: Szóval erről van itt szó, féltékeny vagy rá, féltékeny vagy rá, amiért ő nem téged választott, ezért próbálsz meg túltenni rajta? Ezzel a szánalmas külsővel, meg, hogy átakarod venni apa cégét? Coby-t talán átverheted, de tudom mire fáj a fogad, apa hagyatékára. A házra, a pénzre.


Miriam: Nem tudom miket beszélsz Liandra, én csak próbálok vigyázni rátok, azt akarom, hogy olyan legyél, mint régen. Szeretnék veled jóba lenni, és megakarlak védeni attól a barom Alextől.
Liandra: Ja, csakis értem csinálod mi?


Liandra: Figyelj, mi lenne, ha békén hagynál és tipliznél a szobámból? Nagy kérés lenne, hogy ne zaklass?
Miriam: Lia, kérlek, nagyon aggódunk érted!


Liandra: Aggódtok értem, mi? Maximum Coby az, aki aggódik értem. Te csak lesed minden kívánságát, hogy még jobban behálózzad, aljas ribanc.
Miriam: Szóval így állunk, mi? Alex, Alex, ha tudnád miket írt neked, majdnem meghatódtam.


Liandra: Mivan? Te tudsz a levélről? Nálatok van? Miért vettétek el? Hogy tehettétek?
Miriam: Milyen levél? Én nem beszéltem semmi levélről, nem is tudok ilyesmiről.
Liandra: Ne add itt a hülyét, ezt még megkeserülöd! Azonnal adjátok ide!
Miriam: Viszlát, Lia.


Miriam: Sajnálom, Coby. Mindent megpróbáltam, de nem tudok rá hatni. Ráadásul engem okol mindenért, pedig én csak segíteni szeretnék neki, tudod, hogy mennyire szeretem, mintha a húgom lenne... Viszont kérdezett a levél felől...


Coby: Tudom, hogy te mindent megpróbálsz bébi, és köszönöm is. Remélem idővel kilábal ebből, ha tudom, hogy ekkora feneket kerít ennek az Alex ügynek, nem veszem el azt a levelet.
Miriam: Te csak a legjobbat akarod a húgodnak, szerelmem.


Coby: Annyira szeretlek, örülök, hogy ennyi év után végre az enyém lehetsz. Akarlak...
Miriam: Ne menjünk fel? Itt bármikor megláthat minket Lia.
Coby: Te is tudod, hogy csak akkor jön ki a szobájából, ha nagyon muszáj.


Istenem, ezek mennyire gázak... Coby miért vagy ilyen szánalmas, és dőlsz be ennek a szarkavaró libának? Na mindegy...
Liandra: Elhúztam, majd jövök...


Coby: Te jó ég Liandra, miért nem szólsz, ha lejössz?
Liandra: Eddig az volt a bajod, hogy nem jövök ki a szobámból, most meg számon kérsz, hogy miért nem jelentem be? Mi van ez már csak a ti házatok?
Coby: Sajnálom, én csak... Hova mész?
Liandra: Sétálok, majd jövök, ne aggódj, nem ölöm meg magam.


Annyira pofán tudnám vágni mind a kettőt, miért kellett ennek megtörténnie? Most már biztos vagyok benne, hogy Miriam hazudott Coby-nak azzal az éjszakával kapcsolatban, Alex nem akart rámászni a volt barátnőjére... Érzem, hogy szeret, vagy szeretett... régen. De ahogy bántam vele, biztos vagyok benne, hogy már látni sem akarna.


Ráadásul az a levél... 3 hónapja csak az jár a fejemben, milyen levelet hagyhatott nekem Alex? Gyanítottam, hogy Coby és Miriam keze benne van a dologban, de most már efelől sincs kétségem. Annyira sok dolog van, ami miatt nem tudok szabadulni Alex-tól. Tényleg ennyire szeretném őt?


Jaimie: Bocsi, hogy így ismeretlenül jövök ide, de látom, hogy nem érzed valami jól magad, segíthetek?
Nagyszerű, egy jótét lélek, aki semmi mást nem akar, csak hogy én jól legyek, és rettentően aggódik amiért így lát engem...


Liandra: Bocsi, de nagyon nincs szükségem most társaságra... Megkérhetlek, hogy menj el?
Jaimie: Az embernek pont ilyenkor van szüksége társaságra, mesélj, én jó hallgatóság vagyok.


Jaimie: Kérsz egy slukkot? Jó cucc, én termesztem otthon, garantáltan elűzi a rossz kedvet! Ez kell most neked!


Igen, ez kell most nekem, fű... Tudtam, hogy láttam már valahol ezt az alakot, itt szokott lógni a parkban, Coby vett tőle még régebben füvet. Mindig is utáltam a drogosokat... De lehet, hogy tényleg igaza van...


Liandra: De aztán nem fogok elájulni és kihányni a belemet ugye?
Jaimie: Csajszi, ez a legjobb anyag a városban, semmi mást nem fogsz érezni, csak hogy repülsz és minden problémád veled együtt tovaszáll! 100$ 1gramm, de mivel látom, hogy neked nagy szükséged van rá, kivételt teszek és behívlak.


Milyen kedves... Füvet ajánl fel nekem, ingyen... Mit vár, hogy boruljak térdre előtte és csókoljam meg a lábát, amiért ilyen nagylelkű velem? De most annyira... szükségem van egy kis repülésre...


Jaimie: Na gyerünk, nem adódik még egy ilyen lehetőség az életedben, az biztos! Garantálom a biztonságodat, én megbízható alak vagyok ám! Gyere, a lakótársam melózik, elszívunk pár jointot aztán kiöntöd a lelked!

Fél óra múlva


Liandra: Azt a rohadt! Ezt nevezem kilátásnak, te komolyan itt laksz? Ez egy luxus kégli! Mondjuk a dílerkedésből gondolom futja ilyenre...
Jaimie: Ne légy már ilyen előítéletes, már nem dílerkedem, vannak elosztóim...


Liandra: Szóval mások dílerkednek heyletted? Na, hát az úgy már mindjárt más! Ne viccelj, tudom, hogy működnek az ilyen dolgok, te kaszálod a nagy pénzt, ők meg kockára teszik az életüket! De őszintén, egyáltalán nem érdekel...


Jaimie: Na gyere, csüccsenj le, addig tekerek neked egyet!  Közbe mesélhetnél nekem magadról. Nem hinném, hogy láttalak már téged, új vagy a városban? Egy ilyen csini lányt megjegyeznék...


Liandra: Nem, itt laktam egész életemben, sőt itt is születtem...  Pár évet töltöttem Amerikában és nemrég költöztem vissza a bátyámmal... De három hónappal ezelőtt... Hát, legyen elég annyi, hogy nem lepődnék meg, ha nem ismernél fel, nem így néztem ki.


Jaimie: Én is egész életemben itt csöveztem, de mindig tudtam, hogy sokra fogom vinni!
Liandra: Aha, a drogkereskedelem, azzal vitted sokra?
Jaimie: Nézd kislány, azért mert szerinted csak a két drága kezünk és veríték árán tudjuk megkeresni a napi betevőre valót, én azért megpróbálom a másik utat választani.


Jaimie: Tessék, szívj bele!
Hihetetlen érzés, három hónapja először érzem magam jól, minden probléma, ami a vállamat nyomja, most messze van tőlem. Nem érzem nehéznek a napokat, nem emlékszem milyen szar este arra ébredni, hogy egyedül vagyok, már nem emlékszem a rémálmokra sem...


Jaimie: Na, megmondtam, ugye?
Liandra: Jövök neked eggyel...
Jaimie: Hát, vagy kettővel, hehe. Nagyon csinos lány vagy, ugye tudod? Pont az esetem.


Kezdődik... Miért is gondoltam, hogy ez most más lesz? Nem.. tudtam, hogy ez lesz. Nagyon jól tudtam, de nem érdekelt. Most lebegek, és nem érdekel mi lesz holnap, csak a most érdekel.


Jaimie: Na gyere ide bébi, hadd vigasztaljalak meg téged. Annyira elvagy kenődve, rossz nézni.
Liandra: Figyelj Jaimie, jó arc vagy meg minden, de nekem ez így túl gyors... Azt hiszem én most megyek, a bátyám amúgy is ideges lesz, amiért ilyen sokáig elvoltam...


Jaimie: Ugyan már, hé, ha  nem akarsz semmit, akkor legalább maradj, dumáljunk még, csinálok még egy cigit! Jófej vagy, bírlak.


Döntenem kell, gyorsan. Ha most megteszem, akkor lehet, hogy túlteszem magam a dolgokon, de az is lehet, hogy még rosszabb lesz. Három hónapja sínylődök, magányos vagyok... Megkell próbálnom, hátha sikerül...


Jaimie. Hé... Hát, azt hittem...
Liandra: Ne beszélj, muszáj megtennem...


Vicces, muszáj lenne lefeküdnöm egy drogossal? Egy ilyen alakkal? Akiket nem is olyan régen még megvetettem? Most már én is egy vagyok közülük... Érdekes, ez az illat... Alex is ilyen parfümöt használt...
Jaimie: Menjünk be a szobámba...


Jaimie: Te jó ég! Egy ilyen testet rejtegetsz az alatt a pulóver alatt? Nem hinném, hogy láttam nálad jobb nőt, komolyan mondom.


Nem tudom mit érzek, kavarog bennem a sok gondolat. Tudom, hogy amit teszek szánalmas, tudom, hogy csak azért teszem, mert nem tudom elfelejteni Alex-et... De nem érdekel, nem érdekel semmi, az illata... Annyi emlék, ha becsukom a szemem és Alex-re gondolok, talán olyan lesz, mintha vele lennék, még az illata is...